Új bejegyzés Frissítés

2008.11.16. 07:41

Vasárnap van! Ezen a vasárnapon, - adjatok hálát velem együtt, a Gondviselő Isten szeretetéért. Sok embertársunkban, - talán még bennünk is, - felötlik a kérdés: „Törődik valaki az emberrel?” Vagy csak könyörtelenül sodródunk magunkra hagyottan? Azt kevesen tagadják, hogy lennie kell Valakinek, ki létet adott a világnak.Az azonban nem világos mindenki számára, hogy Ő most is gondoskodik rólunk. Sőt sok ember számára egyenesen hitének buktatója a „gondviselő Isten”. Kibékíthetetlen ellentét van hite és a tapasztalt nyomor, szenvedés, gazság és igazságtalanság kötött.  Aki azonban nem csak a „Mindenható Atyában”, hanem Fiában is, - aki „értünk emberré lett, és értünk keresztre feszítették”, - és az éltető Lélekben is hisz,  annak számára, Isten nem távoli, rideg és hideg Valaki. Hanem az, Aki részese lett emberi, - sokszor bizony nyomorúságos, - valónknak, történelmünknek.  Aki ma velünk van és irányít. Azért, hogy rátalálhassunk a Hozzá vezető szűk és tövisekkel is teletűzdelt ösvényre. Való igaz, hogy hitünket állandóan próbára teszi az élet. Annál szorítóbb próbánk azonban sosem lesz, mint a keresztjén felkiáltó Krisztusnak: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27, 46) Számomra nagyon szépen illik, - éppen ide, - a Szentírásnak sokat idézett, kulcsszövegszerű helye: „akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik” (Rom 8, 28) Igaz, - csak a hit merészségével beszélhetünk a Gondviselésről. Úgy, hogy közben átalakul világképünk, a Gondviselésbe vetett hit által. Mely a Gondviselés szerinti életet jelenti.  Az Ő szeretete irántam és embertársaim iránt, mindig új és éltető. Valóság, melynek részesei vagyunk. Lehetőség, ami egyre tökéletesebben tárul fel előttünk. A szerető gondviselés, az élő Isten titka. Oly mértékben tapasztalhatom meg, amilyen mértékben benne élek. Akkor lesz valósággá az életem folyamán, ha „együttműködök” vele. Amikor Benne élek! Ez a „Benne élés” tegye széppé vasárnapotokat! Csukor Árpád

2008.11.09. 10:53

Vasárnap van! Ezen a vasárnapon köszönjük meg együtt, - Istenünk nekünk ajánlott barátságát. A héten többször is visszatérő gondolatom volt: a „barátság” - Istenem és közöttem. A hívő embernek nem nehéz belátni: életünknek alapvető célját, beteljesedését, sőt boldogságát csak az Istennel való személyes és bensőséges szeretet-kapcsolatban érhetjük el. Az erre való törekvést maga Isten ültette szívünkbe, legbensőbb lényéből, - szeretetéből. Mint egy szikrát. S ugyanakkor velünk született természetünk ösztönöz és sürget, hogy kibontakoztassuk magunkban ezt a lángot. Éljünk a lehető legtökéletesebb szeretetben, barátságban Vele és embertársainkkal! Minden idők embere nagyra értékelte a töretlen baráti szeretetet. A modernkor emberének egyik legnagyobb csapása, megélni a milliós névtelenek tömegében a magányosság tragikus érzését. A betonsivatagok hideg elszigeteltségében élő embernek újból és újból feltámadó igénye, vágya, - olyanokra találni, akik iránt meleg és bensőséges szeretetet tapasztalhat. S akik ilyen módon közelednek feléje is. A barátság a szeretetnek azon formája, melyben talán legjobban tudom megközelíteni Istenem velem való kapcsolatának titkát. Hiszen maga Jézus mondta: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.” (Jn 15, 15) Ez a barátság feltételezi és kiteljesíti az emberek közötti barátságot. Mert önmagát csapja be, aki azt mondja: „Isten a barátom, - embertársam, nem.” Tehát, aki nincs barátságban embertársával, akit lát, - nem lehet barátságban Istennel sem, akit nem lát. Ő pedig Barátom! Életét adta értem! Tegye széppé vasárnapunkat!   Cs. Á.

