Új bejegyzés Frissítés

2008.09.07. 07:47

Vasárnap van! Alkalom arra, hogy felemeljük szívünket az Úrhoz. Hogy köszönetet mondjunk Neki. Most azért, hogy elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk. Annak ellenére, hogy Ő tökéletesen ismer bennünket, milyenek vagyunk. Jobban ismer, mint mi saját magunkat! Ismét és ismét vétkezünk ellene, s mégis oly megértő szeretettel tekint ránk. Ha megbántunk valakit, - embertársunkat, - kerülni kényszerülünk őt. Isten elé azonban bűnösen is leborulhatunk. Ha Őt bántjuk meg, - ez feletti szomorúságunkban, Nála bármikor kereshetünk vigasztalást. Hogy lehet ez? Valószínűen úgy, hogy bűnömmel együtt a büntetést is lelkemben hordom, amikor tudatára ébredek annak: megszomorítottam a végtelenül Szentet! Tisztít a vágy is: szeretnék úgy élni, hogy örömét lelje bennem. Ajándékaképpen szeretetében azt is meg fogja mutatni nekem, hogyan tegyem jóvá rosszaságaimat. Segít bennünket, hogy felismerjük, mit tegyünk, hogy ne forduljon bennünk rosszra, az Általa belénk helyezett jó. Mert életutunkon rengeteg a minket gáncsoló buktató. Sötétben botorkálók vagyunk akkor, ha nem hitünknek mécsvilága vezet bennünket. Az Úr azonban őriz minket! És elfogad! Mondjunk köszönetet Neki ezért, ezen a vasárnapon! Meglátjátok, ez széppé fogja tenni vasárnapunkat!  Cs. Á.

2008.08.31. 10:19

Vasárnap van! Tartsatok velem, - újítsuk fel a nyáreleji gondolatsort, - mondjunk együtt köszönetet az Úrnak. Köszönjük meg Neki, -  ezen a vasárnapon, - az életünket. Ne csak a fényes napokat, az árnyékosakat is. Hiszen már szinte elkoptatott gondolat: ha nem lennének életünkben árnyas, szomorú, sőt egészen sötét fellegekkel terhelt napjaink,  még érzékelni sem tudnánk, milyen gyönyörű az élet, ha derűs, könnyű és napsugaras.Sokszor félünk, és csüggetegen lessük, mi az Úr szándéka? Jó annak, aki képes meglátni életében: fájdalmak és megpróbáltatások láncolatában, - azoknak köszörűjén, -  csiszolódott értékessé az életünk. Értékesnek az látja az egészséget, aki betegségből gyógyult. Aki éhezett, az értékeli igazán a kenyeret. A felénk irányuló mosolyt és jó szót akkor becsüljük igazán, ha valami miatt hosszú ideig kellett szomjazzunk rá. Még ha alig pislákol bennem a holnapba vetett hit és remény, ennek a pici fénynek birtokában is látnom kell: szép az Úrtól ajándékba kapott élet, és csak rajtam múlik, hogy szépsége és boldogsága teljes legyen. Hála érte, hogy meggyújtotta életem lángját, és hála érte, - hogy amíg az ki nem huny, - addig szórhatom a fényt és meleget mások felé. Ez adja életem értelmét. Az Úrnak szóló köszönet tegye széppé a mai vasárnapotokat! Csukor Árpád

2008.08.24. 17:31

Vasárnap van! Kialudt az olimpiai láng Pekingben!. Szép és tanulságos volt ez az Olimpia a világ számára. Rácsodálkozva a hatalmas és felettébb látványos fejlődésre, amit Kína 2001 óta, - mióta bizonyossá vált számukra, hogy ők rendezik a 20008-a Nyári Játékokat, - alkotott és megélt, rádöbbenhetünk, hogy Európa már nem a világ közepe. Felettébb kedvező alkalom lehet ez az élmény a világ politikusainak, annak felismerésére, hogy ne félelem szülte előítéletekkel közeledjenek a hatalmas Birodalom felé, hanem az építő párbeszéd magatartásával. Hisz Kínától is függ nagyon sok tekintetben, bolygónk jövője. Hatásos szava lesz, - vagy már ma is van, - az egész világot sürgetően érintő kérdések eldöntésében. Szép volt ez az Olimpia a mi számunkra, magyarok számára! És ne is csak a már-már búskomorságot okozó letargiába süllyedő hangulatot napsugarasra váltó három arany fényére gondoljunk. Más tanulságot is kaphattunk mi, izguló és csikorgó sikerekre, eredményre vágyók. Azt hogy bár a másodpercek századrészeiben számolunk, amikor értékelünk, ugyanakkor a mellettünk élők szívéhez az utat nem találjuk! Ismerjük a futás, ugrás, úszás és minden sportág kidolgozott technikáit és elért rekordjait, - a majd három hét alatt, ezeknek szinte minden titkára fény derült, - de a közelünkben élő embertársunkat megérteni, oly ritkán sikerül. Az érmeket nyerők tettei kivívják bámulatunkat, de a másik ember felé szeretettel fordulni, erőnket majd mindig meghaladja. Befejezésül álljon itt, a most 70 éves Balczó András figyelmeztetése: „Önfelmentés terén mindannyian óriási képességekkel rendelkezünk. Önbecsapásban vagyunk a legnagyobbak. A Biblia azonban kimondja: szegülj ellene a gonosznak és menekülj el előle…” Az Úr áldása legyen vasárnapotok szép estéjén! Cs. Á.

