Új bejegyzés Frissítés

2009.02.25. 19:23 Csukor Árpád

Hamvazószerda van! A Szent Negyven Nap első napja.  „Szavunkat halld meg, jó Urunk: a hozzád esdő szózatot, amellyel sírva kér imánk e negyven szent nap alkonyán. Szívekbe látó nagy Bíró, te gyöngeségünk ismered, a hozzád térők hadd vegyék a bűnbocsánat nagy kegyét.” (himnusz) A Nagyböjt napjaiban tartsunk bűnbánatot, hogy elnyerjük az üdvösséget.  „Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr:  … …Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded.”  (Iz 58.6 – 8) Adjunk hálát az Atyaistennek, aki ma megajándékozott minket a Nagyböjt kezdetével. Kérjük, hogy ebben a szent időben töltsön el, és működjék bennünk a Szentlélek, tisztítsa meg szívünket, és erősítsen meg a szeretetben. Hogy le tudjunk mondani a nem szükséges dolgokról, - és így segítségére tudjunk sietni nélkülöző testvéreinknek! Hogy a testi önmegtagadás gyakorlásával Fiának kínszenvedését a mi életünkben is megéljük, - hiszen az ő Testének élő tagjaivá tett bennünket! Csukor Árpád

2009.02.22. 09:44 sasinszki

Vasárnap van! Gondolkodjunk együtt, - keresztény mivoltunkról. A keresztény ember olyan valaki, - másokkal ellentétben, - akinek bizonyos dolgok teljesen nyilvánvalóak, világosak. Igazsága nem függ érveléstől. Lehetne mondani: ő „látja” az igazságot, és csak nehezen veszi tudomásul, hogy mások, úgy látszik képtelenek eljutni oda. Számára, amit hisz, - s amit meg szeretne élni, - az egyszerű és világos. Csodálkozik azon, hogy mások ezt nem így érzik. Az igaz ugyan, hogy e közben kiszolgáltatottnak és törékenynek érezheti magát. És mégis, meggyőződése, hogy életfelfogásában nincs semmi naivitás. Megkaphatja az ítéletet: „a keresztény ember nem lát tisztán e világban!” Ugyanakkor ez visszafelé is elsülhet: „vajon nem lát-e tisztábban, mint azok, akik ezt róla állítják?” A keresztény ember számára mindaz nehezen elviselhető, ami megkérdőjelezi Isten szeretetét.  Ő úgy véli, eljutott Isten szándékainak megértéséhez. Nem a gondolkodás elkerüléséről van itt szó, - hanem sokkal inkább arról az erős belső meggyőződésről, mely szerint az igaznak hitt szavak, – például Isten szeretetéről, – beárnyékolják mindazt, amit az emberek általában várnak, ettől a szeretettől. A keresztény ember igyekszik hangsúlyozni az emberi lélek mélyén lakozó jóságot. Ugyanakkor nincsenek hamis illúziói a rosszról. Bizonyos a felől, hogy ha Isten szeret és megbocsát, - akkor többé nem hozakodik elő a rosszal.  Olyannyira, hogy van, aki eleve ebben látja a vallás értelmét: „Fölszabadítani az emberi jóság mélyét, és elmenni, megkeresni ott, ahonnan már teljesen eltűnni látszik.” (Paul Ricœur) A múltban volt egy bizonyos keresztény tanítás, amely folyton visszatért az emberi természet alapvetően rossz mibenlétére. Ezzel azonban sok embert távolított el a hittől, akik még ha hallottak is Isten szeretetéről, az volt a véleményük, hogy az feltételekhez kötött, és a hirdetett megbocsátás nem teljes. A mi reményünk azonban ebben, - legyen teljes! S tegye ez széppé vasárnapunkat!