2008.11.02. 08:02

Halottak napja van! Amikor ezekben a napokban, a sírokra virágot helyezünk, az emlékezés mécsesét gyújtjuk, - ha az örökélet reményével szívünkben állunk ott, - hallhatjuk a sírban nyugvó szerettünk szavát: „Ha szeretsz, ne sajnáld, hogy én már előre mentem. Úgy szeretném, ha tudnád, mennyei Atyánk számunkra készített országának mérhetetlenül csodálatos misztériumát. Ha tudnád és éreznéd, amit én itt érzek, és saját szemeimmel látok. Végtelenül csodás távlatban! Ebben az örökké ki nem hunyó fényben! Melynek melegsége mindent áthat és betölt. Ha szeretsz engem, ne sajnálj! Mert engem már teljesen betölt Isten szépségének mérhetetlen gazdagsága. Földön hagyott dolgaim oly kicsinyesek, és szegényesek. Meg sem közelítik az itt tapasztalhatóakat. Megmaradt bennem a szeretet irántad és mindenki iránt. Oly gyöngédséggel él e szeretet, melyről neked fogalmad sem lehet. Földi szeretetünk röpke, terhelt és mulandó volt. Én itt már a Te közénk érkezésed örömében élek! Te is így gondolj rám. Gyászod, szenvedéseid, vívódásaid közepette gondolj erre a csodálatos, rád váró országra. Itt nincs többé halál! Itt együtt leszünk az Istenlátás csodájában, örömének és szeretetének olthatatlan áradásában. Ne sírj! Ne gyászolj! Készülj! Találkozunk!”Így szólnak hozzánk a sírnál, ők, - akik már előttünk elmentek…ÉN PEDIG TOVÁBB GONDOLOM:Iszonyatos lenne, - ha igaz lenne a már-már elcsépelt mondás: „bennünk élsz tovább!”Akkor meddig??  Az én arasznyi, maholnap lejáró, földi éltem tartamában? Az igazság azonban ennél sokkal boldogítóbb és megnyugtatóbb: ÖRÖK ÉLETÜNK VAN!   „ … az én szívem kétség nem szorongatja, midőn indulok végórám elé; a halál nékem nem fekete börtön, nem fázlaló, nem is rút semmiképpen: egy ajtó bezárul itt-lenn a földön, s egy ajtó kinyílik ott, fenn az égen, ez a halál. (Gárdonyi Géza:Útra-készülődés) Legyen Mindnyájunk számára megnyugvást nyújtó és megnyugtató ez a mai nap! Cs. Á.

2008.11.01. 08:08

Mindenszentek ünnepe van. Az esztendőnek ezen a napján azokra emlékezünk, akik előttünk jártak, és a hitet, a reményt, a szeretetet hősies fokban gyakorolták. A szentekre! Azokra a szentekre is, akiket az egyház hivatalosan nem emelt ugyan oltárra, de ők már ott vannak, - ahová mi is készülünk, - Istenünknek boldogító színelátásában, a Mennyországban. Mi, - még úton levők, - feltekintünk őrájuk, akik már célba értek. Hogy bíztatást nyerjünk, látva azt, hogy akik vállalták a küzdelmet, azoknak részük van a győzelemben. Akiknek hitvallása szilárd volt a szenvedésben, ragyognak a tisztességben. Krisztustól kaptuk a tanítást, hogy ne féljünk sem a nehézségektől, sem kereszttől de még a haláltól sem, mert a harcból hazatérőket, a mennyei Városban kitárt karral várják. Örömnek napja ez a mai nap, bár a gyakorlatban, az evilági gondolkodás már bánatot, a sírok bánatát fonja rá. Ma örvendezzünk, mert nem egyszerű jövevények vagyunk itt e földön, hanem Istennek házanépe, Krisztusnak örökösei és a szenteknek polgártársai. „Istenünk, Te látod, hogy gyengeségünk mennyire megbénít bennünket. Szentjeid példájával kelts bennünk új erőt szeretetednek szolgálatára. Krisztus, a mi Urunk által.”  Legyen szép az ünnepetek!