2008.08.20. 11:24

Keresztény magyar államot alapító Szent István királyunk ünnepe van!   Hol vagy István király? Téged magyar kíván!   Virágos kert vala, híres Pannónia… De megsötétedett örvendetes napja!   Az Ő vallásos keresztény gondolkodása, mely átragyogta életét, volt a példa arra, hogy népe is keresztény és hitből élő legyen. Pogányság, vagy kereszténység? Felelőtlen nemzetvesztés, vagy becsületes értékteremtés? Ő korának sötétségéből a krisztusi világosságba emelte nemzetünket. Miért van az, hogy ma vannak, akik ezt az utat megkérdőjelezik? Pedig mindannyiunknak, egyénileg és a teljes nemzetnek is meg kell vívni ezt a harcot. Ne a régi, a pogány, hanem az új, a krisztusi győzzön életünkben! Csak a kezdet szentistváni csodája, és hogy jó kezekbe, - a Boldogasszony palástja alá, - tette hazánk sorsát, az egyedüli magyarázat arra, hogy bár annyi ellenség tört nemzetünk életére, - és szomorúan állapíthatjuk meg, úgy tűnik, még soha olyan hatásosan nem, mint ma, - hogy mégis megmaradt a Krisztusra épített Édes Hazánk. Reményünk alapja: amíg mi az ő hitével, s az őt követők áldozatával haladunk a népek országútján, addig nincs okunk a félelemre. Példánk legyen a Szent Király! Először az ő szívét járta át a Jézusitanítás igazsága, és amikor ő már ez érték birtokában volt, akkor tette közkincsé népe számára. Adja meg a nemzeti jövőnket Gondviselő Isten számunkra is, a megújulás kegyelmét. Hogy önmagunkban, családjainkban és nemzetünkben mindig és mindenütt Krisztus szelleme valósuljon meg. Ő tegye széppé számotokra a mai Ünnepet! Cs. Á.

2008.08.17. 08:05

A 2008-as nyári, - pekingi, - Olimpia második vasárnapja van!  A hatalmas újkori küzdés résztvevőire gondolva látnunk kell, hogy ők áldozataikban és elkötelezettségükben, valójában megtestesítik az egész emberiség nagy részét. Mindazokat, akik küzdenek és szenvednek azért, hogy növekedjenek, és jobbak legyenek. A sportolók a „siker reményei.” Akik nagyszerű példát állítanak a fiatalok elé, mindnyájunk elé. Mindazok elé, akik követni akarják „hőstetteiket.” Remélve, hogy amint a sportolók a sportpályán, úgy ők az életben, győztesekké válhatnak.  II. János Pál pápa szavai: „A sport világa összegyűlik, mint egy nagy kórus, hogy az imán, az éneken, a játékon és a mozgáson keresztül hálaéneket zengjen, és köszönetet mondjon az Úrnak. Kedvező alkalom, hogy hálát adjunk Istennek a sport ajándékáért, amelyben az ember edzi a testet, az intelligenciát, az akaratot, felismerve ezekben a képességeiben a Teremtő számos ajándékát.” Ideális esetben tehát, az Olimpia alkalom arra, - ami egyéni életünkben is oly fontos lenne, - hogy megtapasztaljuk az erkölcsi értékek nagy jelentőségét. Ezek: a barátság, az egység, az igazságosság, a testvériség, az országok, a különböző kultúrák színes szőttese.  Ezen értékeknek a hordozói kell legyünk, mindnyájan. És ezek azok az értékek, melyeknek bemutatását a sport, modellként kínálhatja fel a világnak. Tanúságot téve arról, hogy az Olimpia résztvevői, tudnak becsületesek lenni a versenyekben, ugyan úgy, mint az életben. Isten jelenléte kell, hogy kísérje őket a sportpályán, - s mindnyájunkat, azon túl is, - a szeretet és a béke üzenetével. Így lesznek a játékok, illetőleg maguk a résztvevők, mindnyájunk számára,  új és értékes erőt mintázók ahhoz, hogy jobbá tegyük életünket mások tiszteletén, a barátságon, az igazságosságon és a békén keresztül. Kívánok a következő napokra nagyszerű élményt a játékok figyelemmel kísérésében,- egyre jobb és több magyar eredményekkel, - és Mindnyájatoknak szép vasárnapot! Csukor Árpád

