Új bejegyzés Frissítés

2009.08.02. 09:55 Csukor Árpád

Vasárnap van!   Az „én” Jézusom, - a Krisztus, - aki Társam és Szabadulásom!   A mi szabadulásunk! Aki azért jött a világba, hogy eltörölje a szolgaságot. Minden reánk törő rossznak rabságát. Testvériséget hirdetett, békét és igazságot.   Minden idők minden emberének megadta a szabadság lehetőségét. A szabadságnak ilyen értelemben pedig tetőfoka az életszentség. Melyre mindnyájan meghivatottak vagyunk. S mely egyedül igazán emberhez méltó állapot, hiszen ez teszi az embert Isten hasonmásává. Ennek fényében könnyen rádöbbenhetünk, - mily sok minden van gondolatainkban, szavainkban és tetteinkben, - ami pusztán csak hiábavalóság. Amikor nélküle éljük napjainkat. Amikor nélküle akarjuk intézni dolgainkat. Amikor életünkből, hetente, legfeljebb csak egy órát, - vagy még annyit sem, -  engedélyezünk számára. S csodálkozunk magunkon, hogy egyedül nem vagyunk képesek elviselni rosszkedvünket, bajainkat, szenvedéseinket, betegségeinket. Indulataink kitöréseit.   Jó annak, aki találkozott már vele, s aki Társának mondhatja Jézust. Aki életének sok-sok, - sőt, talán minden pillanatában képes találkozni vele, - s életének állandó, hű Társa. Az mindeközben rádöbbenhet: Ő ad értelmet az élet minden eseményének. Legyen az szerencsés, vagy legyen bár szerencsétlen történés... Mert e közben Jézus felfedi nekünk Atyját, - ki mindnyájunkra, külön-külön is, ránk figyel, - és végtelenül szeret. Még hibáink, gyarlóságaink és hálátlanságaink ellenére is. Így lesz Krisztus a szabadítónk, vezetőnk, - mindennap. Minden reggel az Ő kezébe tehetjük a mi kezünket. Mindenkor bizton meghallgatásra lelünk, - amikor kérjük, hogy soha el ne eresszen, - még ha nekünk olykor elkószálni lenne kedvünk is…   Szabadító örök Társunkká válik, - s tudhatjuk: Ő nem fog elhagyni soha. Ő mindet megért, - és erejével segít elviselni mindent, hisz Ő, - értünk, - mindet elviselt.   Ha ezen a vasárnapon szorosabban szegődünk Melléje, - biztosan szebb lesz, a jövő hetünk is! Kívánom, - szeretettel!

2009.07.26. 12:04 Csukor Árpád

Vasárnap van!   Az „én Jézusom”, - a Krisztus, aki nekem Testvérem! Mert egy Atyánk van, - a Gondviselő, aki áthatja egész életünket.   Isten nem marad csak a szavaknál, hanem amit mond meg is teszi, - láthatjuk az Írásban. Gondoskodott választott népéről. Mannával táplálta őket. Éhínség idején táplálta az embereket, Elizeus idejében… Szép szavak és szép tettek. Kár, hogy a mai emberek többsége - ha egyáltalán ismerik ezeket a szentírási részeket - nem tartják többnek, mint szép irodalmi alkotásnak, vagy pedig mesének. A mai emberekből kiveszett az Isteni gondviselésbe vetett hit. Mert maga által alkotta, mesterséges világban él. A csillagok fénye elhalványul a lámpák fényétől, a fák kiszáradnak a betontengerben, még az erdők is, tele vannak az ember keze nyomának szomorú alkotásával.  Nem tud rácsodálkozni a természet szépségére. Hogy mindez nem lehet csak úgy magától, ezt valaki értelmes Rendezőnek alkotnia kellett és fenn tartania, - éppen az ember javára, az ember érdekében. Meggyöngült az emberek gondviselésbe vetett hite. Sőt a bennünket, - mint mennyei Atyánk, - végtelenül szerető Isten, egyenesen visszautasítással találkozik. Sokan azt mondják: Isten az én életembe ne avatkozzon bele! Az ilyeneknek azt mondhatnánk, Isten az Ő gondviselését, az ember szabad akaratának maximális tiszteletben tartásával végzi. Ez azt jelenti, hogy szükséges egyfajta emberi közreműködés ahhoz, hogy Isten gondoskodni tudjon rólunk. Higgyünk a gondviselésben! Higgyünk abban, hogy az Isten mindig csak jót akar nekünk. Még akkor is, ha olyasvalami történik életünkben, amiről nem tehetünk, és úgy ítéljük meg esetleg, első pillanatban, hogy ez rossz, - hogy ez tragédia. De később, - az idő múlásával, nagyobb rálátással, - megláthatjuk azt, hogy annak mi volt a helye életünkben, hogy azzal Isten nekünk valójában, jót tett.   Mindennek végiggondolása, szebbé teheti vasárnapotokat! Kívánom, - szeretettel!