2009.02.15. 07:52 sasinszki

Vasárnap van!   Jó annak, aki képes magát teljesen átadni Istennek. Fenntartás nélkül. Teljes szívvel és lélekkel. Emlékeztek ugye a Napfivér, - Holdnővér Ferencére? Úgy! A szívben alázatosan meghajolva, „Igent” mondani Istennek. A szív belső, mély rejtekét megnyitva, azt mondani Neki: „Gyere be Istenem! Légy egészen életem ura! Isten Szentlelke, indíts engem egészen belső megtérésre, - Jézus Krisztus személyéhez.” Valahogyan így kellene magamat átadjam. Mindenemet. Egészségemet, családomat, foglalkozásomat, kapcsolataimat, időmet, - sikereimet, kudarcaimat. Elképzelésemet arról, hogy a dolgok úgy álljanak, ahogyan én szeretném. Tehát átadni akaratomat, és lehetőségeimet is. Azokat az ígéreteimet, melyeket sikerült megtartanom, s azokat is, melyekkel kudarcot vallottam. Érzelmeimet és félelmeimet. Tehát egész életemet. - Múltamat irgalmára, jelenemet szeretetére, jövőmet gondviselésére kellene bízzam. (Szent Páter Pió) Tudni azt, hogy mindezeket az Ő adta nekem,  s én, -  visszaadom. Rendelkezzél vele! Velem! „… ki kötelezi el magát közületek az Úrnak?” (1 Kron 29, 5) Érdekes módon az emberek akkor érzik magukban legerősebben Jézust, amikor alázatosan átadják magukat neki. Amikor Őelőtte, elfogadják saját gyengeségeiket. Amikor igent mondva átadják magukat a Léleknek, - hogy alakítsa át életüket ennek az „igen” - nek értelmében. Ekkor lehetünk egészen biztosak abban, hogy Isten szeret bennünket. (1 Jn 4, 16) Hogy minden szándéka jó velünk. Hogy velünk akar maradni. Minél inkább megnyílunk neki, átadjuk neki magunkat, s engedjük, hogy Ő szeretetébe vonjon bennünket, annál inkább jön egyenesbe életünk. Az is nagyon érdekes, hogy mondhattál már nagyon sokszor „igent” neki életed folyamán, - mégis hívhat ma is! Hogy még szorosabban kötődj Hozzá. Halld meg ma a hívását! Meglátod, boldogabb lesz a vasárnapod! Csukor Árpád

2009.02.14. 10:57 Csukor Árpád

„Valentin, azaz BÁLINT nap van.   A Kr.u. 269. február 14-én, hitéért kivégzett római pap, a szerelmesek védőszentje lett, mert  szokása volt, hogy a római ifjú házaspárokat saját kertjéből szedett virágcsokorral örvendeztette meg. Gelasius pápa 496-ban rendelte el, hogy Szent Bálint napját február 14-én ünnepeljék. Így vált a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé a 14. századtól. A magyarországi németajkúak körében igen népszerű volt. Úgy tudom, Bolyban áll Magyarország mai területén az egyetlen Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna. Köszöntsük egymást is, e napon! Annál is inkább, mert valamennyien, vagy voltunk, vagy vagyunk, vagy leszünk szerelmesek. Adjon Isten szép szerelmet, - akinek még nincs, - akinek pedig már van, borítsa virágba, s tegye gyümölcsözővé. Hogy édes Hazánknak is legyen haszna belőle.” (Cs. Á. 2007. 02.14.))   Veszélyes támadások tapasztalhatók, - nagyon sok téren, - a társadalom alapvető intézménye, a család ellen. Ugyanis a család egy férfi és egy nő kizárólagos, a nemzet számára is hasznos életközössége, melynek célja a házastársak java és az élet tovább adása. Minden ezzel szembenálló kísérlet gyengíti a haza életerejét, a fiatalok döntési szabadságát. A család, a gyermekek nevelése szempontjából mással nem helyettesíthető. Mindent meg kellene tenni a család intézményének segítésére, támogatására és erősítésére. A fiatalokat pedig bátorítani kell a felelősségteljes családalapításra és gyermekvállalásra. Nagyon szomorú: ma már minden 3. új kapcsolat, „élettársi” kapcsolatnak minősül! Fiatal barátaim! Ha végig gondolva a fentieket, csak egy valaki, ki tudja mondani szerelmének, a FELELŐSÉGTELJES IGENT, amely egy életre vállalja a másikat, - máris nem írtam hiába, - szerény, figyelmeztető soraimat. Akkor ők valóban ünnepelhetnek, - ezen a Bálint napon. Ünnepeljetek!