2008.10.26. 08:18

Vasárnap van! Ezen az őszbe mutató, elmúlásra emlékeztető vasárnapon adjunk hálát jövőnk zálogaiért, gyermekeinkért. Kiket Istenünk ajándékaiként fogadtunk. Kik ölelésünkből és imáinkból fogantak. Boldog az az emberpár, akit nem csak a szerelem vezetet egymáshoz, hanem akiknek közös imáját az Úr meghallgatta, - és az ő egymásba feledkezésükből új életet teremtett. A csoda e legboldogabb percében fogan a gyermek, akit az Isten szeretete óv és dédelget már akkor, mikor szíve alatt hordja az Édesanyja. S nem terhét érzi e csodának, - hanem áldásnak éli azt meg. Köszönjük meg e vasárnapon, gyermekeink szépségét, mellyel e világra születtek. Mint glória volt fejük felett ártatlanságuk. Illanó fénykoszorú, melytől a gyermekszem oly tiszta és csillogó. A saját gyermekkorunk elillant ártatlanságának még megmaradt pislákoló fénye, s a magunkból gyermekeinkre bocsátott fény mutatta nekik a bűn sötétjéből s a világ gonoszságából kivezető utat. Megköszönöm, hogy átörökíthettem gyermekeimbe a hitet. Amelyet ők is tovább adhatnak, amikor újabb gyermekek születnek, - a mi folytatásaink. Köszönet érte, hogy rám bízta gyermekeim kezét, és saját tenyerembe fogva, imára kulcsolhattam azokat, az Úr dicsőítésére. Hálát adhatunk e vasárnapon azért is, hogy akár ősz fejjel is gyermekek lehetünk. Akkor, ha szívünkbe fogadjuk Istent, - s ha engedjük, hogy Ő is Szívébe fogadjunk bennünket. Hálát adhatnak azok is, akiknek még nincs gyermekük, de szép terveikben már létezik. Már most imádkozhatnak a jövőben Érkezőkért! S akiknek önhibájukon kívül, vagy bármely okból, nincs gyermekük? Nekik lehetnek lelki gyermekeik! Akikre valamikor rámosolyogtak, vagy érdeklődő kérdéseikre szépszavú válaszokat adtak! Nekik is van miért hálát adjanak! Hallgassa meg az Úr, köszönő szavainkat. S Ő tegye széppé vasárnapunkat! Csukor Árpád

2008.10.23. 12:27

Bocs! Az alábbi sorokat Csukor Árpád írta.

2008.10.23. 12:26

Ünnep van! Október 23! Ezt a napot számon tartom, és emlékezem én is. (18 éves voltam, azon a gyönyörű őszön. Azután jöttek a szomorú évek. De nem volt olyan októberi ájtatosság ezen a napon, amikor ne énekeltem volna a magyarok ősi himnuszát, a „Boldogasszony Anyánkat”. Ezt számon tartották „ők” is! Sőt tudomásomra is hozták, amikor több évre bevonták az útlevelemet.) Ez a nap fénylő csillagként ragyog édes hazánk történelmének, sötét fellegektől terhes égboltján. 56 hőseinek vére: „lemosta a gyalázatot”. A gyalázat rétegeinek mocska azonban napjainkban sajnos újra, és egyre jobban ránk rakódik. Ránehezedik sok-sok honfitársunkra, - magyar önérzetére. Már torkunkig ér ez a mocsok. Meddig mehet ez még? Ma minden szeretettel várt gyermekre, már születése előtt, több mint 2 millió forint adóság nehezedik! Sajnos az 56-os „pesti srácok” életáldozata, de még az az óta elabortált, 7 millió, meg nem született testvérkéik feláldozása sem képes megváltani országunkat. A hazugságok és nemzetárulások segítségével hatalmat bitorló „örökösök”, - 56 igazságát és szellemiségét elcsúfították. Már-már úgy tűnik, erkölcsi alap sem maradt a megtisztuláshoz, a felemelkedéshez. A „változás” óta eltelt 19 év alatt elvesztegettük erkölcsi fölényünket a világ előtt, amelyet 56 világra szóló történelmi teljesítménye szerzett. Megalázó az a gátlástalanság, amellyel országunk elzálogosítói, napjainkat és jövendőnket keserítik. Hazug valóság és hamis jövőkép. A média hatalmának birtokában, azt hitetnek el népünkkel, amit csak akarnak. Ugyanakkor nem veszhet el, és szükséges is kell legyen, - ennek ellenére, - a Reményünk! A Gondviselésbe kapaszkodva és a Boldogasszony palástjának védelme alatt, van jövőnk! Van megoldás, - az egyetlen kínálkozó kiút, - el kell venni a hatalmat 56 szellemiségének és magyar hazánknak pusztítóitól! Ünnepeljetek!