2009.07.19. 10:25 Csukor Árpád

Vasárnap van!   Az „én” Jézusom, a Krisztus, - aki életünkben újra és újra megismétli kérését, - legyünk az Ő keresztet hordozó segítői, - legyünk cireneisimonok. Mindegyikünknek ajánlja, - szelíden, de határozottan, - annak lehetőségét, hogy saját keresztjeink viselésével, segítsünk Neki, - vinni, Keresztjét.   A mindennapi küzdelmeinkben, - szenvedéseinkben. Napról - napra, - életünk folyamán. Sőt várja is, hogy kérjük ezt, - kérjük, mint a „mindennapi kenyeret”. Ő pedig megadja hozzá, a mindennapi erőt. A szükséges erőt, - kegyelmének segítségét. Ahhoz, hogy képesek legyünk Neki, - segíteni. Mozgósít bennünket és bíztat, - napi harcainkban. Bíztat, hogy legyünk apostolai. Először saját magunkban, mert bizony be kell vallanunk, - bűneink és gyarlóságaink, sokszor vétkes gyengeségeink, oly könnyen homályosítják el előttünk, - értünk Szenvedő szent Arcát. Eltakarják! S akkor már csak saját kínlódásaink nyűg terhét vagyunk képesek látni. Ezt éljük meg a világban tapasztalt igazságtalanságok közepett, s a rengeteg szenvedés láttán. S nem csak a világban, de közvetlen környezetünkben is. A magunk betegségeiben, - testi-lelki szenvedéseinkben, erőinket ellankasztó szomorúságainkban.   Jézus elém élte, hogy az életet csak az adás és viszonzás alapján lehet és érdemes élni. Osztozással és barátságban. A Tőle idézett szavak szerint: „nagyobb boldogság adni, - mint kapni”. (ApCsel 20, 35) Ennek az elvnek fénye nélkül, csak sötétség vesz körül bennünket. Az Ő világossága viszont képes eloszlatni bennünk minden sötétséget. Hogy amennyire tudjuk, - megközelítsük a Jézust kereszthordozásában segítő Cirenei, segítséget nyújtó képességét.   Ünnepeljük vasárnapunkat, ebben az életünket megvilágító Fényben!

2009.07.12. 17:34 Csukor Árpád

Vasárnap van!   Az „én” Jézusom, - a Krisztus, aki nem csak egy emlék, hanem egy személy, - élő, éltető és eleven jelenléte. Ezt a nevet bár sokan elárulták, lejáratták a történelem keresztútján, - mégis szüntelenül ismétlik, mint kimeríthetetlen Titkot. Jézus, - minden ellenkező látszat ellenére, - ma is aktuális. Ma is, - és az idők végezetéig, - összegyűlnek emberek, hogy megünnepeljék, átéljék, életének és halálának, valamint feltámadásának emlékezetét. Tetteit és szavait emlékezetben tartják a különböző közösségekben. Testvéri és egymást segítő, szerető érintkezésekben megtapasztalják a mindenhol jelenlevő Feltámadt Krisztust. „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük” (Mt 18,20) Így dobog az Isten Szíve az emberek szívén. Amikor egyaránt ünneplik távollétét és jelenlétét, - testben közöttünk élt tetteinek emlékezetét, - második eljövetelét, - visszatérésének eleven várakozását. Jézusról hiába szólna a Könyvek Könyve, ha nem lettek volna minden korban emberek, akik kölcsönösen nem adták volna tudtul egymásnak az Örömhírt. Nem élne elevenen az emberek szívében, ha nem lennének emberek, kik nem elevenítenék fel újra és újra, állandó jelenlétét. Az az ajándékozó részesedés, melyet Isten kegyelme ad az embernek, - az fejleszti teljes létté Jézusnak nem szűnő emberi életét. Az Eucharisztikus lakoma ezt a részesedést ünnepli. Melyben az emberek Isten lakomáján, - vendégségén, - vannak jelen.A kenyér és bor, - melyből Jézus Teste és Vére lesz, - ennek a szédületesen isteni egyszerűségnek áldott pillanatai. Úgy tűnik ugyan, hogy ez „fátyol” Jézus arcán, de ugyanakkor gyönyörűséges, teljes kinyilatkoztatás is. Legyen benne részetek, s meglátjátok, mennyivel szebb lesz a vasárnapotok.

2009.06.28. 09:54 Csukor Árpád

Vasárnap van! Az „én” Jézusom, - a Krisztus, aki számomra az Élet, - az Út, - az Igazság.   Ő az, aki az evangéliumok tanúsága szerint, és Anyám az Egyház, - századokon keresztül, Isten kegyelméből hozzám eljutott szava szerint, - Isten létére megosztotta velünk az emberségünket. Oly mélységben, amire nem volt példa az emberiség történelmében. Hisz Jézus velünk volt a getszemáni kert haláltusájában. Velünk az akkori kor szégyenfájának, a Keresztnek, - még saját Atyjától való iszonyatos és végső elhagyatottságában is. Az a szörnyű kiáltás a Keresztről: „Éli, Éli, - lamma sabaktani!” - ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? - keresztül hatol a századokon, benne van minden emberi fájdalomban, s ma is, - sokszor bár nagyon szerényen, - de visszhangzik a szenvedő ember lelkében, - sőt talán még meg is remegteti azt. Csakhogy hozzánk már eljutott a meglepő Örömhír is! Az értem emberré vált és önmagát a végsőkig kiüresítő Istenember, - Feltámadt! Ő lett a győzelem! Az élet győzelme a halálon. A világosság győzelme a sötétségen. Ma is csak vele lehet győzelmet aratni még a kétségbeesett élethelyzetekben is. Bár sokszor észre sem veszem, de Ő harcol bennem a bennem levő ellentmondások, bizonytalanságok, kilátástalanságok ellen. Ezért azután a világ, s az egyén, - szédületeinek, kétkedéseinek a lelki sötétségeiben, testi szenvedéseiben, -  Reá gondolok, és Hozzá igyekszem. Sarlatánok különféle ezotériáiban, - a világot örökké izgalomba döntő ideológiák zajongásaiban és zavaraiban, - semmi más biztosat nem láthatok, csak azt, hogy Nála vannak az Igazság igéi. Egyedül Ő képes nekem Életet adni. Csak Vele tudom, - a nehézségek közepette is, - boldogan élni Életutamat.   Adja Nektek is mindezt, - s a vasárnap boldogságát!

