AJÁNLOM AZ OLDALT

Tartalom

Bejelentkezés

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

Csukor Árpád-rovata

Sasi Klári rovata

LINKEK

Föld

Csíksomlyó

Búcsújárás

Wass Albert:

Erdély

Valahol van egy furcsa ország,
Bérce templom, völgye szentéj,
Bánatország az az ország,
Neve: Erdély.
Kékebbek ott az esték,
Sárgábbak ott a rónák,
S a falevelek mindig hullanak
Este tájt.
Csöndes faluk fehér harangszavára
Imádkozó bükkerdõk orgonája:
Zsolozsmásan felzúg a patak.
Ott mindig õsz van. Erdély árva lelke:
Az õszi szél kószálgat szüntelen.
És megsúgom: hiába jön a tavasz,
A hóvirág,
A régi hóvirág már nem terem.
Mert ott az erdõk keresztfát teremnek
És Golgota a hegynek a neve.
S ki ott él: valami régi nyárnak
Halálosan beteg szerelmese.
Elátkozott álmok kísérik,
Ha belekábult ott a tájba:
Mert átokország az az ország.
Nagyon ködös és nagyon árva…
Fészkefosztott fiainak,
Széttépett, bús fiainak,
Mégis, mégis, jaj de drága!

Wass Albert

Igyekezz kulturált lenni. A kultúra nem azt jelenti, hogy fogkeféd van és meg tudod indítani a gramofont. A kulturált ember látni és érezni tudja a szépet és a jót. Bennük és általuk fölülemelkedik állati mivoltán és valóban igyekszik azzá lenni, akit Isten a maga képére teremtett. A kulturált ember uralkodik önmaga fölött és úgy bánik indulataival, mint a házõrzõ kutyákkal: idõnként elengedi õket, de csak a kerítésen belül és csakis olyankor, ha tolvaj kerülgeti kertjét.

Nem az a szabadság, hogy úgy élhetsz, mint egy diktátor és kedved szerint érvényesítheted a benned felgyülemlett gyûlöletet. Szabadság az, hogy nincs diktátor fölötted más, csak a Teremtõ Rend. És hogy a gyûlölet ellen megvédelmezheted magadat a szeretettel.

“Elég, ha ebéd után tíz percre ledõlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit elõre szántál magadnak. Mert szépen süt a nap és a szellõnek kellemes, meleg virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz.” (Wass Albert)

Fûben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Õ benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nõtt.
Az csak olyankor látja õt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

(Wass Albert)

“Csak mentem Erzsike mellett, és nézegettem az alacsony házakat az utca két oldalán, és arra gondoltam: nálunk nagyobb házakban laknak az emberek. Meg is mondtam ezt Erzsikének, mire nagyapa hátrafordult, rám nézett, s még ma is hallom a hangját, ahogy mondta: “a szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek.”
(Wass Albert: Magukrahagyatottak)

“A barátság oka nem lehet véletlen, sem az egymásra utaltság. Még kevésbé az azonos világnézeti beállítottság vagy politikai célkitûzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.”

(Wass Albert)

“Megtanultam, hogy mindenki a hegytetõn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.”

(Wass Albert)

Talán

Talán egy könyvben vagyok egy betû.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belõlem valaki,
ha letette a tollat.

Sóhaj

Én Istenem, az idõ hogy szalad!
Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.
Nyomunkat rendre belepi
rõt lombjával az õszi szél.
S hogy kik voltunk:
maholnap az sem tudja,
aki rólunk beszél.
Zölden remeg a nyírfa lombja,
a bajor erdõn szellõ támad.
Lõpor-szagú ködök lepik
a jövendõt és a hazámat.
Fehér itt is a nyírfa kérge,
pillangó jár a gyöngyvirághoz.
S mégis: minden virágharanggal,
illattal, színnel, fénnyel, hanggal
a régi erdõ húz magához.
Bajor erdõkön vándorok haladnak.
A bánathoz már egynek sincs szava.
De sóhajaik ég felé röpülnek,
kendõnyi kis fehér felhõkké gyûlnek
s jó szél szárnyán elszállnak haza.

(Bajorerdõ, 1946) Wass Albert

Dal

Mikor az elsõ csókot adtad:
már az õsz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;

A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;

Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...

Szellõt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.

BLOGBEJEGYZÉSEK

Nézz az álarc mögé...

2012.05.03. 22:38, sasinszki

Nagyon sok fiataltól hallottam ezt a véleményt, hogy sokszor látszatra, illetve kinézetre ítélik meg õket. Ha már valaki véleményt alkot valakirõl, akkor vegye a fáradtságot és ismerje meg azt a személyt...