2008.10.19. 07:48

Vasárnap van! Újabb alakalom szívünknek az Úrhoz való felemelésére. A hálaadásra! A vasárnap ünnepragyogásában, - ha azt sikerült megvalósítanom, - köszönetet mondok hétköznapjaim kicsiny csodáiért. A fohásszal induló reggelekért. A Gondviselő Isten szerető segítségével megélt nappalokért. S a pihentető álmokkal édesített éjszakákért. Hiszen még álmaimban is az Úré szeretnék lenni, hogy reggelre kelve friss és tisztalelkű ébredésben, mindennap fel tudjam fogni, mily rengeteg, és hatalmas a jó, amit Tőle kapok! Nem csoda - e, hogy vannak, akik rám mosolyognak? S vannak, kik szeretnek! Milyen jó, hogy napjaim fonatában, száraz szivacs módjára magamba tudom szívni mások lelkének, szeretetének ajándékait. S minél jobban megtelek velük, annál könnyebben és hatásosabban vagyok képes „párologtatni” magamból a szeretetet. Szeretetemnek harmata azután lecsapódik a rám bízottakon, a körülöttem élőkön. Boldogságos körforgalom! Körforgása a szeretetnek! Csak érinteni kell az elibém kerülőt, és szíveink billentyűjén hozzá játszani a szeretetnek, minden szépet kifejező dallamát. Megrendítő nagy csodákat átélni, - kevesek osztályrésze. De a hétköznapok kis csodáinak, - bárki elibe mehet… Ezt köszönjük meg e szép őszi vasárnapon. A hétköznapok gazdag szépségeit! Még az Úr segítségével átélt megpróbáltatásait is. Hisz mindezek készítik fel, - teszik lelkünket készségessé, - az ünnepi hálaadásra. Ez tegye széppé vasárnapotokat! Cs.Á.

2008.10.17. 10:07

30 évvel ezelőtt,  a mai nap volt az első Karol Wojtyla életében, amit mint pápa élt meg. Az 1978-ban, a „három pápa évében” megválasztott II. János Pál, „A remény távlatait nyitotta meg az emberek számára. Hangsúlyozta az isteni irgalmasságot, bizalommal volt a fiatalok iránt, az élet és a szeretet civilizációjának építésére buzdított szemben egy olyan világgal, amelyet a félelem és a halál ural. Minden jóakaratú emberhez intézte felhívását, „Isten Nagy Építőmesterévé” válva. Személyesen elkötelezte magát az élet védelmében, fogantatásától kezdve a természetes halál beálltáig.”   Ezekez a szavakat tegnap délelőtt Stanisław Dziwisz bíboros, krakkói érsek mondta, amikor emlékmisét mutatott be a vatikáni Szent Péter bazilikában a Katedra oltárnál, az évfordulóra Rómába érkezett lengyel hívek ezreinek részvételével. „A lengyel pápa éppen a szeretet civilizációjának távlatában tekintett bizalommal a szabad és független Solidarnosc szakszervezetre, mivel a remény jelét látta benne hazája és egész Európa számára. „Vajon ma a szakszervezet még valóban szabad és független-e?” Tette fel a kérdést a bíboros, a lengyel hívekhez fordulva, akik a nemzeti lobogók mellett a Solidarnosc zászlaját, jelvényeit is magukkal hozták. Végül hálát adott II. János Pál pápa életének utolsó éveiért. Keresztútja tanítás volt a szenvedésről. Halála mindenki szeme előtt következett be. Úgy halt meg, mint Krisztus a Húsvétra Jeruzsálembe érkezett tömegek előtt. II. János Pál „igent” mondott, hogy az emberek követhessék lépteit a keresztúton, amikor elérkezik számukra a pillanat, hogy távozzanak a földi életből. Elég erőt kapott Istentől, hogy kinyilvánítsa a világnak: a szenvedésnek van helye az ember életében és nagy üdvözítő értékkel rendelkezik. Péteri szolgálata során mindig a szenvedőkhöz állt közel. Példáját látva sokakban elmúlt a félelem a szenvedéstől és a haláltól, megbizonyosodva arról, hogy a halál angyalának eljövetelekor is megőrizhetik méltóságukat. A nagy pápa szavai az ima értékéről: „Az egyház azért imádkozik, hogy válaszoljon az ember legbensőbb elvárásaira, amelyeket olykor korlátoznak a mindennapi élet körülményei, a gyöngeség, a bűn, a látszólag értelmetlen élet csalódásai. Az ima értelmet ad az egész életnek, minden pillanatban, minden körülmény között”. Csukor Árpád