2009.06.21. 07:50 Csukor Árpád

Vasárnap van!   Az „én” Jézusom, - a Krisztus, aki egykor „magához hívta a Tizenkettőt, …, és kettesével szétküldte őket” (Mk 6, 7) Úgy küldte őket, - hogy az útra ne vigyenek, - csak a legszükségesebb dolgokat.   Életünk talán legjelentősebb része, az eszközök, a tárgyak, - valójában felesleges, - bűvöletében telik el. Mossák agyunkat reklámhadjáratok özönével: ezt vedd meg, azt kívánd, - küzdj megszerzésükért, - erőd teljes bevetésével. Mintha legalább is ezek a dolgok adnák meg boldogulásunkat. Pedig midőn megszerezzük, azonnal újabbak megkívánása szökken helyükbe. S akkor máris háttérbe taszítjuk a lényeget. Ám van egy kegyetlen Vámos, - a halál! Semmit át nem enged, csak azt a kincset, mit életünk folyamán a szívünkbe tudtunk gyűjteni.   Tárgyi sikerekben mérjük életünket. Pedig, amikor Jézus, az apostolainak, - tehát nekünk is, - küldetést ad, - a modernkor menedzsereinek praktikáit megszégyenítő precizitással teszi könnyebbé, - és hatékonyabbá tevékenységünket. „Csak a legszükségesebbeket vigyétek, és csak a legfontosabbakkal törődjetek.” Ami szükséges, - az legyen meg. Ami felesleges, azt ne cipeljük magunkkal. Így válnak emberközelivé az igazán Jézust követők. Könnyedekké, - és hatékonnyá. Minimálisan szükséges dolgaikkal hatékonyságuk saját optimumát képesek teljesíteni.   Sok minden aggaszt bennünket,  sok mindennel törődünk, - pedig csak egy az igazán fontos. Az EMBER, - aki az Isten képmása, - akinek lelke halhatatlan, akit haza vár Teremtője, és akiért a mi Urunk, Jézus Krisztus életét is adta.   Ő tegye széppé vasárnapotokat!

2009.06.13. 21:40 Csukor Árpád

Holnap vasárnap! Jézus Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe. Az „én” Jézusom, - a Krisztus, aki a kenyér és a bor külső színe alatt, valóban, igazán és lényegileg jelen van, - istenségével és emberségével. Valljuk ezt mindenkor, - habozás nélkül. Meghajtva térdünket a legfölségesebb Oltáriszentség előtt, hitvalló módon és ünnepi lélekkel résztvéve az utcákon is végigvonuló szent Fölség ünnepi körmenetében.Kérve a kegyelmet, hogy hitünknek e nagy titkát szívünkben Isten mindig jobban elmélyítse,ez által hódolatunkat elevenné tegye, - s szeretetünket egyre lobogóbb lángra gyújtsa. A katolikus Egyház igyekszik ezt az ünnepet ragyogó pompával megülni.Az ünnep nem régi. IV. Orbán pápa 1264 - ben rendelte el.A nagy tudós teológus, Aquinói szent Tamás írta meg az ünnep liturgikus szövegeit, és  csodálatosan szép szekvenciáját, a Lauda Sion - t,  ami számos jeles zeneszerzőt ihletett alkotásra. Nem sokkal az ünnep bevezetése után, általánossá vált ezen a napon, ünnepi körmenetet tartani. Ennek elsősorban az imádás az értelme, - ezért igyekeznek bensőséges buzgalommal áthatni. Kérő jellege is van, - hogy Krisztus jelenléte szentelje meg a világi, mondhatnánk, -profán életünket is. Hitvallás is egyben. Láttára a világnak szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a Szentségben jelen levő Krisztus, - a világ számára talán érthetetlen módon, - de minden korban magához vonzza övéit. Szentségi Jézus, - ragadj mindnyájunkat magadhoz! Vonj bennünket Szent Szívedre! Öntsd belénk a Te életedet, s vond magadhoz azok szívét is, akik még nem ismernek, kételyekkel küzdenek, - de keresnek Téged. Akiknek nehéz az élet terhe és keresztje. Légy a mi éltető táplálékunk és erőnk.   Tedd széppé vasárnapunkat!