2009.01.11. 07:53 Csukor Árpád

Sajnos, Kedves Klári, nem tudtam a saját gondolataim oldalára tenni a mai írásomat. A háttér szín is csak a sorok alá igyekszik... :) Valószínű az én bénaságom. :) Ha Te oda helyezed, megköszönöm. Ha jó itt is, - ám legyen... A lényeg: legyen szép a vasárnapod, s a szeretetünk, töretlen! Köszöntelek: Árpád 2009. 02. 08. A gonoszság, a nyomor, s szenvedés, a rabság, a háború, - egyszóval a bűn, - a rosszra hajló ember szívéből és elméjéből ront a világra. Szörnyű szemrehányás, sőt teljes mértékben kimeríti a káromlás fogalmát, ha valaki Isten szemére veti mindezt. Csak a gőg, s a rút kevélység kérdezheti, miért nem akadályozza meg Isten a gonoszságot, mely megkeseríti, oly sok ártatlan ember életét.   Isten minden időben, mindenkinek kész segíteni, aki nyitott, - szeretetének befogadására. Mert csak ez a szeretet képes meghozni azt a mély és belső békét, amelyet Jézus, halála előtt az utolsó vacsorán, megígért tanítványainak, - nekünk, mindnyájunknak. Isten, - számunkra olykor érthetetlen bölcsessége az, hogy szeretetét nem erőszakolja ránk. Sőt megtiszteli az embert azzal, hogy rábízza, - éljen a szabad döntés méltóságával. S ránk bízza, befogadjuk-e szeretetét.  Szeretetében akarunk –e élni?   Ha már-már teljesen felemészti az embert a gyűlölködés, a féltékenység, a gőg és kapzsiság, -akkor nem Isten, hanem az ember veszélyezteti a békét, a harmóniát. Azt a békét és harmóniát, amit Isten éppen az ember által, - általunk, - szeretne a világnak ajándékozni. Az áhított béke akkor teremtődne meg, ha befogadnánk szívünkbe Isten szeretetét, s az tetteinkben megnyilvánulna.   Az az ember, kinek lelkében csak cinizmus van, és csak gúnyolódni képes mindezen, sohasem lesz képes mindezt megérteni. De aki érti, annak harcolnia kell a környezetében tapasztalt gonoszság, békétlenség ellen. Istene felé fordulva, észszerű meghajlással hódolni Isten örök, embert boldogító gondoskodása előtt, mely teljes mértékben a közénk lépő Megváltóban testesült meg. Csak Általa és Ővele járhatjuk a békességnek ezt az útját. Ez az út vezet Isten Országába, ahol a sok keserűség és gyűlölet helyett a szeret törvénye uralkodik. Boldog, aki hisz ennek igazságában. Annak biztosan szebb lesz a vasárnapja. Kívánom! Szeretettel!

2009.01.04. 07:49 Csuko Árpád

Vízkereszt ünnepe van! Amit hazánkban a katolikusok, a jan. 2. és 8. közötti vasárnapon tartanak. Urunk, Jézus Krisztus megjelenésének, - világ előtti kinyilvánulásának, - ünnepe. Hármas ez a megjelenés: 1. A Napkeleti bölcsek hódolata a betlehemi Kisded előtt,      aranyat, tömjént és mirhát ajándékozva neki. 2. A Jordán partján az Atya és a Lélek kinyilvánítja: Jézus a szeretett Fiú! 3. A kánai menyegzőn Jézus első csodájával kinyilvánítja isteni hatalmát. A Bölcseket csillag vezette Betlehembe. Boldog az az ember, kinek életútján ragyog és egyre biztosabban utat is mutat, hitének csillaga. S ha elhalványul, ha a bizonytalanság lesz úrrá, akkor képes megállni, megvizsgálni, életének horizontján mi az, ami eltakarja a hit fényt mutató csillagát. Mi az, ami összezavarja belső iránytűjét? S ha képes ekkor visszatérni oda, ahol még biztosan tudta az irányt, - megmenekül! Feltűnik újra a csillag! Akkor ő is elmondhatja szent Pállal: „megismertem Krisztus titkát!” Ha ekkor képes életét szellemi, - lelki hódolattá váltani, akkor már ő sem megy üres kézzel, üres szívvel a Gyermek elé. Viszi értelmét, akaratát és érzelmeit. Melyek Betlehembe érve, - a hit, a remény és a szeretet ajándékaivá alakulnak. Istenszeretetünk aranyává, imádságaink tömjénévé és emberszeretetünk mirhájává. Akkor kinyilvánítja az Úr neki is, minden értelmet meghaladó bölcsességét és dicsőségét: szeretetét Jézus Krisztusban! Ma lássuk meg Mindnyájan az Ő csillagát! Csukor Á.