2008.10.12. 07:39

VASÁRNAP VAN! Ezen a vasárnapon megköszönöm, - kérlek, tegyétek Ti is velem együtt, - hogy tudok a másik emberhez szólni, s ő is képes hozzám szólni.Hálát adunk a nagy adományért, hogy képesek vagyunk megértetni magunkat egymással.Hogy vigasztalhatunk, panaszkodhatunk, s hogyha szükségesnek látjuk, még vitatkozhatunk is. A boldogságban együtt örülhetünk, a fájdalomban együtt sóhajthatunk.Hogy képesek vagyunk az édes suttogásra, a vidám dalra, az áradó nevetésre, s a könnyes, vagy olykor könny nélküli sírásokra. Hála érte, ha van életünkben, aki mindezt meghallja. Hála, hogy én is képes vagyok meghallani a másik közléseit. Gyönyörű e párbeszéd-sorozat életünk folyamán. Gyermekeink gőgicséléseitől, az olvasni tanulásuk dadogásán át, az oltár előtt elrebeget és őket összekötő boldogító igenjeiken keresztül, - egészen a viszontlátás reményével elsóhajtott búcsúszóig.Legfőképpen köszönjük Urunk azt, - hogyha senki sincs, ki meghallgasson, - Te mindig meghallgatsz. Te mindig válaszolsz. Meghallod kimondott szavainkat és meghallod a kimondatlant is.Köszönöm Uram, hogy nem vak engedelmességet, hanem értve látó odaadást kívánsz tőlem. Köszönöm, hogy a Veled, az embertársaimmal és önmagammal folytatott párbeszédben kristályosodik ki egyre jobban, a hitem, reményem és szeretetem. Legyen szép a vasárnapotok! Csukor Árpád

2008.10.06. 20:57

Az aradi Tizenhárom vértanúságának gyászünnepe,- O.V. kormányának 2001. évi határozata értelmében, - e nevet alig merem leírni, hiszen a szoclib média gőzhengerének hatására,mára már elérte, hogy sokak számára gyűlöletes e név,  - - NEMZETI GYÁSZNAP.  Az eredetileg vallási fogalom, - vértanúság, - ismérve: az eszméért vállalt, vagy elszenvedett erőszakos halál, a legteljesebb mértékben valósult meg az Aradi 13 sorsában.S mint a keresztény vértanuk esetében, őket is megdicsőítette a tény, hogy elszenvedték. Nevük ugyan sajnos, lassan kivész mai liberális, nemzetietlen történelemkönyveinkből. Pedig éppen ma lenne szükség példájukra. Hisz e gyönyörűséges névsor jelképe lehetne annak, hogy különböző felfogású, felekezetű, és véleményű emberek, - szép és szent cél érdekében, - össze tudnának fogni. Mi magyarok, szabadságszerető nép vagyunk. Történelmünk a szabadságért vívott harcaink vég nélküli története. A szabadságnak, - mint legfőbb értéknek, - jelen kellene lenni hitünkben és tudatunkban. A mi Istenünk szabadító Isten. Fia, - a mi Megváltónk, - a mi legfőbb Szabadítónk. Szabadításáért néki hálát adunk és őt, mi a magyarok Istenének valljuk. Az aradi vértanuk vesztőhelye, Krisztus halála által minősül a magyarok Golgotájává. (Kossuth Lajos nevezte így) A 13 vértanú, - és történelmünk többi vértanúinak halála, - Krisztus szent Keresztjének fénysugarában válik a szabadságért vállalt élet áldozatává. Áldd meg Istenünk Aradot, s a magyar szent Szabadságot!  Csukor Árpád

2008.10.05. 09:57

Vasárnap van! Köszönetet mondhatunk az Úrnak, hogy van vasárnapunk. Hogy képesek vagyunk és tudunk is ünnepelni. A pihenés napján, - a „hetedik napon”, - ünnepi lélekkel képes vagyok szemlélni az Urat „nyugalmában”. Benső életéig hatolni. Vele szeretetben találkozni, szólni hozzá. Kérni Tőle és megköszönni Néki. A keresztény Örömhír középpontjában a feltámadás titka áll. Ünnepem tehát szükségszerűen a Krisztus feltámadására emlékező napon történik. Vele egyesülve vagyunk képesek ezen a napon, - ha erre erőfeszítéseket teszünk, - felfedezni önmagunk értékét, átélni belső szabadságunkat, szinte megtapasztalni az örök boldogság „előízét”. Ünnep nélkül hiányzik életünkből a távlat, az utat jelző fénysugár. Nélküle belevesznénk a hétköznapok robotoló szürkeségébe. Könnyen belátjuk, hogy ez így van. Hiszen az ünnep megalkotója maga az ünneplő, a nyugalmat tevő Isten. Én pedig ünnepemben válaszolok az Ő, ünnepben való hozzám közelítésére.  A vallástalanságba süllyedő világban az ember a munkaszünet, a szabadidő, a szórakoztató ipar áldozatává, olykor rabjává válik, - sajnos. Ahelyett, hogy az Istennel való találkozás alkalmát teremtené meg magának. Teljes értelemben pedig akkor lesz ünnepem az Úr napja, ha az kihat hétköznapjaimra is. Ha az ünnep mindig valami újat is jelent számomra. Hallom-e, hogy hív az Úr az ünnepre? Ha hallom, és követem is hívását, akkor a vasárnapom megünneplése, nem csak érzéketlen kényelmességben és olcsó szórakozásokban telik el, - hanem a keresztény közösségben, - az Úr halálának és feltámadásának megünneplésévé válik. Hitem mércéjévé és kifejezőjévé. Szép és valóban ünnep legyen a  vasárnapotok! Cs. Á.