2009.06.07. 07:18 Csukor Árpád

Vasárnap van!   Az „én” Jézusom, - a Krisztus, aki tanítványainak, - így ma nekünk is, - azt mondja, búcsúbeszédében: „Még sok mondanivalóm lenne, de nem vagytok elég erősek.” (Jn 16, 12)   Ma a liturgia szerint Szentháromság vasárnapja van! Valóban, - elég erősek vagyunk, a jézusi Igazság befogadására? Van hozzá bátorságunk, úgy élni, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, - mi megvalljuk az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, - a Szentháromság egy Istent? El tudjuk fogadni azt, hogy az Atya teremtette a világot, - csak az ember önzése, gőgje, - a bűn, teszi olykor kegyetlenül rosszá? Meg tudjuk mindenki előtt vallani, hogy a Fiú, - Jézus Krisztus keresztje, - nem a kudarc jele? Meggyőződésünk, hogy a Szentlélek mindenkit, - aki csak kéri, - képes elvezetni a teljes igazságra? Az sem szabadna elkerülje figyelmünket, hogy a Fiú az Atya akaratát cselekszi. A Szentlélek pedig tanítását a Fiútól veszi.   Ezzel szemben többször is tetten érhetjük magunkban, valamiféle hamis tapintat gyávaságát. Hagyjuk torz ideológiákba gyömöszölni gyáva megalkuvásainkat. Pl. világnézeti semlegesség címén Isten nélküli világot hirdetünk. Gazdasági program címén az embert termelési, fogyasztási eszközzé silányítjuk.   Hagyjuk, hogy a Lélek elvezessen bennünket a teljes igazságra. Mert Ő képes gyógyítani sebeinket, testi-lelki elesettségünket. Képes oldani a közösségeinkben levő emberi ellentéteket. Segít felfedezni az Atyában mindannyiunk Édesatyját, aki a teljesen lehetetlen helyzeteket is képes javunkra fordítani. Csak azt kívánja, bátran hagyatkozzunk Reá. A Lélek láttatja meg velünk Jézusban a Mestert, a Tanítót, a Barátot, - mindannyiunk örök, emberi Eszményét. Láttassa meg mindezt velünk épp ezen a vasárnapon. S akkor szép és ünnep lesz e nap!   Kívánom Nektek, - szeretettel!

2009.06.03. 15:54 Csukor Árpád

Szerencsésen hazaérkeztem Csíksomlyóról, - Istennek legyen érte hála!   Századok zarándokainak sorában, megélve a magyar összetartozás hatalmas élményét, Rólatok is megemlékeztem a Csíksomlyói Madonna gyönyörű kegyszobra előtt. Ott voltam, de a Titkot nem tudtam megfejteni: miféle erő vonzza oda a szélrózsa minden irányából, Európa minden sarkából, s a tengeren túlról is a magyar ajkú híveket, - legyenek azok katolikusok, protestánsok. Az bizonyos, ekkora találkozó helye nincs másutt a világon, az összmagyarságnak.   Annak a magyarságnak, melynek ma nem a pusztító hordákkal kell hadra kelnie, hanem az önsorsrontással, belső gyengeségeinkkel. Korunknak rosszra csábító csillogása, a konzumszemlélet, az ember vélt mindenhatósága, eltávolítja nemzedékünket, - s a következő generációt talán még inkább, - elődeink istenfélő, természetes, szép erényű és erkölcsös életvitelétől. Veszni látszik minden: ami szent, ami igaz, ami magyar. Azoknak a százezreknek, akik a Csíksomlyói Boldogságos Szűz Mária lábaihoz járultak, még megmaradt a reményük, és hiszik, hogy van dicső magyar jövendő. S meggyőződésük, hogy ha sehol nem lesz már nyugvás a világban, a Csíksomlyói Szűzanya akkor is hazavárja gyermekeit. Zuhogó esőben jöttük le a Kissomlyó és a Nagysomlyó közötti nyeregből, de senki egy zúgolódó szót nem ejtett. Hisz mára már köztudott: akkor jó, ha a Csíksomlyói búcsún esik, mert a magyarok Nagyasszonya könnyeit hullatja értünk.   Vagyis, NEM VETTE LE RÓLUNK A KEZÉT!!!   Köszöntöm Mindnyájatokat,   Isten áldásával, a Csíki Madonna mosolyával, igaz, magyar szeretettel:     Árpád

2009.06.03. 15:47 Csukor Árpád

Örömmel tudatom minden kedves Ismerősömmel, hogy a tavalyi kihagyás után,   idén tizenkettedszer, - ha az Úr is úgy akarja, - megyek Csíksomlyóra!   A székelyek, a csángó magyarok, - és az összmagyarság   Csíksomlyói Védangyalának, a Boldogságos Szent Szűznek szobra előtt, Mindnyájatokról imádságos szeretettel, - megemlékezem.   Fogadjátok tehát, - pár nappal előbb, - a Pünkösd ünnepére, Nektek szánt, szerény gondolatokat.   „Ha megszólalnak a harangok, mintha jó hírt jelentenének, zászlók lobognának és frissen felcsendülne egy rövid ének, mely miután elhangzik, mégis tovább remeg a levegőben.” (Toldalagi Pál: Megfiatalító harangszó)   A pünkösdi harangszó is ilyen! Jelzi, hogy az Úr nem hagyott el minket. Lelke által vezet, tanít, szeret bennünket. Nekünk pedig minden tevékenységünk előtt hívni kell Őt, hogy jöjjön és segítsen. Mert annyira rászorulunk. Világosítsa meg értelmünket, erősítse meg akaratunkat, hogy a jóban képesek legyünk állhatatosak lenni, s a rosszat, - a bűnt, -  állhatatosan kerülni. Ma úgy tűnik, nem sokan hisznek a Lélek erejében. Ezért azután csalódás, sőt kétségbeesés uralkodik a lelkeken. Kérjük a Vigasztalás Lelkét. Hogy tudjunk az Istennek élni a vigasztalanság és a lelki szárazság időszakában is. S ha kérjük, Ő megadja a lelkesedés, az öröm és a bizalom Lelkét. Új erőt nyújt a hithez, a reményhez és a szeretethez.   Hogy a Lélek örömében és békéjében tudjuk élni életünket. Legfőképpen pedig a reményben! Reményben, hogy el fog érkezni Isten gyermekeinek nagykorúsága és szabadsága, amikor mindenkit betölt a Lélek. Jelenleg ugyan még vándoréltünk vigasztalansága és a történelem jelenlegi szakaszának lelketlensége miatt kesergünk, - de hittel kell remélnünk, hogy a Szentlélek, - mint hétköznapjaink vigasztalója, - segíti jóra törekvésünket.   Legyen így, - s tegye széppé Mindnyájunk pünkösdi Ünnepét!