2009.01.01. 11:29 Csukor Árpád

„… az újesztendő első napján 365 darab apró kis csomagot kapunk. Mindegyik csomagot Valaki olyan készítette el számunkra, Aki minket nagyon szeret. Mindegyik csomag valami meglepetést tartogat számunkra… Azt kívánom itt az újesztendő kezdetén, hogy találják meg minden doboznak ezt a meglepetés jellegét. Fedezzék fel mindennap mögött magát a Szeretetet, hitünk szerint Istent, Aki jobban szeret bennünket, mint mi magunkat." (Bíró László püspök)   MINDNYÁJUNKNAK, A JÓISTENTŐL MEGÁLDOTT, ÚJESZTENDŐK KÍVÁNOK! Kányádi Sándor: CSENDES POHÁRKÖSZÖNTŐ ÚJÉV REGGELÉN   Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud, legyen boldog. Érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom. Szaporodjon ez az ország Emberségbe', hitbe', kedvbe', s ki honnan jött, soha soha ne feledje. Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, vissza nem fognak a kátyúk... A többit majd apródonként megcsináljuk. Végül pedig azt kívánom, legyen béke. - Gyönyörködjünk még sokáig a lehulló hópihékbe'!   (Szerényen bátorkodom megjegyezni,   - gondolom sokan igazat adnak nekem, - Kányádi Sándor, ha ma írta volna gyönyörű költeményét, akkor az MSZP által csúnyán lejáratott szót:  „megcsináljuk”,  ( MEGCSINÁLTUK!) - nem tette volna bele versébe.) Csukor Árpád

2008.12.31. 10:41 Csukor Árpád

Szeretném számon kérni Rajtatok, 2008-ban hogyan gazdálkodtatok? De én, Bennetek,- miként az Úr, Mindnyájunkban, - az új esztendőben is, teljes mértékben, bízni fogok. Ezért ismét szíves figyelmetekbe ajánlom tétjeimet: Az Égi Banknál, a 2009 - es számú egyszámlátokra, átutaltam 365 nap szerencsét, egészséget, jókedvet és szeretetet! És sok - sok bölcsességet az elköltéséhez!                                                                                                         Az Úr áldása legyen ezen a tranzakciónkon!            Kalkuttai Teréz anya szavaival kívánom, hogy az újévben: „Azt az Életet éld, amely: egyetlen esély, - vedd komolyan! Szépség, - csodáld meg! Boldogság, - ízleld meg! Álom,- tedd valósággá! Kihívás, - fogadd el! Kötelesség, - teljesítsd! Játék, - játszd! Érték,- vigyázz rá! Vagyon, - használd fel! Szeretet, - add át magad! Ígéret, - teljesítsd! Szomorúság, - győzd le! Dal,- énekeld! Küzdelem, - harcold meg! Kaland, - vállald! Jutalom, - érdemeld ki! Élet, - éld!” Kívánok Mindnyájatoknak, mértéktartó, de nagyon vidám szilvesztert, és Boldog Újesztendőt! BUÉK = Bízzuk Újra Életünket Krisztusra! Csukor Árpád

2008.12.28. 08:20 Csukor Árpád

Ma Szentcsalád vasárnapja van! Karácsony öröme még szívünkben él! "Fel nagy örömre …" énekeltük Gárdonyi dallamát és versét az ünnepen. S akinek az megadatatott, rádöbbenhetett, - az öröm akkor teljes, ha megosztható, ha szeretteinkkel közös. A legszebb, s talán a legegyszerűbb, és mégis sokszor a legnehezebben megalkotható s fenn tartható közösség a család. Sohasem volt időszerűbb a családról beszélni, gondolkodni, mint napjainkban! Kétségbeeséssel nézhetünk nemzetünk jövőjére, ha a mai válságos állapotokat szemléljük. Roppant vékony a „szülő réteg”, - akiknek lehet, s akik vállalják, Isten ajándékának tekintik a gyermekáldást. Amilyenek az édesanya és édesapa, - amilyen a házasságuk, (s nem élettársi kapcsolatuk, - különösen nem egyneműeké!) amilyen az egymáshoz való viszonyuk, gyöngédségük, szeretetük, modoruk, odaadásuk, egymásért való élésük, olyanok lesznek gyermekeik is.  A „fészek”, a felelőséggel vállalt, és életreszóló adott szóval, - s a hívő ember számára még Isten áldásával is megpecsételt, - CSALÁD.  Ez elsősorban nem anyagi kérdés!  „A gyermekek a család és a társadalom tavasza.” (II. János Pál) Ők azok, akik folyamatos vizsgálat alá teszik szüleiket. Kicsi korukban, az állandó.”miértekkel”. Később pedig hol mosolygó, hol bánattól fátyolozott arcukkal. Állandóan azt a kérdést teszik fel: „Anyu, Apu, - szerettek engem? Valóban ajándék vagyok a számotokra? Sok család nem vállal gyereket, legfeljebb egyet, mert az olyan „sokba kerül”, - fölnevelni, iskoláztatni. Úgy gondolkodnak sokan a gyermek felől, mint egy olyan dologról, amely ha akarom hozzátartozik az élethez, ha akarom nem. Megfeledkezik ez a szemlélet arról, hogy a gyermek egy ember, egy teljes értékű ember, akinek jogai vannak. Mindenekelőtt az élethez van joga! Fogantatása pillanatától! S ha megszületik, akkor joga van, hogy életerős családba szülessék, hogy legyen apja, anyja - esetleg még testvére is.  Adja az Úr, hogy minden házaspár kapcsolatát, Máriának és Józsefnek egymás iránti bizalma jellemezze. A csend és béke légkörében, - minden családban, - tudják elejét venni a veszekedések, háborúságok szomorúságának. Legyenek erősek a házaspárok hűségükben, hogy a válás fenyegető veszélye egy gyermeket se tartson rettegésben. Hogy növekvő gyermekeink, unokáink látványa eltöltse szíveinket tiszta örömmel. A mai vasárnap, - családjainkban, - legyen különösen szép! Csukor Árpád