2008.08.15. 13:50

Ősi, szép ünnep van ma, Nagyboldogasszony napja! „Mint fényes hold, mint drága nap, mint hajnalpír, mely most fakad, száll az egek csúcsaira s Szeplőtelen Szűzanya. Dicső trónjára érkezett, Királynő ég és föld felett, ő szülte azt, ki tündökölt, a hajnalcsillagnál előbb. Kit egykor ölben hordozott, kit jászolban pólyálgatott, a mindenség Királyaként szemléli, Atyja fényeként. Atya, Fiú s Vigasztaló, köszöntse őket hálaszó, kik minden másnál ékesebb, dicső fényt adtak fönt neked!” Azt a csodálatos gesztus ünnepeljük, amire Isten méltatta a Máriát. Leányát, Fiának anyját és Lelkének tiszta Jegyesét. Földi élte, - elszenderülése, - után felvette Őt testestől, lelkestől a Mennybe. Anyjának testét, megőrizte a romlástól. Nagy Titkok váltak valóssággá ekkor! Mária, aki Teremtőjét méhében hordozta, Isten hajlékába jutott. A Jegyes, akit az Atya jegyzett el, a menny honába jutott. Krisztusunk, - aki az élet és hallhatatlanság megszerzője és adományozója, - vette magához Boldogságos Anyját. Hitünk által meghajló értelmünk számára azonban természetes kell legyen, ez a természetfeletti nagy Titok, ha meggondoljuk: a Szentírás úgy láttatja Szűz Máriát, mint aki Fiával a legszorosabb kapcsolatban van és teljességgel részesedik Fiának emberi sorsával is. A bűn és halál feletti teljes győzelemben is! Magának Krisztusnak feltámadása és mennybemenetele is ennek e győzelemnek része! Ahogyan az Apostol mondja: „A győzelem elnyelte a hálált!” (1 Kor 15.53) Mária, - kiváltságainak legfőbb koronájaként, Fiához hasonlóan, - mentes lett a sírban való romlástól, legyőzve a halált, - FELVÉTETETT! Higgyünk erősen abban, hogy közbenjárására megszabadulhatunk a bűn romlásától! Gondolatainkat igyekezzünk az odafent valókra irányítani! És akkor remélhetjük: mi is részt kapunk a menny dicsőségéből! Így ünnepeljünk!

2008.07.19. 05:41

Holnap vasárnap lesz! Az Úr napja! Ezen a vasárnapon köszönjük meg Neki együtt, az eget és földet. A Napot és a Holdat. A talpam alá, tavaszonként, újra és újra kizöldülő milliónyi kis fűszálat. Az árnyaival enyhülésként fölém boruló, ízletes gyümölcseivel tápláló fákat. A hegyek csodálni való ormait, s a völgyek rejtett gazdagságú mélyeit. Köszönjük meg mindazt, amit értünk teremtett, s mindazt minek megőrzésére minket alkotott. A világmindenség gyönyörű, ezerszínű szőttesét. S azt, hogy Ő is gyönyörködik benne. Mi pedig Őbenne és összes teremtményében, melyekben megcsodálhatjuk szépségét, melyekben tükröződik ránk sugárzó jósága és határ nélküli szeretete. Köszöntsük Őt mindezért hálával telt szívvel. Szívünkkel, melyben lakozik. Ott van Ő,  akkor is ha háborog a szívünk, és ott van ő, ha Benne nyugalmat találunk. Ott lakozik lelkünk legmélyén, melyet ő adott nekünk. Ott lakozik, Tőle függő ajándéklétemben. S e Tőle függés létemnek legboldogítóbb állapota. Köszöntsük Őt fohászainkban, forró buzgóságú imáinkban. Tágra nyílt, vagy behunyt szemmel. Állva, fekve, járva, - vagy térden állva. Szóval szólva, vagy dallal énekelve, vagy csak egyszerűen rácsodáltan, - némán. Mondjunk Néki köszönetet azért, mert betelhetünk Vele. S azért mert Övé a dicsőség mindörökké! Ha ezt megtesszük, akkor Ő szebbé teszi vasárnapunkat! Cs. Á.