2009.05.24. 07:18 Csukor Árpád

Húsvét 7. vasárnapja van, a mennybemenetel ünnepe!   Az „én” Jézusom, - a Krisztus, aki a mennybe ment, s mégis velünk marad a világvégéig.   Az emberiség számára egyetlen, igazán örömhír, - a Jézusról szóló, - mondja, hogy Ő az Atyától jött közénk, s bennünket a minket váró Atyához emel. Oda, ahol már a Fő, a Krisztus, emberi természetével van jelen, - az Atya jobbjára. A keresztény élet már megkezdett menybevétel. Krisztus mindent Atyjához emelhet, mert neki nem volt egyetlen gondolata, érzése, szándéka sem, mely Atyjáéval ellenkezett volna. Minket is magával vihet, hisz a mi üdvösségünkért szállt le a földre, minket mosott tisztára szent vérével a bűntől és minket váltott ki halálával a halál fogságából. Attól fogva már csak az emberen múlik, hogy mit válasz. Akar-e vele együtt a mennybe emelkedni? Ha igen, akkor igyekeznie kell úgy leélni életét, hogy teljes élete, - emberi kapcsolatai, döntései, cselekedetei, - méltóak legyenek az örökkévalósághoz. Mennybemenetelünk tehát itt és most kezdődik, - és történik, - velünk. Akkor, amikor képesek vagyunk elvetni mindent, ami összeegyezhetetlen Krisztus szeretetével, és képesek vagyunk vállalni mindent, amit ez a szeretet tőlünk megkíván. Boldoggá tehet bennünket annak tudata, hogy Istenünk hazavár minket, a nékünk készített országba, - méghozzá, isteni módon. Ha kellő bátorsággal merünk szívünknek legmélyére tekinteni, - még gyarlóságaink gyökerénél is mélyebbre, - akkor ott megláthatnánk reménységünknek ugyan eléggé megkopott, de észrevehetően kivehető nyomát, melyre Urunk, a Krisztus Isten, - a dicsőség Atyja, - hív és vár bennünket. Az természetes és bizonyos, hogy mindnyájan a boldog örökéletre vágyakozunk. Szomorú, hogy ennek ellenére vannak, akik vagy nem mernek, vagy nem képesek erre vágyakozni, mert bizonyos körülmények miatt torzképet alkotnak maguknak Istenről és országáról. Pedig Ő mindenkit hazavár! Adja meg a vasárnap örömét az, hogy Krisztust és az Ő országát választjuk!

2009.05.17. 07:37 Csukor Árpád

Húsvét 6. vasárnapja van!   Az „én” Jézusom, - a Krisztus, akinek Anyja, az én égi Édesanyám is. Ő, - aki hitt, örült és énekelt! Közbenjárására mi is higgyünk, - a tegnapinál erősebb hittel, - s e hit nyomán legyen öröm a szívünkben! Ha azután ezért hálával telt szívünkből dal fakad bennünk, azt köszönjük elsősorban a Léleknek, s a Lélek Mátkájának, - a Szentlélek Hárfájának, a Boldogságos Szent Szűznek!   Mária hitéből és bizalmából fakadó rejtett igenje, az Ő őszintén kimondott, mindent vállaló „legyen” - je, nem ünnepélyes és látványos cselekedetekben mutatkozott meg. Hanem a mindennapok rejtett és csendes áldozatában. A názáreti évek munkájában és aggódó szertetetében. Hitte, hogy beteljesül mindaz, amit az Úr ígért neki.   Ezt kellene életünkben, nekünk is megvalósítanunk. Hinni, - s hitünk nyomán, az életünket megnyomorítani akaró nehézségek ellenére, - örülni és, énekelni. Mária örömének egyetlen forrása Isten Fia, - az ő Megváltója. „Jelenléte” ismerős, mindnyájunk számára. Ott volt Ő, Jézus életének legdrámaibb, legnehezebb pillanataiban, - állt, szenvedésének és haláltusájának idején. Krisztus arcának szemlélésében mi sem állhatunk meg a Megfeszítettnél. Ő a Föltámadott!  Feltámadása, a mi feltámadásunk záloga is! Ez a hitigazság, bennünket is késztessen arra, hogy lépjünk túl a passió sötétségén. Az életünket beárnyékoló szomorúságokon. Tekintetünket a föltámadásban és a mennybemenetelben, - szegezzük Krisztus dicsőségére. S miközben a Föltámadottat szemléljük, éljük át nem csak az apostolok, Magdolna és az emmauszi tanítványok örömét, - akiknek Jézus megjelent, - hanem Mária örömét is, akinek az előbbieknél nem kisebb tapasztalattal kellett bírnia, megdicsőült Fiának új létformájáról. Mindennek végig gondolása nyomán, legyen Mária öröme a mi örömünk is! S tegye örvendezővé vasárnapunkat!

