Új bejegyzés Frissítés

2009.10.31. 09:35 Csukor Árpád

„Az Isten a mi reménységünk, midőn reánk tör ellenségünk, Minden háborúságinkban megtart erős hatalmában. Azért a mi szívünk nem félne, ha az egész föld megrendülne, És a hegyek a tengernek közepibe bedűlnének. … …   Mert közepén lakik az Isten, azértan romlása nem lészen; Semmi ínségbe nem ejti, az Isten jókor megmenti. A pogány népek dúlnak-fúlnak, nagy sok országok feltámadnak, De az ő haragos szava mind e földet elolvasztja.”   (Bourgeois L., Genf, 1551. - Marot K., 1496-1544.)   Október hónap utolsó napja, - A REFORMÁCIÓ ÜNNEPE. 492 évvel ezelőtt, ezen a napon szegezte ki Luther Márton, 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Miért? Mert az istentelen világ és a sokszor még istentelenebbnek ható egyháziak, (nem az Egyház!) eljutottak arra a szintre, hogy már semmi igazit nem tudtak adni az embereknek. Ezért látta Luther, hogy szükség van a megreformálásra, a megújításra, a visszatérésre. Így akarta megtisztítani mindazt, ami rárakódott az egyébként ragyogó és tiszta, ősi hitre. A reformáció újra fel akarta fedezni Istennek Krisztusban hozzánk hajló szeretetét. Ma is, valamennyien „reformálásra” szorulunk. Erre biztatja Isten, ebben a mai, egyre gonoszabbá váló világunkban is az ő hívő népét. Hogy a mai kereszténység is tegye világossá, mit jelent megreformált módon élni. Krisztussal a szívünkben! Ha valakinek csupán szellemi öröksége a protestáns életfelfogás, - ettől még túl sokat nem ér. Szívünkben kell elinduljon a reformáció, önmagunk visszaformáltatása mindarra, amit Isten jónak, tisztának és nemesnek gondolt. Ez lenne a feladatunk. Elkezdeni magunkon, majd prófétai „őrállóként”, - másokon is. Erősíteni a gyengéket. Bátran és nem elbizakodottan. Csak a megreformált ember tud minőségi és boldog életet élni. Legyen bármely felekezetnek tagja. „Urunk, reformáld meg népedet! Tisztítsd meg! Vezesd magadhoz! Hogy keressen és megtaláljon Téged!”   TARTALMAS ÜNNEPET!

2009.10.25. 08:00 Csukor Árpád

Vasárnap van!   Az „én” Jézusom, - a Krisztus, aki főparancsát az Isten és emberszeretetben jelölte meg.   Létünk, génjeinkig roncsolva van az első bűn, - a gőg és lázadás, - sebével. Isten erre válaszul minden további nélkül elvethette volna világunkat. S irgalmában mit tett? Szeretetével elrejtőzött, - elrejtőzött esendő világunk legmélyebb pontjain. Így szenteli meg, - jelenlétével, - világunkat. S közben vár! Mit vár? Hogy felfedezzük Őt. Felfedezzük a profán, hétköznapi lehetetlenségek alatt. Bár ő mindenütt jelen van! Azonban mégis, - legjobban a kicsinyekben, a nyomorgókban, - a keresztjüket viselő elesettek világában fedezhetjük Őt fel. Nagy szégyenünk, - és sajnos ez az ember mindennapi gyakorlata, - hogy sikereink, s  büszkén viselt eredményeink csúcsain , igen hamar „öntudatossá” válunk. S az eredményt, - a diadalt, - önmagunknak tulajdonítjuk. Ekkor azután megkísért a magány, a kegyetlen és sötét, - Isten nélküli világ. Jó, ha ezt valaki még idejében képes felismerni.   Aki távol tartja magát rászoruló embertársainak gondjaitól, az az ember, Istentől is távol tartja magát. De Istent öleli magához, - ebben a sebzett világban, - aki szeret. Nagy titok, - de ilyenkor kerülünk egészen közel Hozzá.   A sebek fölé hajoló segítő kéz, - mindig Krisztust találja meg. Őt érinti. Ez a legnagyobb tudomány életünkben, - s a legnagyobb kincs. Aki erre rátalál, - az mindent megtalál. Azt nem zökkenti ki, sem mások farizeusi álnoksága, - akár lenéző mosolya, - sem az aggályoskodók irigysége, - vagy keresztbe tevése. Aki erre rátalált, azt megtéveszteni sem lehet, - mert ő tudja a dolgát, - s abban rendíthetetlen. Éppen a megtalált Isten erejében, kegyelmében és szeretetében.   Annak életprogramja: szeretni Istent és az embert, - mert számára ez az Élet. Az Élet, - mely képes szebbé tenni vasárnapunkat!