2008.10.01. 18:43

Ha vasárnap lenne, arra buzdítanám magamat és Titeket is, hogy adjunk hálát a jó Istennek, a zenéért, a muzsika hangjaiért, az énekeknek lelket felemelő dallamaiért. De miért ne tehetnénk meg ezt, ma? Hiszen Ünnep van! A ZENE VILÁGNAPJA!! A zene, szép világunk ember gazdaggá tevő, gyönyörű része. Az igaz, hogy „anyagát” tekintve nem más, mint megfelelő hangok megszólalása megfelelő időben. De! A zene varázsa a hangok mögé van elrejtve! Hát, ezért mondjon köszönetet, az Úrnak, - az, aki ezt képes felfedezni! Ha még művelni is tudja valaki, - ő kétszeresen is boruljon le hálás szívvel érte! Az Isten egyik leggyönyörűbb ajándéka számunkra a zene. Benne van a materializmus teljes cáfolata! Több mint kétszáz éve, - egy talán nem is mindenben példakép, Mozart nevű fiatalember, - a fehér papírra fekete kottafejeket rajzol, és attól, amikor hanggá válik, én szívdobogást kapok, lelkem pedig áhítatra gerjed. A saját lelkem életet önt bele és egyszer csak észreveszem, - láss csodát, - jobbá lettem! Mert igaz ugyan az is, hogy önmagában is szép a hangok együttese, - a harmónia pedig, az egyik legértékesebb esztétikai élmény, - ennél is fontosabb azonban, ha hiszek benne, hogy képes engem Istenhez emelni. Tudom, hogy a szebbre, a jobbra hív. Ezért adok hálát tehát ma, a zene világnapján. Hogy Istentől teremtett lényem, zenéből és szeretetből van összeszőve. Hogy mindkettő úgy marad meg számomra, ha tovább adom. Boldog az, aki tud továbbadni. Szeretetet mindenképpen! Zenét akkor, ha valaki műveli. De mindenki adhatja, - ha másként nem, - az együtt hallgatás örömével! Legyen szép az estétek, a zene világnapján! Szép ajándék: http://intocyber.tistory.com/entry/Vivaldi-Le-quattro-stagioni-Carmignola Picikét tovább kell várni, - és találtok ott sok-sok gyönyörűséget! Csukor Árpád

2008.09.28. 10:46

Vasárnap van! Isten,… a hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett.  (Ter 2.2) Én pedig a hetedik napon, - Veletek együtt, - szeretném megköszönni Neki, a kegyelme által, bennünk, - mindnyájunkban, - kialakult Isten-képet. Ez nem a büntető Isten-kép, hanem a tékozló fiúnak jóságosan megbocsátó atya képe. Nem távoli és személytelen, hanem emberközeli és Gondviselő. Aki az ég madarairól és a mezők liliomairól is gondoskodik. Aki Jézus által mindnyájunk üdvösségét akarja.     Ennek a képnek kialakítása magamban, központi szerepet játszik életemben. Ez nyújtja vallásosságom színezetét, ez határozza meg érettségi fokát, személyemet formáló erejét. Ennek a képnek tisztának és hitelesnek kell lennie. Ha hagyom ezt magamban elferdülni, ettől elferdül vallásosságom is. Ezt a képet magamban nevelnem, fejlesztenem és szükség esetén helyesbítenem is kell életem folyamán. Mert ez fog megnyilvánulni imaéletemben és mindennapjaimban is. Állandóan növekednem kell Istenem megismerésében. Azt hogy létezik, hogy mindenható, hogy nincs teste, Ő lélek, - mindezt ésszerű meghajlással tudhatom. De fontosabb azt ismernem: mi köze az életemhez? Ezt talán meg sem lehet pontosan fogalmazni, de szükséges, hogy hasson életemre. Ez a kép kell legyen életem gyökere, mozgatója, dinamizmusa. Ez a kép ragyog fel őszinte keresésünk homályában. Ha még nem nyilatkoztatta ki arcát nekünk, akkor kérjük és várjuk. Mert biztosan megtapasztaltatja magát! Ígérete ugyanis örök érvényű: VAGYOK! VELED VAGYOK! Fontos a lelkünk nyitottsága! Hagyjuk, - amikor elérkezik a pillanat, - hogy jelenléte, arca, meglepjen minket. Legyen ez imádságos nyitottság: „Istenem, lépj be teljesen életembe!” Ez fog segíteni a nehézségek elviselésében, ez fogja boldoggá tenni napjainkat. Melyek sorában legyen szép a mai vasárnapotok! Cs. Á.