2009.05.10. 07:58 Csukor Árpád

Húsvét 5. vasárnapja van!   Az „én” Jézusom, - a Krisztus, aki feltámadt a halálból, s aki majd engem is feltámaszt halálomból!   Ahhoz, hogy feltámadjunk, szükséges meghalnunk. Meghalnunk a bűnnek s meg, - ennek a pusztulásra ítélt világnak. Valóságosan és nem csak szimbolikusan. Mert az a szakítás, amit egy elkötelezett kereszténynek meg kell tenni a bűnnel és a bűnös világgal, a halálhoz hasonlítható. Képessé erre, csak Isten segítségével válunk. Sajnos ezt a halált, - ezt a radikális szakítást, - legtöbben nem tesszük meg. Ezért a Krisztussal való életünk valamiféle lefojtott, pislákoló láng, melyet folyton az a veszély fenyeget, - hogy kialszik.   A Krisztusban élő és Krisztusért élő, - bűnnek és világnak meghalt ember, - képes megtapasztalni Krisztus feltámadásának erejét. Ő már most úgy él, mint aki már feltámadt egy új világ számára. Ő már nem keresi az Élőt a holtak között! Sírjában és leplei között. A feltámadt és megdicsőült Üdvözítőt, ennek a bűnös világnak, - ürességeiben. Hanem éppen az üresség kiáltó üzenetét megértve, már az odafent valókat keresi, - még az „idelent valókban”, - de már az újjászületett ember szívének örök húsvéti valóságában és húsvéti örömével.   Krisztus feltámadásának eseményével, s az ember majdani, romolhatatlan testben való feltámadásában való hitével, nem olyan a kapcsolatunk, mint eggyel a régmúlt események közül, s egyel a bekövetkezők közül. Az ebben való hitnek bele kell hasítania legszemélyesebb életünkbe. Sőt életünk lényegét kell képeznie. S ennek tudata boldoggá kell tegye életünket, - még a nyilvánvaló boldogtalanságok közepette is. Annyira, hogy nélküle értelmét veszti létezésünk is.   Ennek tudatából fakad számunkra a Húsvét, soha nem múló ragyogása, -  öröme, - és áldott békessége. Mellyel a Feltámadott köszönt bennünket, - hitet és reményt nyújtó, - ajándékozó szeretetével, ezen a vasárnapon is!

2009.05.03. 11:39 Magyar anya

Keresztény értékeket valló, embertársaim! Országos internetes harcot hirdetek meg, az ilyen "larmafa" nevű buzeránsok, és a drogos buzikat foglalkoztató portálok ellen! Magyar népünkért, hazánkért és nemzetünkért, a család értékeinek megőrzéséért! Ezek a drogos  buzik már mit nem képzelnek magukról? Ráadásul ez a fidesz.kdnp fórum és a nemnemsoha fórum főmoderátora. Lehet ott szerzi be magának a fiatal fiúkat? Ebbe a világban nagyon vigyázni kell magyar értékünkre a gyerekekre. Írj egy cikket a buzikról! Védekezz az ilyen  drogos, hazug, tolvaj és ölni képes buzik ellen! Ezt találtam, ez szörnyű !!! © larmafa 2007.júl.15.08:27 | Válasz | #4 A Magyar Köztársaság állampolgára vagyok! Magyar vagyok! Homoszexuális és büszke! Huhhh-))))))))))) © larmafa 2007.máj.28.18:50 | Válasz | #65 2 kábszerezés között buziként drogozva hazudok és lopok! Sőt téged olvasva még azt is meggondolom, hogy öljek e? Jó így???? © larmafa 2007-06-04 10:34:59 I Válasz I #123 Kanizsától - Judapestig ölég sok lámpa van!!!  © larmafa Jun 26 10:12:05 2007  I Válasz  I #109 Úgy idézel ahogy akarsz köcsög! A DUNA PARTON TI IS ELFÉRTEK, ELÉG HOSSZÚ!!!! © larmafa ma 18:45 | Válasz | #113 Jajjjj)))) már itt is! Most éljünk a magyar alaposággal))))))))) mint a náci.... izé,akarommondani a németek! Duna part, cipők.....oszt hadd szójjon! © larmafa1 ma 18:43 | Válasz | #78 Minek ekkora felhajtás..........jobbat tudok: a Duna part elég hosszú)))))))))  © larmafa tegnap 18:42 | Válasz | #8 De nem ám, Béci! Jézusnak köze  volt a "kiválasztott néphez" ez sem egy kamu, mint a holo! http://forum.sg.hu/forum.php3?azonosito=fide... http://sgforum.hu/forum.php3?azonosito=nemnemsoha Küldjétek tovább szeretteiteknek, hogy tudjatok védekezni az ilyenektől, Isten segítségével!

2009.03.29. 17:16 Csukor Árpád

Nagyböjt 5. vasárnapja van, - régi nevén, fekete vasárnap.   Az „én” Jézusom, - az Isten értem szenvedő Fia! Drámájának utolsó felvonása, halálra ítélésével vette kezdetét. Teljesen elgyengülve a megostorázástól, homloka a töviskoronától véresre sebezve, mindenkitől megcsúfolva, megalázva indul, - keresztjét hordozva, -  a Golgotára.   Életem folyamán, hányszor és hányszor igyekeztem végigelmélkedni a Fájdalomnak ez Útját. Ez az imádkozó lélekben, - minden életkorban, - más és más gondolatokat képes ébreszteni. Másként szemléli az idős ember, másként a fiatal, s másként az egészséges, másként a beteg.   Az értünk szenvedő Üdvözítőt leginkább a szenvedőember érzi magához közel. Amikor ő maga is nehéz keresztet cipel. Amikor ő maga is megalázottnak érzi magát. Amikor összecsapnak feje felett az élet hullámai, s úgy tűnik, - számára már nincs kiút. Ilyenkor egyedül a kereszthordozó Krisztus szenvedésében találhat igazi vigasztalást és erőt. Amikor a Golgota éjszakája száll a lélekre. Az „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” – érzése.   Jézus Krisztus golgotai éjszakájából él a világ, s kap fényt minden szenvedés. Ő, - az Istenember, - holtan, tehetetlenül függ a kereszten, - átszögezve. Nagyon nagy Titok! Ő, aki mindenre képes, értünk erőtlenné tette magát. Hányszor kínoz bennünket is tehetetlenségünk, erőtlenségünk, mely leszögezi akaratunkat. Amikor a lélek ugyan kész lenne, de a test erőtlen. Az én Jézusom, erőtlenségében lett a legerősebb. Ha egyesíteni tudjuk Vele gyöngeségünket, akkor részt veszünk Vele a magunk, sőt világunk megváltásában. Atyánk, - aki ölelésre vár, - letöröl szemünkről minden könnyet, elsimít homlokunkról minden barázdát. „Jöjjetek, Atyám áldottai! Mert, amikor keresztemmel egyesítve hordoztátok szenvedéstek keresztjeit, - talán rá sem gondolva, - de az én passiómat folytattátok! Ilyeneké a mennyek országa!” S a lélek emelkedettségében megélt vasárnap!