2009.10.23. 11:19 Csukor Árpád

Ünnep van! Október 23!   56 óta, - (akkor már 18 éves voltam, - s láthattam az esztergomi városház kicsiny tornyáról, miként hullott le a vörös csillag, ennek élménye elkísér egész éltemen át…) - bámulom az Isteni Gondviselést, hogy a forradalom és szabadságharc kitörésének napja, Kapisztrán szent János ünnepére esett. Előtte való estén, kristálydetektoros rádiómon, hallgattam a ferences pap-zeneszerző, - Alajos atya, - Kossuth rádión közvetített, Nándorfehérvár diadaláról szóló Oratóriumát, - hisz aznap Kapisztrán Szent János halálának 500-ik évfordulóját ünnepelte a világegyház.   S azután a történelem megismételte önmagát. Nándorfehérvár után következett a szomorú török hódoltság, 1956 után az orosz megszállás… A török hódoltság alatt Magyarország romokba süllyedt, a kommunizmus bukása után, pedig máig sem tudtuk felmérni, évezredes értékeink veszendőbe jutásának borzalmas állapotát.    Elég csak az égiekbe vetett hit kiirtására, - s a magyar életet semmibe vételére, 5 millió magzat meggyilkolására, - gondolnunk. A nemzettudat tönkretételével, - ennek a gyászos emléke: december 5., - a nemzet tartását roppantották meg. S a csalások által hatalomra juthattak a forradalom vérbefojtóinak utódai…   A nagy kérdés: lehet e még reményt önteni, ebbe a szörnyű reménytelenségbe?   A hit embere képes erőt meríteni abból a tudatból, hogy országunk nem veszhet el, mert a magyarok Nagyasszonyának óvó keze felettünk van. Nem vette le rólunk! Ez éltesse ünnepi és bízó reményünket. Hogy a minket magyarnak teremtő Isten, - Gondviselésével megőriz bennünket. Számunkra szent ez a szám: 1956. Mert hozzá sok magyar testvérünk vérhullása, - s megannyi, egész életén át tartó szenvedése, - kapcsolódik.   Kérjük a Boldogasszony, s a magyar szentek közbenjárását, sokat szenvedett hazánkért. Hogy jövőnk is legyen, - dicső múltunk, s gyászos jelenünk után.   Valahogyan így ünnepeljünk, szomorúságban de reménybevetett hittel.