2008.07.13. 07:08

Vasárnap van! Ezen a vasárnapon azt szeretném megköszönni az Úrnak, hogy szívembe adta a szeretni tudás képességét. (Boldoggá tesz az a tudat, hogy vannak közöttetek, - kedves Barátaim, - akik ezt velem együtt köszönik meg.) Azt a szeretetet köszönjük meg, amit Ő ültetett belénk, és amit képesek vagyunk önzetlenül tovább adni. Úgy adni tovább, hogy minél többet szórok szét belőle, - valami meg nem magyarázható módon, annál több marad belőle nekem. Boldogságom csúcsa lehet e földi világban, ha olyan személyekkel ajándékoz meg a nagy Ajándékozó, akiket még saját magamnál is jobban szerethetek. Ez teljesíti be szívem ragyogó gazdagságát. És a vágy, hogy egész életemet feléjük nyitott szívvel éljem. Lehetőleg mindenkit szeretetembe vonzzak, fogadjak. Amikor pedig esendő gyarlóságomban, mégis belém fészkeli magát a harag és a szeretetlenség, akkor szenvedjek ettől! Ez a szenvedés maga is áldott, mert nyomában ébredek rá, hogy szeretetlen indulatommal elsősorban saját magamnak ártok. Lehet, hogy akire irányul szeretetlenségem, azt el sem éri tán, de napjaimat csúnyán mérgezi. (Ismerős a kép: a sárral dobálózó talán el sem találja, kit célba vett, - de saját kezét besározza!) Adja meg nekünk az Úr, - köszönni akartam, s mégis kérek, - hogy szeretetünk teljes legyen. Hiszen Tőle kaptuk! Tőle a képességet a szerelemre, az igaz és hű barátságra is. Hálásan megköszönöm ezen a vasárnapon szeretteimet. A belőlem az Úr felé, és feléjük áradó szeretetet, mely élteti életemet. Azt hogy szerethetek, és hogy vannak, akik elfogadják szeretetemet. Ennek tudata szépítse meg vasárnapotokat! Csukor Árpád

2008.07.06. 05:52

Vasárnap van! Alkalom arra, hogy megköszönjük az Úrnak, hogy remélni tudunk. Fenntartás és félelem nélkül élni. Akkor is, amikor úgy érezzük, kietlen pusztába, száraz sivatagba sodródott életünk. A remény által, mintha megnyílna az ég. Színpompás, üde ligetté változik a kies, napperzselte sivatag. Mert aki, az Úrban remél, azt sem a homoktenger, sem az óceáni vihar dúlása rettegésbe nem hajtja. Mert fénylő csillagként vezérli őt a reménye. S ha életében iránytűként követi ezt, nem fog csalatkozni. Dobálhatja őt az élet. Lehet fent, vagy lent. Reményével ormon áll, s onnan tekint le a völgyek szépségére. De ha letaszítottnak érezné is magát, reménnyel teli pillantása akkor is fel tudná emelni, a csúcsok felé. Reménnyel táplálja az Úr, hogy ne szédítsék meg a magasságok és, hogy ne borzadjon el a mélységek szakadékaitól se. Alázatot ad a reménnyel bíró embernek, amikor szívét felfelé ragadja a siker, és meggyújtja benne a remény lángját, amikor úgy érzi, hogy alá zuhan. A remény, mely a hitnek és a szeretetnek édes testvére bevilágítja életének legsötétebb zugát is. Vigaszt ad és üdítő balzsamot. S ha még a remény is elhagyna, ott az Úr, a Vigasztaló! Benne, akkor is reménykedhetünk! Ezt köszönjük meg neki, a mai vasárnapon! Csukor Árpád

2008.06.29. 06:38

Vasárnap van! Alkalom arra, hogy találjunk magunknak néhány bensőséges percet, amikor megköszönhetjük az Úrnak, hogy szólhatunk Hozzá. Hogy tudunk imádkozni! Hozzáfordulhatunk szívünkkel, lelkünkkel, - ésszerű meghajlásra kész értelmünkkel. Hogy soha sem vagyunk magányosak, mert beszélhetünk Vele bármikor. Valóban beszélgethetek vele, - én a semmi, a csekélység, a mindenség Urával. S Ő felel, ha kérdezem. Irányít, - Szívét és kezét nyújtja felém, értem. Kétségeim közepette is. S minél jobban, erősebben hallom hangját, annál kevesebb lesz a kétség bennem. Szólhatok Hozzá úgy, ahogyan anyám, nagyanyám tanította, vagy úgy, ahogyan a nagy gondolkodók, költők, szentek adják ajkaimra a szót. Bármibe helyez az élet, tudok szólni Hozzá, tudom rábízni magam. Akkor is, ha a bánat fojtogat. Akkor is, ha lázadni lenne kedvem. Megköszönhetem Neki, hogy Ő lázadozva is szeret engem. Hogy szívesen megbocsát. Hogy kételkedő elmémet megvilágosítja. Hogy bizonygatja nekem: „ne félj!” „Ne félj, mert rövidek a tévelygéseid, - és én téged, mindig visszavezetlek magamhoz!” S milyen jó, hogy képes vagyok megfogalmazni a köszönetet, a hála szavát, amikor észreveszem, hogy visszataláltam Hozzá. „Köszönöm Uram, hogy mindig van mondanivalóm a Számodra. Hogy lelkembe látsz, nem nézel gyanakodva rám, mint némely embertársam. Hiszen Te önmagamnál is jobban ismersz engem. Meghallgatsz, válaszolsz és képes vagy örömre váltani kétségeimet. Köszönöm Neked, a Hozzád szólás gyönyörűségét! Vasárnapom szépségét!” Cs.Á.