2009.03.29. 17:14 Csukor Árpád

Nagyböjt 5. vasárnapja van, - régi nevén, fekete vasárnap.   Az „én” Jézusom, - az Isten értem szenvedő Fia! Drámájának utolsó felvonása, halálra ítélésével vette kezdetét. Teljesen elgyengülve a megostorázástól, homloka a töviskoronától véresre sebezve, mindenkitől megcsúfolva, megalázva indul, - keresztjét hordozva, -  a Golgotára.   Életem folyamán, hányszor és hányszor igyekeztem végigelmélkedni a Fájdalomnak ez Útját. Ez az imádkozó lélekben, - minden életkorban, - más és más gondolatokat képes ébreszteni. Másként szemléli az idős ember, másként a fiatal, s másként az egészséges, másként a beteg.   Az értünk szenvedő Üdvözítőt leginkább a szenvedőember érzi magához közel. Amikor ő maga is nehéz keresztet cipel. Amikor ő maga is megalázottnak érzi magát. Amikor összecsapnak feje felett az élet hullámai, s úgy tűnik, - számára már nincs kiút. Ilyenkor egyedül a kereszthordozó Krisztus szenvedésében találhat igazi vigasztalást és erőt. Amikor a Golgota éjszakája száll a lélekre. Az „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” – érzése.   Jézus Krisztus golgotai éjszakájából él a világ, s kap fényt minden szenvedés. Ő, - az Istenember, - holtan, tehetetlenül függ a kereszten, - átszögezve. Nagyon nagy Titok! Ő, aki mindenre képes, értünk erőtlenné tette magát. Hányszor kínoz bennünket is tehetetlenségünk, erőtlenségünk, mely leszögezi akaratunkat. Amikor a lélek ugyan kész lenne, de a test erőtlen. Az én Jézusom, erőtlenségében lett a legerősebb. Ha egyesíteni tudjuk Vele gyöngeségünket, akkor részt veszünk Vele a magunk, sőt világunk megváltásában. Atyánk, - aki ölelésre vár, - letöröl szemünkről minden könnyet, elsimít homlokunkról minden barázdát. „Jöjjetek, Atyám áldottai! Mert, amikor keresztemmel egyesítve hordoztátok szenvedéstek keresztjeit, - talán rá sem gondolva, - de az én passiómat folytattátok! Ilyeneké a mennyek országa!” S a lélek emelkedettségében megélt vasárnap!

2009.03.22. 20:54 Kéfás

NAGYBÖJTI ELMÉLKEDÉS MI TÖRTÉNIK EGY MIATYÁNK ALATT Hogyan állunk mi a böjttel? Valyon csak valami maradvány volna ez,mint a busó-járás vagy a húsvéti tojás? Ennyi maradt volna,hogy húsvét előtt van hat hét,a nagyböjt,és ekkor igyekszünk húsmentes napokat tartani? Minden vallás - kivétel nélkül komolyan veszi a böjtöt(ki ezért,ki azért).Majdnem azt mondanám, hogy van egy böjt-ökumené,bár egyáltalán nem vagyok ökumenikus beállítottságú. Ha van valami,ami tulajdonképpen mindenféle hívőt összeköt a világon,akkor az a böjt. Valaminek mégis kell ebben a böjtben lenni! Hogy manapság mégse böjtölnek? Szorongva mondom ki,hogy olyanook is böjtölnek, akik nem szívesen teszik és ezenek egy része a böjtbe belepusztul: a HARMADIK VILÁG. Valahol olvastam,hogy hetentként egy Hirosima,azaz kétszázezer ember hal éhen, mert nem bírja tovább a "böjtöt".Hetenként! Mi minden évben egyszer megemlékezünk Hirosima pusztulásáról,az iszonyatos szörnyű- ségre gondolva.És ez most,a mi időnkben hetente megtörténik!A heti kétszázezer áldozat azt jelenti,hogy napi huszonnyolcezer-ötszáz ember hal éhen,azaz percenként húsz ember! Amíg mi,hívő keresztények a bőséges reggeli után elmondjuk a Miatyánkot,ami harminc-negyven másodpercig tart,ez alatt az egy Miatyánk alatt tizenketten-tizenhárman halnak éhen ember- testvéreink közül ezen a Földön. Átsuhant rajtam a a gondolat,mennyire nem véletlen,hogy a mi Urunk,Jézus Krisztus,az Emberfia,az Isten Fia a Miatyánkban ez után a kérés után:Add meg nekünk a mi - a mi, és nem az ÉN! - mindennapi kenyerünket(és nem a zsák lisztünket),rögtön ezt a kérést mondja: és bocsásd meg a mi vétkeinket! Attól tartok,hogy a kenyér körül kell nekünk igen nagy bocsánatkéréssel fordulnunk az Isten felé.A világ jólakott keresztény részének a böjtbe belehaló emberekre kell gondolnia és azt mondania,hogy Uram,hát bocsásd meg a mi vétkeinket,mert egy kicsit mintha elennénk mások elől a kenyerüket... (Folyt.köv)