2009.10.18. 11:18 Csukor Árpád

Vasárnap van!   Az „én” Jézusom, - a Krisztus, aki egyértelműen megmondta: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és mégis hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára!” (Lk 9, 62)   Bár ha ma mondaná ezt nekünk, elképzelhető, hogy valahogy másképpen fogalmazná meg ugyanezt. Ma azt képzeljük magunkról, hogy felnőttek és nagykorúak vagyunk. Talán ma már, - kellő körültekintéssel, - mindenki el tudná maga dönteni, hogy hogyan kövesse a Mestert. A valóság az, - hogy mennyire távol vagyunk ettől! Hogy az ilyen, s ehhez hasonló hangzatos megfogalmazások, nem mások, mint jól felépített kibúvóink egérútjainak eltakarásai. Ilyen pl. „én a magam módján vagyok vallásos, - nekem ne mondja meg az Egyház, hogy hogyan éljem meg kapcsolatomat Krisztussal,” - stb.   Gondolkodjunk! Van olyan pilóta, aki hátra tekint, ha a gép földre érésekor felcsattan az utasok megkönnyebbült, hálás és önfeledt tapsa? Hisz akár a következő tizedmásodperc is teljes fokú előretekintést követel! Az élet pedig, - átvitt értelemben, - még ennél is gyorsabb. Soha sem állhatunk meg, - önelégülten. Ugyanakkor mily boldogító az a tudat, hogy Jézus tempója felzárkóztatja Isten országában azokat is, akik e világ szemében gyengék és erőtlenek. Mi kell ehhez? Szívünket feltétel nélkül adjuk neki. Akkor kezd a lelkünk, - felszabadultan élni. A szabadság új mámora ez. Új életét, - Isten gyermeke, Krisztus barátja, - éppen az engedelmességben és a feltétel nélküli odaadásban találja meg. A halogatás, tétovázás, - hátranézése, érzelmi kiszolgáltatottságaink, - nagyon idegen Isten országában. Jézus, - ha hallgatunk rá, - tökéletesen és maradéktalanul képes felkészíteni Isten országának követőit, - feladataira.   Ugyanakkor elválaszthatatlan hozzátartozik ehhez a lelkülethez az eltökéltség, mely a Krisztus követőt, - feltétel nélküli hűségében megerősíti. Csak indulni kell! Vele, és utána!   Ez az őszi vasárnap, - alkalmas rá!

2009.10.11. 09:15 Csukor Árpád

Vasárnap van!   Az „én” Jézusom a Krisztus, - akit a Sátán ugyanúgy megkísértett, mint engem, mint mindnyájunkat.   Őt azonban megtörni, - tanításának tisztaságát megrontani képtelen volt. Jézus hatalma töretlenül megmaradt arra, hogy hirdesse Isten országát, s hogy követőitől joggal elvárhassa, hogy higgyünk Evangéliumában, életet adó Örömhírében. A megváltásban. S joggal követelje tőlünk. „Térjetek meg!”   A megtérés, az ember irányító központjának, - szívének, lelkének központjában történő, - gyökeres változás. Az eredeti Rend visszaállítása. Annak a rendnek, amit az ősbűn, az emberiség eredetének hajnalán, éppen a Sátán biztatására és cselvetésére, - megrontott. A legelső bűn az angyalok lázadásával rondított bele szépséges világunkba. A „nem szolgálok!” lázadásával. Ez csapja be azóta is a személy önállóságának illúziójával, ezúton járó követőit. Pedig annyira világos, - aki nem tud szolgálni, az képtelen a szeretetre. Az félő, hogy előbb-utóbb pusztítani fog. Erről szól a történelem… A lázadást követő második bűn már az emberhez kötődik.   Amikor az ember, az igazi tudás helyet elkezdett „okoskodni.” Kíváncsiskodó engedetlenségének szégyene lett annak felismerése, hogy a világ, mely kirekeszti Istent, - csúf és alapvetően mezítelen. Rideg, fázó és szeretetlen. Az emberiség „harmadik típusú” bűnének nevezhetnénk azt, amikor a többség, a kevesek általi demagógia, irányítottság csapdájába szorul. Ez áltat esik oly mérhetetlen távol az igazságtól. Az Isten ellen való lázadás, a pénz, a hatalom és az élvezetek imádása, - a két Kőtábla, a Tízparancsolat, erkölcsi követelményeinek elvetése, - mindennek egyenes következménye. Ennek lesz eredménye a bizalmatlanság, - a szellemi és lelki értékek elvetése. Amikor az élet dolgait csak a gazdaság és a politika intézi.   Jézus szabadsága, - a megváltáshoz való megtérésünk kell, hogy boldogítson bennünket, - ma is! Krisztusi béketűrésre van szüksége az egyénnek, a családoknak, a nemzeteknek, - köztük elsősorban édes Hazánknak, - ebben a büntetlenül mérgező, következmények nélküli világban. Lelkierőre, - a kiszolgáltatott, - már-már lehetetlen helyzetben.     Gondoljuk mindezt végig, s talán szebbé teszi vasárnapunkat.