2008.06.27. 10:39

Szent László királyunk ünnepe van ma! Ő is egy azon jelesek közül,  aki hitben, jellemben, magyarságban egyaránt irányt mutató, ragyogó fény, - számunkra, mai kései utódok számára is. Fontos lenne, - legalább a saját, vagy a ránkbízottak életében, - hogy ebben a forrongóan eleven, mozgékony, átalakuló korunkban ne engedjük, a történelmi tudatot mindenféle divatos irányzatokkal és tudatos, nemzetvesztő hazugságokkal megzavarni. Tisztán kellene látnunk, amennyire csak képesek vagyunk! S erre jó a mai ünnep. A mai helyzet kísértetiesen hasonlít Szent László korához. A Szent István király utáni évtizedek viharos állapotokat eredményeztek. Sok- sok belső viszály, pártoskodás és a külső támadások megingatták a törvényes rendet és a biztonságot.   Ezekben Szent László tett rendet hazánkban. Mai, modern szóval élve, megszorításokat vezetett be. Szigorú törvényeket hozott, mert látta, hogy nem lehetett öntörvényű módon, liberális szabadossággal élni. Ebben kellene példát vegyen róla  minden későbbi vezető, aki azt állítja, hogy szigorításokkal a nemzet javát akarja. Aki csak úgy tud szigorítani, hogy önmagának képtelen parancsolni, nem sokat ér. Krisztus nélkül nem lehet szigorú az ember, mert vagy komolytalanná, - már-már bohoccá, - vagy veszélyessé válik. Napjaink szomorú tapasztalata ez is! Amikor mi a mai napon ünnepelve emlékezünk  Szent Lászlóra, példájából magunk előtt kell lássuk, mit jelent, hogy a hit által megvilágított értelem hogyan képes látni-értékelni a nemzeti sorskérdéseket. Ünnepeljetek! Csukor Árpád

2008.06.22. 07:45

Vasárnap van! Ezen a vasárnapon úgy érzem szép, és üdvös tett lenne, - megköszönni az Úrnak, hogy megajándékozott mindet a hit kegyelmével. Ő segít minket, hogy hinni tudjunk, ebben a minden ízében hitetlennek tűnő világban. Bár szerintem kevesen vannak akik, - miután leoltják a villanyt, és párnára teszik fejüket, - ne lennének hittel bíróak. Ha képesek lennénk ilyenkor, - s erre is nagyon megfelelő alkalom néhány vasárnapi pillanat, - lelkünk legmélyébe lehatolni, - onnan mindig új és erősebb hittel töltődhetnénk fel. Aki már próbálta ezt, az már rájöhetett, hogy különösen alkalmas idők erre azon a napok, mikor lankad az erőnk, s mikor úgy érezzük, megtépáz az élet. Rádöbbenhetünk ilyenkor arra, hogy a hit valóban kegyelem. Isten ingyenes ajándéka. Amikor megéljük szánó és résztvevő szívvel, embertársaink hitetlenségét, akkor látjuk rajtuk, - bár úgy tűnik, sorsukat bearanyozza a szerencse, - azonban mégis mennyire szánni valóan szegények, árvák és elhagyatottak. Innen már talán csak egy lépés belátni, hogy egyedül a hit üdvözíthet minket. A jócselekedetben is megnyilatkozó élő hit. Az Úr üdvösségre szánt minket. Bűneink ettől már-már megfosztani látszanak. De ha valakiben felfénylik a hit boldogsága, - az megtiporva is képes diadalmaskodni. Ütheti, verheti, gyötörheti, bánthatja őt is az élet, - ám képes érezni a győzelem boldogságát, melyet hite vívott ki. Legyen részetek benne ezen a vasárnapon! Fénye vonja sugárba hitetek által irányított hétköznapjaitokat is! Cs. Á.