2008.12.25. 11:07 Csukor Árpád

Szerettem volna, - szép formát adni a karácsonyi gondolataimnak, sajnos nem sikerült. Nem igazán megy ez nekem...:( Kérlek, Kedves Klári, ha tudod, javítsd ki. De, nem is olyan nagy baj! Legalább így is tudok Neked áldott és szép Karácsonyt kívánni! :)  :)  :) Szeretettel: Árpád

2008.12.25. 11:02 Csukor Árpád

MA KARÁCSONY SZENT ÜNNEPE VAN! „Ma megszületett Krisztus; ma megje­lent az Üdvözítő; ma a földön angyalok énekelnek, főangyalok örvendeznek; ma ujjonganak az igazak és mondják: Dicsőség a magasságban Istennek, alleluja.” (Vesp. Magn. ant.) El tudjátok képzelni, hogy Krisztus születése után évszázadokig nem volt sem éjféli mise, sem karácsonyfa, sem ajándékozás, sem szentestei, ünnepi vacsora, - nem volt karácsony ünnepe! Semmi más nem emlékeztetett a gyermekként közénk született Istenre, csak Lukács evangéliumának 2. fejezetéből az 1-től 14.-ig tartó versek. Azután Szent Ferenc Greccióban Karácsonyt alkotott, barlangistállóval, ökör és szamárral, s attól fogva él e szép hagyomány. S a művészetek egyre szebben és gazdagabban elénk hozzák a megtestesülés Titkait. Rejtetten, kivetetten, - a világ egy félreeső kis zugában, - mily tapintatosan, gyöngéd és szerény szeretettel született Az, Akinek el kellett jönnie!           Igen!   Mert az emberiség sebzett volt a hatalom és dicsőség vágytól. Kegyetlenül sebzett.  Ma is itt vannak nyomai!                                                          Az ember szívéhez csak ily gyöngéd közeledés lehetett hatásos. Más érkezés súlyos félreértésre vezethetett volna.Minél többet elmélkedünk a Karácsony Titkairól annál nagyobb mélységek nyílnak megelőttünk! De nekünk is ilyen szépen, alázattal kell közelednünk a Gyermekhez!                 S a „díszletek” ne takarják el előlünk a lényeget!                                                     Ne csupán „szeretet” hangulatot, biztosan múló érzéseket keressünk Karácsonyunkban! Hanem figyeljünk a Valóságra. S engedjük alázatosan, hogy ez a valóság akár a legnagyobb mélységig is meghatározza életünket! Áldott és szép Karácsony Mindnyájunknak! Csukor Árpád