2009.10.04. 07:50 Csukor Árpád

Vasárnap van!   Az „én” Jézusom, - a Krisztus, aki egyértelművé tette számunkra, melyik a legfőbb, a parancsolatok közül. "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat." (Mt 22, 38 - 40)   Akkor, amikor értékrendünk már nem egyértelmű, - amikor szégyeneinket unalomig sorolhatjuk és soroljuk is, - akkor már valóban válságról, - saját korszakunk kegyetlen válságáról kell beszélnünk. Amikor embervoltunk egyik legnagyobb értékét, - szabadságunkat, - meggyalázhatja a mindenhol elburjánzó liberalizmus, a szabadosság. Ha az egyenlők között még mindig érvényesülhetnek a még egyenlőbbek. Ha már a testvér szó idegen hangzású és oly távoli. Ha az „igazság” már csak egyesek privilégiuma. Ha a jóság, már csak gyermekkorunk illúziója. Ha mártírjaink elsiratásához, eltemetéséhez ugyan még van némi jogunk, - de az őket kivégző gyilkosaik nevét a mai napig sem nevezhetjük meg. Ha az összeharácsolt vagyon átfesthető, - s ezeknek a legújabbkori „átfestő” kortársainknak már semmiféle történelmi felelősségük nincs. Helyette övéké a bezsebelt tőke öröksége és busás kamata. Ha a rosszat minden további nélkül meg lehet tenni, - különösen, ha a félrevezetett „közmeggyőződés” még törvényesíteni is látszik azt. Ha vannak dolgok, mik szabadon elkövethetők, bár erkölcstelenek, - de a jogi kibúvók megengedik...   Akkor, csak a főparancs figyelembevétele képes megmutatni, - tisztán és világosan, - hogy valóban válságban vagyunk - e? Vagy csupán a konkoly látszik ma jobban a Magvető, - Istenünk, - búzatábláján? Megnyugtató és reménykeltő, hogy vannak még, akik hallják az Úr szavat! Aki azt mondja nekünk: „akiknek az első és legfőbb parancs irányíja életét, - még ha olykor el is buknak, ám felkelnek, - mégis a győztesek koszorúja fog rájuk várni!”   Legyen szép, - szeretetben megélt, - a vasárnapotok!

2009.09.27. 07:50 Csukor Árpád

Vasárnap van!   Az „én” Jézusom, - a Krisztus, aki meggyógyítja vakságunkat.   Aki kegyelmével állandóan erősíti hitünket, hogy ne vakon éljünk a világban. Megnyitja szemünket, mint az evangéliumi Bartimeus szemeit. (Mk 10, 46-52) Bartimeus ugyan vak volt de jobban látott, mint sokan közülünk. A tömeg bár zsibongott körülötte, de ő képes volt felismerni még vakságában is, a közeledő Mestert.   Hányan vannak, akik ürügyként képesek az önbecsapásig elfogadni távolságtartásukat az Egyháztól. Képesek kivonni magukat az éltető közösségből, valamiféle saját vallást hangoztatva. A kommunista évtizedek egyik legsúlyosabb tehertétele, hogy sokakban sikerült elhomályosítani mindent, ami magyar és keresztény. Jézus Krisztus képes bennünket öntudatra ébreszteni, hogy keressük, megtaláljuk igazi értékeinket.  Jó erre értően gondolni, - amikor napjainkban oly sok minden támadja és veszélyezteti a keresztény hitet. Elsősorban a liberális eszmék és a relativizmus diktatúrája. Amely még magát az „igazságot” is, mint olyant, kétségbe vonja. Ennek leggyakoribb megnyilvánulása: „vallásos vagyok, a magam módján”. Pedig Jézus, csak egyháza tagjainak, - ígérte meg jelenlétét, velük levését, - a világ végéig. Bartimeus, a vak, nem szégyellte fogyatékosságát, - és gyógyulást nyert. Bennünket sem szabad, hogy visszatartsanak előítéleteink. A vak, amikor meghallotta Jézus hívó szavát, - eldobta köpenyét, felugrott és Jézushoz ment. Mi oly sokszor, kényelmünk és a magunk vélt igazába való süllyedésünk köpenyébe burkolózunk, ahelyett, hogy mint Bartimeus, - Jézus kérdésére, hogy mit tegyen vele, - egyenesen válaszolt: „Hogy lássak!” - visszanyerve látását, azonnal követte Jézust.   Mi sokszor magát a tisztánlátást is félünk kérni Jézustól, - mert félünk a következményektől. Félünk követni őt! Az Úr képes megnyitni szemünket. De, ha akkor sem akarunk látni, - akkor megállapíthatjuk, - Bartimeus vakon is többet látott, mint mi!   Tegyen bennünket látóvá e vasárnapon, - az Úr!