2008.06.15. 09:53

Vasárnap van! A vasárnap életünkben megszakítja a munkás hétköznapok sorát és azoktól határozottan eltérő értéket jelenít meg. Szép rendbe foglalja a megállíthatatlan időt. A Biblia mondja: a ritmikusan visszatérő hetedik napot Isten lefoglalta magának és a nyugalom napjává tette, ami az ember biológiai ritmusához alkalmazkodik. A vallásos értelmezés számára ez a nyugalom napja nem csak  a munkától való tartózkodás és pihenés napja. Annál jóval több. Ezen a napon igyekeznünk kell, kizárnunk a hétköznapok gondjait. Tehát ebben az értelemben a vasárnap, a szabadság szigete, amely visszaadja az embert önmagának és övéinek, családjának, barátainak és Istennek. Segíti az embereket, hogy együttlétükben jól érezzék magukat, örüljenek egymásnak. Ez teszi ünneppé a vasárnapot. Mert ünnep nélkül emberi együttélés nem létezhet. A hétköznapokban megfáradt ember ki kell emelkedjen a gondok szorításából, időt kell adjon  kedvteléseinek,szórakozásnak, de időt kell biztosítson az elmélyülésre is. Legyen alkalom ez arra, hogy szembesüljön saját sorsával, ember volta legnagyobb kihívásával: az elmúlással és a halállal. Amire Jézus Krisztus adta meg a választ: halálával és feltámadásával. A keresztény ember számára a vasárnap a hét első napja is; a feltámadás, a halál feletti győzelem ünneplése.  Az ünnep által szeretet áramlik az ember szívébe, mely szeretetet, -  a vasárnapot követő hétköznapokban, - konkrét megnyilvánulásokkal kell kimutatnia. A másik ember felé való nyitottság és szerető segítőkészség forrásává válik így az ünneplés. . Manapság veszélyben van, - annyi más értékkel együtt korunkban, -  a vasárnap. Az értékvesztések pedig kiszolgáltatottá teszik az embert. Ha nem vigyázunk, ez elsodor bennünket erőszakosságával. Saját, jól felfogott érdekünk értékeink évezredes örökségeinek megvédése. Tegyük széppé a vasárnapjainkat!  (A MKPK Iustitia et Pax Bizottsága A szabad vasárnapért…nyomán) Csukor Á.

2008.06.08. 06:05

Vasárnap van! Szebb lesz a vasárnapod, - ebben bizonyos vagyok, - ha megteszed velem együtt a következőket.   Miután belső feszültségeimet feloldom, - a külső zavaró tényezőket is megszüntetem, - lélekben odalépek, közelebb az Üdvözítő keresztjéhez. Elcsendesült lélekkel szemlélem értem adott áldozatát, kiontott vérét, halálát. E közben megdöbbent annak megértése: ez az Ő irántam érzett szeretetének bizonysága! Átélem a Megfeszített teljes önkifosztását. Lemondott mindarról, ami neki is kedves lehetett ezen a világon. Lemondott még Atyjának vigasztaló jelenlétéről is! Csendesen szemlélve, hamar észreveszem: egyre többet megértek a Megváltásból, s annak gyümölcseiből. A kereszten meghalt Krisztusban, az én emberi teljes megszabadulásomnak jelképét láthatom. Bár így hullanának le rólam is az önzés bilincsei, bár így szűnnének meg a hozzám tapadó szolgaságaim. A feszületet szemlélve azon kapom magam, hogy kérek. Kérem, hogy megszabadulhassak a helytelenségek beidegződéseitől, a hibás előítéletektől, hibáimtól és bűneimtől. Ennek nyomán tudjak élni Krisztusom igazsága szerint. Tudjak kitartani, merészen kiállni a mellette. Összegyűjtöm gondolatban a kereszt alá, mindazokat, akik a nemzedékek sorában, - férfiak és nők, fiatalok és öregek, - magukévá tették a Kereszt tanítását. Akik hittek Krisztusban, csatlakoztak hozzá, és ha kellett szenvedtek is érte. A kereszten függő Krisztus, ennek a sokaságnak középpontjában, az én megváltottságomnak is jelképe és valósága. Mindennek végiggondolásával, elfogadásával szebbé tudom tenni életemet, és vasárnapomat. Kívánom, hogy Te is meg tudd tenni, és legyen valóban szép a vasárnapod! Csukor Árpád

2008.06.04. 12:06

Emlékezzünk a mai napon Édes Hazánk leggyalázatosabb tragédiájára. 88 éve történt! 1920. június 4-én délután fél 5 - kor írták alá azt az elfogadhatatlan döntést, amit ránk erőszakoltak A kíméletlen politikai játékszer áldozata lettünk. Számomra a legfájdalmasabb ebben, hogy ma már annyira közömbösek lettek nemzettársaim, hogy nem is érzik át az ország nagy részét elcsatoló békediktátum igazságtalan, gyalázatos voltát és fájdalmát. Pedig mindnyájunknak, egy szívvel lélekkel kellene felemelni ellene, szavunkat! A nemzetközi példákhoz hasonlóan egységbe vonni Magyarországot. Sík Sándor: Az Andocsi Máriához  (Magyar búcsújárók éneke 1920-ban) Koldusboton, törött mankón Jövünk búcsút járni, Szűzmáriás magyaroknak Kopott unokái. Éjfél van a Duna táján. Magyaroknak éjszakáján Nincs más, ki virrasszon. Baráttalan, testvértelen, Hozzád ver a veszedelem, Boldogságos Asszony! Megcsúfolták, megpöködték, Ami bennünk szép volt, Kilencfelé hasogatták, Ami rajtunk ép volt; Tépett testünk megtapossák, Ragadozók ragadozzák Édes-kevesünket, Koporsónkat faragdálják. Eléd sírjuk, magyar árvák, A mi keservünket. Idegenek megnevetik Drága magyar szónkat, Idegentől kéregetjük Kenyerünket, sónkat. Magyar kezek szántogatnak, Régi rögön új uraknak, Néped hegye-völgyén. Más arat, hol mi vetettünk: Jövevények, szolgák lettünk Úr-apáink földjén. Boldogasszony, ezer évig Édesanyánk voltál, Eleink, ha hozzád sírtak, Hozzájuk hajoltál: Száz ostorral ostorozzon, Csak ez egyért, Boldogasszony, A jó Krisztust kérd meg: Négy-víz-parton, három-hegyen Mindörökké magyar legyen A máriás ének. Isten, hazánkért, - mai napon, különösen megszomorodottan, - térdelünk Elődbe! Rút bűneinket, jóságoddal född be! Kormorán: Volt apám és volt anyám… EGY NEMZET INNEN ÉS TÚL… http://www.youtube.com/watch?v=-mi5nSY9pqk Cs. Á.