2009.03.22. 20:51 Kéfás

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Köszönöm,hogy egy ilyen csodálatos honlap jelen van az interneten,és gazdag tartalommal rendelkezik.Igyekszem gyakran jönni! Kéfás

2009.03.08. 07:35 Csukor Árpád

Nagyböjt 2. vasárnapja van! Ma feltehetnénk a kérdést, - ki is az „én” Jézusom? Sok mindent tudok Róla, - s mily keveset! Egy bizonyos: képe mások tanúságtétele által ért el hozzám.   A történelmi Jézushoz könnyű eljutni. Tudósok beszélnek Róla. Aki Palesztinában élt, - körbe járt… Az emberi történelem egy meghatározható időpontjában. Akiben az Ószövetségi jövendölések megvalósultak. Létezik az Evangéliumok Jézusa, a húsvét fényében.Vagy ahogyan az első keresztények látták Őt és három évszázadon keresztül, - a vértanúságig, -  megélték Őt. De mindez, nem meríti ki a bennem élő Jézus-kép fogalmát. Ő nem lehet „csak is” ez!   Ésszerű ráhagyatkozással érzem, - hitemmel tudom, - hogy Ő él! Föltámadásával, - amiről számomra sokan tanúságot tettek, - kilépett történelmünkből. Legalábbis olyan értelemben, hogy többé már nem része idő- és térbeli dimenziónknak. Hitem által azonban, - mely a Benne való bizalom, - sokkal többet tudok Róla. Jobban megélem, - és jobban szeretem. Érzem, hogy állandóan közeledik felém, és vonz magához. Ezáltal vagyok képes megélni mindazt, ami Rá vonatkozik. Tudom, hogy a hit Isten  ajándéka. Amit gyakorolnom kell, mint minden egyéb adottságomat. Tudom, hogy hitemért életem folyamán, állandóan küzdenem kell. S ezzel a hitemmel tudom, hogy ki az „én” Jézusom. Ő az Úr, aki Atyánknak jobbján ül. „Mindeneknek végső alapja, - a Krisztus, - aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké!” S tudom, állandó feladatom, hogy én is Ő legyek! Bennem Ő sajátos arculatot kap.  Sajátos megnyilvánulásai vannak, melyek összhangban vannak vérmérsékletemmel, hitélményeimmel, és azzal a képességemmel, mellyel át tudom adni magamat az Ő vezetésének. Bennem képződik az „én” Jézusom. Mily magasztos!   Aki hatalmas és mégis oly gyöngéd. Aki a világ Ura, Bírája, - de a Megfeszített is. Mindnyájunknak megvan a „maga” Krisztusa. Soha nem mondhatom, hogy az enyém a leghitelesebb. Aki képes rá, keresse önmagában, a maga Jézusát. Ha megtalálja, - szebb lesz a vasárnapja! Csukor Árpád

2009.03.01. 10:20 Csukor Árpád

Nagyböjt 1. vasárnapja van. A Krisztus megváltó életművét betetéző történésekre, kínszenvedésére emlékezünk ezen időszakban.  Töredelmes odafordulással, lemondással, több jócselekedettel készülünk a Húsvéti Titok megünneplésére. Ezen az első nagyböjti vasárnapon ajánlom, hogy különös tisztelettel, - s aki tudja, hódolattal, - helyezzük lelki szemeink elé a „mindenség legszebb jelét,” (Guardini) a Keresztet. Ez a kereszt, - a rajta megkínzott Istenemberrel, - számunkra, keresztények számára, - a legdrágább szimbólum. Ami sokakban megütközést kelt. Szent Pál figyelmeztet is erre. A rátekintőt azonban nem üresíti ki, nem tesz egyoldalúvá, nincs is  benne semmi túlzás. Mert nem a halál, hanem az élet jelképe!  Mily bölcsen ábrázolta ezt az első századok keresztény embere. A Megfeszített egyben Feltámadottként volt a kereszten. Királyként. Nyitott szemmel. Mert Jézusban az istenség nem halt meg, hanem él, - és életet ad. Ezáltal lett a római kivégzés szégyenbélyegző eszköze az Emberfiának győzelmi jele. Ez a jel az idők végezetén megjelenik majd, hitünk szerint. De nem csak akkor. Hanem megjelenik most is, egész életünk folyamán. Győztesként felénk tart állandóan, és értünk jön, közeledik felénk. Vele kelünk útra és haladunk az Élő Isten felé. A szenvedőkben, - a saját szenvedéseinkben is, - így válik láthatóvá, mint a szerető Isten legmélyebb szeretetének vigasza. Ezt a titkot, soha nem leszünk képesek teljesen megérteni. Hogy Isten valódi arca, számunkra, a szenvedésben mutatkozik meg! Ő velünk éli, velünk szenvedi a világot, - édes Hazánkat is ért, - valamennyi igazságtalanságot. Mégpedig úgy, hogy éppen a legsötétebb óráinkban érezhetjük, a keresztjeink által lehető legközelebb állónak hozzánk. A keresztről így érint meg bennünket Jézus Krisztus. Lehet, hogy éppen ezen a vasárnapon! Ami ettől, biztosan szebb lesz! Csukor Árpád

[223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1] [Archívum]