2008.09.21. 20:19

VEZETŐ HÍRPORTÁL  KÉPEK, VIDEÓK, TUDOSITÁSOK A LEGFRISEBBEK EGY HELYEN   HÍR24  http://hirborze.lapunk.hu KATT RÁ!

2008.09.21. 07:54

Vasárnap van! Bátorkodom ajánlani, - ezen a vasárnapon, abban az Úrhoz emelt lelki percben, - mondjunk köszönetet azért, hogy összes bűnünk, hibánk és gyarlóságunk ellenére, - az Ő kegyelméből, - képesek vagyunk „fejlődni”. Hozzá egyre közelebb kerülni. Jézusunk soha nem mondta, hogy ez könnyű munka lenne. Nemes, hibátlan egyéniséget nem lehet örökölni. Nem juthatunk hozzá, csak úgy, - véletlenül. Csak kemény erőfeszítéssel, sok-sok buktató és sikertelenségek sorozatán át tudjuk magunkban kialakítani. Kemény erőfeszítések árán és Krisztus érdemeinek kegyelme által. Az Úr mindenkinek megadja ehhez a képességet.  A Hozzá való kapcsolódásunkat azonban magunknak kell kiformálnunk. Ez pedig olykor-olykor szigorú és kemény küzdelmet jelent. Mégpedig a saját énünkkel szemben. Ennek során öröklött hajlamainkkal is folyton szembe kell szállnunk, önmagunk szigorú bírálata és ellenőrzése által leküzdeni minden bennünk levő rossz tulajdonságot. Ehhez kell az Úr segítsége, - amit meg is kapunk. S ezen a vasárnapon meg is köszönhetünk. Ha úgy látjuk kudarcot vall az Istenhez való közeledésünk, e kudarc okát, csak magunkban kereshetjük! Aki nem akar, az nem is győzhet! Ha hibázunk, ha elbukunk, - még semmi sincs veszve! De csak akkor, ha fel is ismerem hibámat. Ha azt intő jelnek tekintem. Botlásaim így győzelemmé válnak. A hála és a dicsőítés pedig az Úré. Az Ő végtelen szeretetéé, és segítségéé. Köszönet és hála Néki, ezen a vasárnapon. Tegye széppé ez, - Mindnyájatok vasárnapját! Csukor Á.

2008.09.14. 13:41

Köszönöm, Kedves Klári, hogy külön, a menüben is helyet adsz szerény hozzászólásaimnak. Kivánom munkáidra az Úr áldását, és további szép vasárnapot, szeretettel: Árpád