2008.05.25. 14:07

Ma Szent Orbánnak, - a szőlők pártfogójának, - napja van. Tegnap délután ünnepeltük a Bátaszék melletti Orbán kápolna búcsúját. Az ott elhangzott beszédből idézek „Készülve arra, hogy miről is elmélkedjünk itt fent a hegyen e nap délutánján, nem tudtam eltávolítani magamtól a gondolatot: történelmünkben, - és mai életünkben is, - ehhez a májusvégi időjáráshoz hasonló a helyzet. Mindent tönkre tenni látszó májusi fagy áraszt el bennünket, és a kilátástalanság ködének kártevői teszik tönkre az egyén és a nemzet életét. Ide zarándoklásunk, előhozhatja, megvilágosíthatja életünk rendezetlen, sőt félelmet keltően kusza állapotát. Így kapcsolódhat össze, itt a hegyen, - a három évszázad, a ma, és a jövő, -  embere! A kapocs az éltető hit, és reményünk ereje!     Ha nem a hitünk és reményünk hozott volna ma ide minket,akkor nem lennénk képesek meghallani Isten szavát, aki az evangéliumban szólt hozzánk: „ne félj te kisded nyáj!” (Lk 12, 32) Mert mit mutat a szomorú valóság? Ha értő szívvel és látó szemmel körülnézünk, - észrevehetjük, - hogy Magyarország népe mennyiségileg, minőségileg egyre lejjebb zuhan. Egyre öregebb és betegebb a társadalom, a halálozás messze meghaladja a születések számát.  Jószerével több kutyákat sétáltatnak, mint gyermeket, unokát. Válságban a társadalom alapsejtje a család, mindent elborít az erkölcstelenség. Az erkölcsi süllyedés jelzője, a beszéd, - ma csupa hazugság!  Többnyire a durvaság és a trágárság fejezi k népünk lelkiállapotát. Ehhez jön még napi tapasztalatunk: a munkanélküliség, az egyre nehezebb megélhetés és a közgazdászok által is elfogadott mélypontja gazdaságunknak. Éppen őseinknek, itt e hegyen tetten érhető buzgósága kell reményt adjon nekünk arra, hogy lássuk:  Istennek terve van velünk! Országunk újra áldott hely lesz, népünk magára talál, feltámad, és újra élni fog. Mire alapozhatjuk mindezt? Emlékezzünk csak! A gyönyörűen megünnepelt Millenniumban, 2000. augusztus 15-én, Esztergomban az ország vezetői megismételték Szt. István felajánlását: az országot és népünket jelképező Szent Koronát a Szűzanyának ajánlották. Ebben a felajánlásban azért fohászkodtak, hogy bárcsak újra Istenéhez fordulna népünk. 2006. elején a Püspöki Kar, engesztelő imaévet hirdetett meg. A meghirdető körlevél világosan kimondta az igazságot: Istenhez kell fordulnunk, engesztelnünk kell, és ha ezt megtesszük, az Ő irgalma megment minket. A népünkért naponta imádkozók száma, jóval meghaladja az 1 400 000-et. Isten szolgája, Mindszenthy bíboros álma, - hogy legyen legalább egymillió imádkozó, és akkor nem kell féltenünk hazánkat, - valóra vált, nincs hát mitől félnünk. Az imádkozásba beszálltak a megcsonkított ország határain túli, - azon a gyászos december 5.- én megtagadott testvéreink, - és protestáns testvéreink is. Ez a mai imádságos délután és este, - amely ma kegyelmével betölt bennünket, - legyen reményünk erősítője, egységünk építője! A Boldogasszony oltalmának és Istenünk üdvösséget hozó áldásának kieszközlője!” Legyen szép a vasárnapotok!   Csukor Árpád