2009.09.20. 07:13 Csukor Árpád

Vasárnap van!   Az „én” Jézusom, - a Krisztus, aki megnyitja füleinket és szíveinket.   Nélküle süketek vagyunk. Süketek, akik nem hallják azt, amikor az Éden almáját a Gonosz, - a rossz elcsámcsogja előlünk. Nem halljuk a szavakat, melyek pedig, - értékeink védelmére biztatnak minket. Legtöbbször csak azokat a szavakat vagyunk képesek meghallani, melyek a már-már művészi megtévesztéseket  harsogják agyunkba. Pedig mennyire ősi trükk ez. Már a Paradicsomban elkezdődött. Magunktól is rájöhetnénk, mit kellene meghallanunk. De csak Jézus teheti élessé hallásunkat. Az Édenben nagyon is bevált: felszította a Gonosz az elégedetlenséget, - s utána még ő jött, a megmentőt színlelve. Ez történik az óta is, - végig a történelem folyamán, s ez történik egyéni életünkben is. Nyissa meg az Úr füleinket, - amikor lelkünkről, - felettünk, - alkudoznak. Akkor azok szavát halljuk meg, akiknek tiszte és feladata, érthetően, - Isten országáról beszélni. Halljuk meg mindnyájan, amikor rólunk szól az alku, a mikor a mi sorsunkról döntenek. S akiknek szólni kell, tudjanak, - rólunk, - helyesen szólni. Mert örök igazság az, hogy nincs olyan „közmegegyezés”, - vagy akár parlamenti döntés, ami a Teremtő Isten döntését felülbírálhatná.(lásd abortusz, eutanázia, egyneműek házassága s a többi élet elleni döntések …) Az Isten törvénye életünket védi! S nekünk ezt kell meghallanunk, -  belátnunk, - s e szerint élnünk, cselekednünk. Nyissa meg az Úr, mindannyiunk fülét és ajkát. Tudjunk különbséget tenni jó és rossz, - élet és halál között. Egymás szavából is, - a jó szándékot halljuk ki. S mi, akik az Úr felé igyekszünk, erősítsük egymás haladását.. Szavainkkal, - ha szólunk, - érthetően szóljunk, s mindig halljuk meg a Szót, - s azt értsük is meg. Mert a Szó, - az Ő országáról szól, - ahová Ő mindenkit meghívott.   Halljuk meg, - s szebb lesz a vasárnapunk.

2009.09.13. 09:17 Csukor Árpád

Vasárnap van!   Az „én” Jézusom, a Krisztus, - aki számomra, életem Kenyere! Magáról mondta: „Én vagyok az égből alá szálló kenyér.” (Jn 6, 41)   Az értelmét használó ember képes felismerni Istenhez való közelségének áldásait. Ám a szeret közelsége, - kötelez! Ezt pedig nem könnyű elfogadni, s ezért van az, hogy az ember, ahelyett, hogy boldogan csatlakozna, belekapcsolódna ebbe a kötelékbe, - szívesebben zúgolódik, - hárít. S úgy véli, - jobb, ha távol tartani igyekszik magát.   Az utolsó Vacsorán, a Jézus által megtört és kiosztott kenyér, Krisztus személyes szeretetének, gyöngédségének tápláló együttese. Sokkal több, puszta vallási szimbólumnál. Élő és éltető Valóság! Mely jelen van a hűvös templomok magányában, - de ugyanakkor életünk részévé, - táplálójává kíván lenni. Életet ad és életet követel magának. Ez ugyan sokakban olykor ellentmondást szül, - ugyanakkor minden megbékélésnek legbiztosabb pecsétje. Nélküle életünk folyama csak szürke történelem. Melynek minden pillanata gyorsan tovatűnő patakként sodródik, - az emlékek folyamán, - hogy azután végérvényesen feloldódjon a feledés óceánjában. Mi azonban biztos hittel tudjuk és valljuk: Krisztus életet adó Személy. Kinek kapcsolatai személyünkhöz kötődnek, - hisz mindnyájunkat névről ismer, s személyesen szólít. Ismeri mindnyájunk személyes sorsát, - és csak tőlünk függ, hogy Általa számon tartott élő kapcsolatban legyünk Vele. Hisz életünk dolgai előbb utóbb fárasztanak, cserbenhagynak, - megcsúfolnak. A lelkünk ugyanakkor, egyre jobban kezdi szomjazni és éhezni, az Igazságot, - a valóságot, - az élet Kenyerét.   Lelkünk éhségét csak Ő képes csillapítani, - Aki „az égből szállott alá.” Képes rá, hogy tápláljon bennünket, akár ezen a vasárnapon is!   Akkor ez a nap, - valóban szép lesz életünkben!