2008.12.21. 08:54 Csukor Árpád

Advent 4. vasárnapja van!   Ez már az adventi bizonyosság vasárnapja. E bizonyosság nyomán feltett kérdésünk, önmagunk felé: méltóvá tettük-e magunkat az Érkező fogadására? Elhatároztam-e, hogy minden körülmények között, Isten akaratát szeretném megvalósítani életemben? E szent napokban, megnyíltam-e Isten szándékának teljesítésére? Neki nincs más akarata ránk vonatkozóan, minthogy üdvözítsen bennünket. Ezt ugyan mi sokszor nem is látjuk, - fel sem fogjuk, - de tudnunk kell, ha alávetjük akaratunkat az Ő akaratának, akkor üdvösségünk és örök boldogságunk mellett döntünk. Ez az igazi istentisztelet. Ez a Benne, Általa és Vele való élet. Mely sohasem nyomorít, hanem mindig kiteljesít a teljességre. Semmi más nem képes kiteljesíteni, és semmi más nem vezet üdvösségre, - még e világi boldogságra sem, - csak Isten szent és áldott akaratának tejesítése. Az igaz, hogy a szürke hétköznapokban, - ebben, s talán hitünkben is, - jelen van valami nem kívánt, adventi homály. De tudnom kell, - s e tudat boldogít is egyben, - hogy ha mindenek elhagynak is, Ő akkor is velem van, - mert Ő a Szeretet. (Jelen van az első éjszakám átvirrasztásában is, amikor gyógyíthatatlan betegség diagnózisát közlik velem. Ha indulnom kell a minden élő útján, s úgy tűnik, hiába könyörgök, - mennem kell! Ő akkor is, a Szeretet!) Mert Aki a Karácsonyban érkezik, Ő is ezt vállalta. Az Atya akaratát! Ő tegye széppé adventi bizonyosságunk mai vasárnapját!   Csukor Árpád

2008.12.14. 08:00

Advent 3. vasárnapja van!  Sokszor vagyunk úgy, hogy nem értjük meg, mit akar tőlünk a jó Isten. Amikor azt küldi…, - éppen azt a sorsot, azt az embert, azt a terhet, - amit küld. De ha állhatatosak és készségesek  maradunk Isten iránt minden körülmények között, - ha hitből fakadó kedvvel és reménnyel,  az öröm bátorságával vállaljuk a kihívásokat, amelyeket Isten elénk állít, - végül is megvilágosodnak a dolgok és láthatjuk: ez az én utam! Az öröm vasárnapja van! Az igazi öröm a tiszta lelkiismeret és a jó remény öröme. Krisztus áldozata lemosta bűnbánó lelkünk szennyét. Legyünk erősek, és nem kell félnünk. Isten megtartja szavát: eljön és megment bennünket.   Amikor reménytelenség lesz úrrá rajtunk, vagy nem látjuk tisztán, mi is számunkra az Advent, a Krisztusvárás, a megváltás, - akkor felénk is hangzik Gábriel angyal szava, és nekünk is hozza az örömhírt: „Örülj, az Úr kegyelmébe fogadott! Az Úr veled van, áldásarajtad                                                                                  van!”                                                                                                                        Mi is miként Mária, - e szón mi is megdöbbenünk, - de nekünk is szól: „Ne félj, mert kegyelmet találtál az Istennél. Öröm lesz benned, ez az öröm Jézus, a Magasságos Fia!” Mi is kérdezzük: „Hogyan lehetséges ez? Hiszen bennünk a sötétség, bűn, békétlenség, harag, reménytelenség, félelem, feszültség honol.” Ha ekkor mi is Máriával tudunk szólni: „Legyen nekem szavad szerint!” – akkor ezzel máris megengedtük, hogy szívünkben megszülessen az Öröm, - Jézus Krisztus! Az Ő áldása tegye széppé vasárnapotokat! Csukor Árpád

2008.12.07. 07:54

Advent második vasárnapja van! Az advent: várakozás. A jövő, a hívő ember számára is ép oly titok, mint bárki másnak. De egy mégis biztos a számára. Hogy várja őt egy Arc, - Amely felé megy, - Amellyel egyszer szembe néz. Jézus arca várja őt, aki állandóan közeledik feléje, s várja őt, - életének végén. Ez az arc sok ember számára rémület lesz. Végső elutasítás, végső reménytelenség. Sok embernek idegen lesz, - más gondolatokat, más érzelmeket olvasnak le Róla, mint amelyek bennük élnek. Rajta látják meg értéktelenségüket. Borzalmas lesz nekik megélni, hogy nem fogják érteni, sem élvezni azt a fajta boldogságot, mely Jézus arcáról sugárzik. Azonban be fogják látni: ameddig csak nyoma van bennük a gőgnek, az önzésnek, a tisztátalanságnak, a keményszívűségnek, a becsülethiánynak, - addig nem lehet az övéké Jézus boldogsága. S ha életükben nem fordultak el tudatos szántszándékkal, - s felismerve  Jézus végtelen szeretetét, legalább a végső pillanatban, - irgalmát kérik, - belátják: nekik előbb tisztulniuk kell! (purgatórium) Remélhetőleg sokan lesznek, kiknek számára boldogság lesz Jézus arca. Ránézve úgy érzik majd: hazataláltak. A kérdés: én hová tartozom? Az advent figyelmeztet: rohannak ez évek! Sokmindent hoznak, még többet elvisznek. A végén nem marad más, csak Jézus üdvözítő arca! Ezen a vasárnapon érezd át, hogy Isten gyermeke vagy. Akinek számára boldogító, az élet adventjében közeledő Jézus Arc! Akkor szép lesz a vasárnapod! Csukor Árpád