2008.05.18. 06:55

A mai vasárnap, - első a Húsvét ünneplése után, - a SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA. Szent Pálnak sokat idézett és imádkozott köszöntése mondja: „Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2 Kor 13,13) Ez a köszöntés a Szentháromság megvallása. Beleremegek, ha arra gondolok, hány milliárdszor hangzott el Jézus parancsa nyomán a keresztség szentségének felvételekor: „Én téged megkeresztellek, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!” Ez a mondat egyszer az én fejem felett hangzott el! Az én homlokomat érintette az áldásthozó, megtisztító víz! Abban a pillanatban lettem Isten gyermeke! Boldogító annak tudata, hogy amilyen óriási és értelmünk számára távolinak tűnő titok a Szentháromság misztériuma, olyan közel van hozzánk a Szentháromságos egy Isten. Ő árad a lelkünkbe, amikor eljön hozzánk. Jön hozzánk, hogy tudjunk élni az Atya szerető gondviselésének oltalmában. Eljön hozzánk, hogy tudjunk élni ebben a mindent felperzselő világban, a Fiú üdvözítő keresztjének éltető hűvöst adó, boldogító árnyékában. Eljön hozzánk, hogy életünk a Szentlélek örvendező vigasztalásában teljen. A keresztségben mindnyájan feladatot is kaptunk. A Szentháromságba vetett hitünket meg kell mutassuk a világnak.  Megmutatni családjainkban, megmutatni a környezetünkben élőknek. Nem üres élet a szentháromságos élet! Gazdag és megújító élet! Programja pedig: „ha valahol nem találsz szeretetet, vigyél oda te szeretetet és találsz. Ha valahol nem találod a hit, a Szentlélek tüzét, add át magadat jobban a Léleknek, hogy benned éghessen jobban a tüze.”(Keresztes szent János) Legyen szép a vasárnapotok! Csukor Árpád

2008.05.11. 09:29

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ünnepe van! Mi volt a Lélek csodája, az első Pünkösdön? Háromezren hallgatták a Lélek által megerősített Pétert. Rádöbbentek bűnös voltukra. Szakítottak vele, megkeresztelkedtek, és megkapták a Lélek ajándékát. Hallgatni, (olvasni),  megtérni, és az Ajándékot elfogadni! Ma sem más a sorrend! Aki képes Jézust befogadni, azt Isten gyermekévé teszi. Akit Isten gyermekévé tesz, azt elhalmozza Ajándékaival. Ad Bölcsességet, Értelmet, Jótanácsot, Tudományt, Lelki erőt, Jámborságot és Istenfélelmet. Adja Szentlelkét! Lattaquié Ignatios gör.kel. metropolita szavaival: Szentlélek nélkül: Az Isten, - távoli, Krisztus, - a múlté, az evangélium, - holt betű, az egyház, - csupán szervezet, a tekintély, - uralkodás, a misszió, - propaganda tevékenység, a szentmise, - emlékek felidézése a keresztény élet, - rabszolga erkölcs. A Szentlélekben viszont:  a kozmosz, - feltámad és szüli az Országot, a feltámadt Krisztus, - velünk van, az evangélium, - életerő, az egyház, - szentháromságos közösség, a tekintély, - szabadító szolgálat, a misszió, - Pünkösd, a liturgia, - emlékezés, elővételezés, az emberi cselekvés, - átistenül.  KÉRJÜK ÉS VEGYÜK A LELKET! ÉLJÜNK A JELENLÉTÉBEN! Ezáltal lesz szép számunkra, a Pünkösdnek áldott ünnepe! Csukor Árpád

2008.05.10. 10:16

Bocs! Ezt nagyon összekavartam! Aki tudja törölje, - kérem.Csak a szöveget tartsa meg, ha jónak látja. Csukor Árpá

2008.05.10. 10:13

Százezrek kapaszkodnak órák óta, a Nagysomlyó és Kissomlyó közötti nyeregbe, mely mint az „édesanyai öl” várja a magyarság legnagyobb találkozójának zarándokait. Száll az égbe a könyörgő ima, és zeng az ének:   „Nyíljon ki szívetekben az örömvirág, Zengjétek, hogy hallja meg az egész világ. Édesanyánk hozzád jöttük, Lángadozva, mert szeretünk, ó Szűz Mária, Hogy köszöntsünk, mint egykor az Úr angyala.” „Nem vagyunk árvák, Van édesanyánk, Ki a magas mennyekből Gondot visel ránk. Fehér rózsaszál, Mennyből leszálltál, Csíksomlyói templomban Kivirágoztál"   „Van egy égi Anyám nékem, Ki el nem hagy soha engem, Neve: Mária, Aki az én életemnek Vezércsillaga.” (A Duna Tv 11.30-kor élő adásban közvetíti a szentmisét!) Cs. Á.

[223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1] [Archívum]