2009.09.12. 11:17 Csukor Árpád

SZŰZ MÁRIA SZENT NEVÉNEK NAPJA!   Örülj, Krisztus szűz Szülője, kit Gábriel köszöntése Szűznek s Anyának nevez. Örülj, kegyelemmel teljes, szülésed nem volt gyötrelmes, liliom vagy, szép, nemes.   Örülj, hiszen Egyszülötted meghalt bár, de visszanyerted, él, ragyog, feltámadott. Örülj, Krisztus mennybe szállott, láttad, amint e világot messze hagyva távozott.   Örülj, te is felvétettél, s dicsőséggel öveztettél a mennyei trónusig. A te méhed szent gyümölcse, lelkünk éhét hogy betöltse, teáltalad adatik.   Szelíd és kegyes Szűz, kérünk, életutunk, szent reményünk, kegyelemmel teljes Szűz: Szent Fiadtól esdj kegyeimet, mely örökre veled minket boldogságban összetűz. Ámen. (Zsolozsma himnusza)   HIMNUSZ MÁRIA NEVÉRŐL   Ó, Mária! Öt arany betű... Néked zengek ma éneket. Csendülj rímem, s öt holt betű, Csendülj szívem, szent csengettyű! Bár zengnéd úgy a szent nevet, Mint mennyben az angyalsereg.  Miasszonyunk! A neved május, az Isten mosolya. Madonna! A te neved Magyarország nagyasszonya. … …   Aranyház a te neved, Ajtónk az égbe és aránk, Alleluja...a te neved, Anyánk, mi édes jó anyánk! (Cser Iván)   ÉLTESSE AZ ÚR MINDAZOKAT, KIK E GYÖNYÖRŰ NEVET VISELIK! BOLDOG NÉVNAPOT! S Mindnyájunknak, - adjon: verőfényes, őszeleji   szép hétvégét!

2009.09.08. 18:11 Csukor Árpád

A Boldogságos Szűz Mária születésének ünnepén, - Kisboldogasszony napján, - imádjuk szent Fiát, Krisztus Urunkat!   „Ma ünnepeljük, hogy közénk születtél, és emlékezünk, hogy mily dicső törzsről fakadsz, s úgy jössz világra, mint a fény. … … Teáltalad mi, földiek, így lettünk egyben égiek; nemes békédre békülünk, bár nem fogjuk fel titkodat.”   Születésnapja van a dicsőséges Istenszülőnek, aki Ábrahám utódai közül, Júda törzséból, Dávid nemzetségéből származik. Amikor megszületett, akkor fény ragyogott a világra: „boldog nemzetség, áldott gyökér, és áldott a Gyümölcse is.”  Ünnepeljük örvendezve, - mert ő közbenjár értünk Urunk, Jézus Krisztusnál. „Tőle született az igazság Napja, Krisztus, a mi Istenünk, aki megszüntette az átkot, és áldást hozott, legyőzte a halált, és nekünk örök életet ajándékozott.” (Zsolozsma, - részek)   Máriát szemlélve, - felfedezhetjük a világnak üdvösségre rendelt, dinamikus mozgását. Életünk, bár kívülről szemlélve szánalmas csetlő - botló, kiszámíthatatlan történések egymásutánja, - mégis észrevehető felette, hogy a szerető Gondviselés határozott cél felé irányítja, értelmet adva neki. Öröktől fogva rendelve a dicsőségre, melyről szent Pál, mint befejezett tényről beszél: „Akiket erre eleve elrendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat igazzá tette, akiket pedig igazzá tett, azokat meg is dicsőítette.” (Rom 8, 31) Szabad akaratunk ugyan lehetővé teszi, hogy meghiúsítsuk ezt a ránk vonatkozó isteni tervet. Mária példája éppen az örök isteni elhatározás és az emberi szabad akarat együttműködésének ragyogó csodája. Állandó készsége Isten akaratának teljesítésére tette Őt képessé arra, hogy minden szenvedést elfogadjon. Nekünk sem kell mást tennünk csak igennel válaszolnunk Isten hívására, s járnunk életutunkat Názáreten, Betlehemen, - sőt ha kell a Golgotán is át, - a menny dicsősége felé.