A rohanó világ, a pénzkeresés köti le manapság a szülõket, ezért sajnos, nem sok idõ marad a gyermekekre.

Sokszor, a pénztelenség az oka, türelmetlenségüknek.

Nehéz helyzetben vannak az elvált szülõk, vagy, amikor az egyik szülõnek, megszûnik a munkaviszonya.

Az amúgy sem könnyû gyermeknevelés, így sokkal nehezebbé válik.

a gyermek és a szülõk lelkileg eltávolodnak egymástól.

A szülõ nem vonja be a gyermeket a problémákba, megpróbálja eltitkolni, ami lelkileg még jobban megviseli. Türelmetlenné válik, állandóak a veszekedések, a szeretet és a béke nagyon hamar elfelejtõdik.

A gyermekek, mivel nem vonják be õket a problémákba, így nem értik, hogy mi a veszekedés tárgya. Sokszor arra is gondolnak, hogy talán miattuk vannak a veszekedések

A szülõk miért kiabálnak egymással, miért nem mehet el nyáron táborba?

Miért van az, hogy nekünk soha sincs pénzünk?
Mindennap veszekedés, egy idõ után már menekülnek otthonról.

Ha szerencséjük van, akkor jó baráti társaságba, ha nincs, akkor sajnos elkallódhatnak és elindulnak egy lejtõn, ahonnan nincs vissza út, vagy legalább is, már nagyon nehéz visszafordulni.

Néhány évvel ezelött egy közösségi oldalon létrehoztam egy klubot, ahová
többször jelentkeztek olyan fiatalok, akiknek a fényképük el volt sötétítve, a hajuk a fél arcukat eltakarta, az öltözködésük nem volt mindennapos.

A régi klubtagok szavazata döntötte el, hogy felvegyék e az új jelentkezõket.

Ilyenkor soha nem engedték be ezeket a fiatalokat, sok esetben éppen a keresztény klubok.

Inkább kikiáltották õket sátánistáknak, vagy EMO-soknak. Rengeteg vitám volt, a magukat kereszténynek mondó emberekkel, akik látszatra ítéltek és gondolkodás nélkül nem engedték be ezeket a fiatalokat.

Ha a jó klubok, illetve az erkölcsileg jónak nevezhetõ klubok ilyenek, akkor hová mehetnek és milyen klubok fogadják be õket?

Megfogadtam, hogy az én klubomban soha nem fogok ilyet megengedni, és kimondottan ilyen fiatalokat hívtam meg éppen a fényképük alapján.

Négy ilyen fiatalt ismertem meg és mind a négy fiatal csodálatos értékes ember.

Az öltözködésükkel és hajviseletükkel csak fel akarták hívni magukra a figyelmet.

Az elsõ bejelentkezés még kemény szavakból és vagányságból állt, késõbb egyre jobban megnyíltak és leírták élettörténetüket is. A fényképek lecserélõdtek és egyre tisztábbak lettek az arcvonások.

Soha nem hibáztattuk a szülõket, inkább próbáltuk elmagyarázni, hogy milyen nehéz helyzetben lehetnek és errõl a helyzetrõl nehéz nekik beszélni, talán legyenek Õk az okosabbak és nyújtsák õk a kezüket, kezdeményezzék szüleikkel a beszélgetést.
Vannak olyan helyzetek, amikor a tizenéves fiataloknak kell okosabbnak lenni, mint a szülõknek.

Kiderült, hogy egytõl egyig mind tehetséges emberek, költõk, rajztehetségek, verset szavalnak versenyekre járnak, amit meg is nyernek.
Talán azért nem fogadják el õket, mert nem átlagosak, átlagon felüliek és érzékenyebbek.

Az egyik költõjelölt kislánynak a szülei nem is tudták, hogy milyen tehetséges, csak amikor megjelent egy neves online magazinban néhány verse, a közremûködésemmel.

A kislány álma részben teljesült, mert azt szerette volna elérni, hogy édesapja büszke lehessen rá...!

Ezzel az írással az a célom, hogy ne ítéljünk látszatra, felületesen, mert nagyon nagy kárt okozhatunk ezzel a nem keresztényhez méltó viselkedéssel.

Akirõl véleményt akarunk alkotni, vegyük a fáradtságot és ismerjük meg!

Ha megszerettünk valakit, bátran tudassuk vele.

Ne akkor bánjuk, hogy nem tettük meg, amikor már késõ és helyrehozhatatlan hibát követünk el.

Ha, tudunk segítsünk embertársainkon, ne menjünk el közönyösen egymás mellett.