2008.12.06. 09:52

Mikulás napon, szeretettel köszönt mindenkit , az Árpád-Mikulás bácsi! (akiből most kibújt, az énektanár…bocsássátok meg neki…)   Fogadjátok szeretettel, ahogyan ő nyújtja Nektek, alábbi ajándékait:   „Miklós püspök egykor, régen,  segített a szegény népen. Őt dicsérje koldus, árva, emlékezzünk jóságára!” (énekelhető: Karácsonynak éjszakáján… dallamára)   1.Szent Miklós a hulló hóban puttonyával körbe jár, bekopogtat minden házba, s minden szegényt megtalál. Refrén: MOSOLY ÜL AZ ÖREG ARCÁN, MERRE Ő MEGY HULL A HÓ, RÖPÍTI SZÉL SZÁNKÓ, NÁLUNK HAGYJA A SZÍVÉT, REÁNK SZÓRJA ÖRÖMÉT, NEKÜNK ADJA JÓKEDVÉT.  2.Ajándékát hátán hordja, szíve csupa szeretet, sose nézi, jó vagy rossz vagy, szeret minden gyermeket....  3.Ajándéka nem az arany, nem is hamis földi kincs, szeretetet, víg örömet, olyat hoz, mi nekünk nincs.....  4.Ezen a szép délutánon kövessük a példáját, vidám boldog nevetéssel ünnepeljük Mikulást!   (énekelhető: Soeur Sourire – Dominique …dallamára )    http://www.youtube.com/watch?v=_CIWmO7W0gc     Isten éltessen minden fiút, kinek Szent Miklós a védőszentje!

2008.11.30. 10:36

Advent első vasárnapja van! Új Advent! Milyen nagyszerű ez! Új lehetőség! Ha advent lelkülete kialudna lelkemben, örökre elvesznék. Szomorúság fakadna ebből, mely a maga ernyedés-bűzével hatná át egész életemet. A bűn gyökere, hogy az ember megkísérli az „Istenné válást.” Hamar rádöbben, hogy ez nem sikerül neki. S akkor jön a reménytelenség kétségbeesése. Aki elveszti reményét, - olyan világba zárja be magát, mely nem is létezik. A számomra létező világ Isten ígéretétől fényes és ragyogó. Európa a 20. században végigjárta a reménytelenség és a remény elleni bűnök kínos poklait. Ma pedig édes Hazánkban tapasztaljuk, milyen az, ha a teljes reménytelenség rág az emberek lelkén. Csakis az Isten adventi ígéretében, - elérkezik az Érkező! -  bízó ember éli teljes józansággal a valóságot. Advent reménye nélkül életünk irtóztató zuhanás a semmibe. A legreményvesztettebb angyal maga a Sátán. Ő a fiatalt azzal bíztatja a bűnre, hogy van még ideje a bűnbánatra! Az idősnek pedig azt súgja: „Képzeled, hogy ilyen bűnös élet után, neked megbocsát az Isten?” (Vianney szt. János) A remény elhalása még a bűnnél is súlyosabb rossz. Adventi reményem alapja az, hogy az Érkező, - Akit várunk, - már megérkezett! Jézus Krisztus, aki megszületett, keresztre feszíttetett és feltámadt! Reményemre vonatkozó minden állítását személye, története alapozza meg. Feltámadt úgy, hogy már nem hal meg soha, és minden ígérete, személyének legmélyéről fakad. Tehát „Krisztus a mi reménységünk!” (Kol 1, 27) Legyen mindnyájunk reménysége! Töltse el bízó reménnyel Adventünket! Szép vasárnapot! Csukor Árpád

2008.11.23. 09:16

Sajnos ezt nagyon elrontottam...bocs! S nem tudom kijavítani... remélem, Neked sikerül, - Kllári!