2008.09.14. 13:36

Vasárnap van! Ezen a vasárnapon is köszönetet mondhatunk. A megváltó Szent Keresztért! Ha ezt tesszük, akkor belekapcsolódunk a katolikus liturgia szerint ünneplésbe, mert nálunk ez a nap, a Szent Kereszt felmagasztaltatásának ünnepe. Ugyanakkor a Szent Kereszt, minden keresztény felekezet által tisztelt és nagyra becsült jelkép. A Kereszt által nyertük el megváltásunkat, a Kereszt útján mutatta meg Isten irántunk való végtelen szeretetét. Krisztus szent Keresztje hitünk és életünk legvigasztalóbb üzenete is, mert általa tudjuk azt, hogy egyetlen szenvedés sem hiábavaló akkor, ha képesek vagyunk azt Krisztus szenvedéséhez fűzni. Állandó és mindnyájunk által megélt tapasztalat: nincs élet kereszt nélkül! A kérdés csupán az, hogy hogyan visszük keresztünket? A hívő ember tudja, ahol szenvedés van, ott van a közelben Krisztus is. Ha életünk folyamán úgy érezzük magunkat, mintha a keresztre lennénk szögezve, elég felemelni Rá tekintetünket. Abból vigasztalást és erőt nyerhetünk. A Szent Kereszt titkát azonban Krisztus feltámadása tárja fel a maga teljességben. Krisztus feltámadása előtt a kereszt a legnagyobb reménytelenség és szégyen jele volt. Krisztus feltámadása után a Kereszt a Remény, a Győzelem és a Szeretet jelévé vált. Ezt köszönjük meg az Úrnak, - ezért hódolunk ma, Szent Keresztje előtt. Ezért leszünk képesek, ezt az isteni, szeretetlogikát követve elfogadni, és boldog gyümölcsére áhítozva hordozni, a magunk keresztjeit is. „Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!” Cs. Á.

2008.09.12. 15:59

Mária szent nevének ünnepe van ma. Gyönyörű a név: MÁRIA! S miért oly szép számomra? Mert amikor a minket oly annyira szerető Isten, egészen emberré akart lenni, - Istenhez illően, csodálatos módon, emberi atya nélkül akart e világra jönni, - azt az édesanyát választotta, kinek neve: Mária! Mária, - mint minden édesanya, - életforrás, örömforrás és üdvösségforrás. ÉLETFORRÁS, ahogyan Ady mondja: „Ó Mária, Regina vitae, és maga az élet, ma csúf napomon veled hadd beszéljek… Ó Mária, Élet, giling-galang, áldassál, hogy ma találkoztam véled. ÖRÖMFORRÁS, Madách szavaival: „s ha tettdús életed zajában elnémul az égi szó, E gyönge nő tisztább lelkülete meghallja azt, és szíverén keresztül költészetté fog és dallá szűrődni.” ÜDVÖSSÉGFORRÁS, Paul Claudel írja: „Dél van. A templom nyitva áll. Belépek.… … csak azért jöttem, Szűzanya, hogy nézzelek, mert Te vagy a Szép, mert Te vagy a Szeplőtelen. Te vagy az asszony, akit fölmagasztalt végre a kegyelem.” Mária a Stella Matutinum. A Hajnalcsillag! Mert Fia, a mi üdvösségünk Napja! Az ősi magyar ének szerint: „Boldogságot harmatoztál, - drága bokor, édes bimbót virágoztál!” Csukor Árpád

2008.09.08. 18:54

Ma Kisboldogasszony ünnepe van! Annak születésnapja, aki a zsinat szavaival, a biztos remény és vigasztalás jele. A Bibliában az utolsó kép Mária földi életéről az, amikor Pünkösd előtt az apostolokkal a Szentlélek eljöveteléért imádkozik. Tevékeny szeretett jellemzi Mária életének minden fáradozását. A názáreti házban, Erzsébetnél, a galileai Kánában, a Kálvárián. S a századok során azzal az édesanyai gondosságával és serénységével, mellyel igyekszik az embereket üdvösségre segíteni, arra az üdvösségre, melyet Fia, - Krisztus, - kereszthalálával kiérdemelt. A keresztény világ egy része, azzal vádolja a másik részt, hogy Máriát imádja! Máriának tisztelete lényegesen különbözik az imádó tisztelettől, melyet minden keresztény megad az Igének, valamint az Atyának és a Szentléleknek. Igaz azonban, hogy ez a tisztelet, megkülönböztetett tisztelet, - ezért ünnepljük ma születésének napját is, - mert Ő elszakíthatatlan kötelékkel vesz részt Fiának üdvösséget szerző művében. Anyja ő az Egyháznak, hiszen annak Fejét Ő hozta a világra. Benne csodálhatjuk és magasztalhatjuk a megváltás leggyönyörűbb gyümölcsét. Nincs egyetlen pillanat a földön, hogy valaki ne ismételné az angyali Üdvözlet szavait: „Üdvözlégy Mária!” - s né kérné: „imádkozzál értünk most és halálunk óráján!” Az igazi Mária tisztelet: példáját a szeretet megélésében kövessük, és közbenjárását kérjük. Reményünk és vigasztalásunk jele! Légy szószólónk Fiadnál! Segíts bennünket, hogy békében és egyetértésben gyűljünk egybe, - Isten népévé, - a szent és osztatlan Háromság dicsőségére! Csukor Árpád

[223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1] [Archívum]