2008.11.23. 09:14

Az egyházi év utolsó vasárnapja van ma. Krisztus Király vasárnap! Krisztus király! De milyen király? Királysága azt jelenti, hogy Ő, mint az Isten Fia, az egész teremtett világ feje. Ő nem különül el övéitől, - mint a földi királyok. Ő a megváltás és megszentelés révén, kiárasztja szeretetét felénk. Királyságát akkor kezdik emlegetni, amikor keresztjén a bámészkodók, a gúnyolódók előtt trónol. Királyságának első nyilvános hirdetése, a királyságából gúnyt űző katonák szava „ha te vagy a zsidók királya, - szabadítsd meg magadat!” (Lk 23, 37) Csodálatos király! Ajkát ő a megbocsátás szavára nyitja, pedig jól tudja, sokan lesznek kik nem fognak tőle soha sem bocsánatot kérni. Az ő szavai nem az ítéleté és nem a számonkérésé, hanem a mindeneket magához vonzó szereteté. Azé a szereteté, mely képes az igazság megsértése nélkül tovább lépni akkor is, ha látja századok ember millióinak bámész közönyét. Akik ugyan hirdetik világnézeti „semlegességüket”, - de ezt gyilkos gúnnyal teszik. Krisztus mindezt királyi méltósággal, szemrehányás és neheztelés nélkül viseli el. Amíg a fájdalom és szenvedés nekünk olykor személyiségünket is torzítja, addig Ő keresztjéről, Anyjáról és rólunk gondoskodik. Az ő királysága, - a keresztjének trónján értünk meghalni kész önfeláldozó szeretet. Az ő királyságának elismerése megoldaná az emberiség összes alapkérdését. Elemi erővel kezdené el bennünk, tisztító tevékenységét az Ő isteni Szeretete. Ezért királya ő a mindenségnek! Legyen Mindnyájunk Királya! Cs. Á.

2008.11.19. 11:47

Problémám van, Kedves Klári! A "Csukor Árpád gondolatai" - nem halad az idővel...:) Én oda nem todom behelyezni, szerény soraimat. :( Talán Neked kellene, vagy... ?? Vagy talán inkább azt vegyük le. (?) Jól érzem én itt magam, - a Vendégkönyv oldalain...:) Téged pedig, - munkádat köszönve, - szeretettel üdvözöllek: Árpád

2008.11.19. 11:40

„Istenünknek zengjük együtt a dicséret énekét, ujjongással ünnepeljük Árpádházi szent Erzsébet ünnepét”  (zsolozsma) Olyan rózsa Ő, melynek illata betölti a világot. (mindenhol találhatunk tiszteletére emelt templomot és szobrot) Szenteket termő kertbe érkezett, - Édes Hazánkba. Szüleinek minden gyarlósága ellenére, - II. András és Gertrúd, - jó illatú áldozat volt nagyon rövid, - 24 év, - élete. Gyönyörű szerelmet élt meg jegyesével, majd férjével, - (az egyik legszebb szerelmes könyv, amit erről olvashatunk: Jan Dobraczynski: A szeretet foglya.  Nagyon ajánlom!) Példája lehet korunkban is szerelmük, a házasságra készülő fiataloknak. Hogy egymástól elbűvölt szerelmükben, testben és lélekben tisztán, tartózkodó komolysággal, szeretetben és hűségben vállalják egymást egy egész életre. (na igen, - az élettársi „kapcsolatban” - keresve is, nehezen találhatjuk mindezt!) Erzsébet jó feleség, gondos édesanya, a szeretetet hősies fokban megélő asszony volt. A hívő ember bizton számíthat közben járására, melynek segítségével kötelességeinket igaz lelki derűvel, a keveset is megbecsülő és másokat segítő szeretettel valósíthatjuk meg keresztény életünket. Mindössze 20 éves volt, amikor sírva borult férje koporsójára, - s a császár házassági ajánlatát is visszautasítva, a betegek és szegények szolgálatára szentelte életét.  „Méltó dicséret áldja őt, dicsérje szó és zengje dal. Ő pártfogónk az Úr előtt buzgó imádságaival.” (himnusz)  Azokat, kik nevét viselik, - áldja meg szeretetével az Úr! Boldog névnapot, minden Erzsébetnek! Csukor. Árpád

[223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1] [Archívum]