2009.09.06. 07:58 Csukor Árpád

Vasárnap van!   Az „én” Jézusom, a Krisztus, - aki számomra Fény és Világosság!   Képtelenek vagyunk teljes mélységében átélni, mennyire rá vagyunk szorulva az Ő világosságot nyújtó Fényére. Mert rettenetesen sötét ez a mi mai világunk!   A gonoszság, a rosszat akarás stratégiája, kegyetlenebb ma, mint bármikor is volt a történelem folyamán. Irgalmatlanul érvényesül a „minél rosszabb, - annál jobb” - taktikája. S ez egyre csak terjeszti mételyét. A gátlástalanoknak összefogó tábora, már-már terrorizálja az oly könnyen megtéveszthetők tömegét. A szabadító, az életet nyújtó Isten helyébe modern aranyborjút állítanak, - milliók bálványául. S a keresztény ember egyszer csak azon kapja magát, hogy egymaga marad az őrjöngő pogányság mindent elönteni szándékozó tengerében. Megvilágosítás nélkül, - mivel az ember esendő és bűnös, - gyakran cselekszi azt, amit nem akarna megtenni, - amit pedig szeretne, nem képes megtenni. Valójában ez a belső meghasonlás a társadalomban jelenlevő számtalan ellentét forrása. Sokan eleve, ennek felismerésére sem képesek, mert elmerülnek a gyakorlati anyagelvűségben. Súlyosabb esetben pedig a rájuk nehezedő nyomor, vagy szenvedés nem engedi, hogy minderről egyáltalán elgondolkodjanak. Így volt ez akkor is, amikor a világ Világosságát elárulták, megtagadták, - és halálra ítélték. Így van ez ma is, amikor megzavarodottan a jó szándékot nevezik rossznak, - és a rosszat, megengedhető gyakorlatnak. Az egyedül üdvözítő erényt gyengeségnek, - a bűnt pedig egyszerűen életünk velejárójának. Pusztán emberi erőfeszítésektől nem várható megoldás. Csak Krisztus nyújt világosságot, - Szentlelke által, - az embernek.   Bárcsak egyre többen lennének, akik képesek beengedni életükbe, a Krisztus világosságát. Képesek lennének fényében - egyre tisztábban látni. Nekünk Krisztus fénye legyen útjelzőnk! Fényétől, lélekben kellene, - újjászületnünk!     Miért ne tehetnének ezt meg, - éppen a mai vasárnapon?

2009.08.30. 09:35 Csukor Árpád

Vasárnap van!   Az „én” Jézusom, - a Krisztus, - aki szelíd és alázatos Szívű.   Aki bennünket mindhalálig szeretett. S szeretetével ma is, - örökké, - „üldöz.” Akkor is, ha olykor-olykor, akkor is, ha maradandón, - elhagyjuk. Akkor is, amikor nem 30 ezüstért, - de pillanatnyi értéktelen kacatért, - eláruljuk. S bár péterként talán nem annyiszor mondtuk neki, hogy szeretjük, -  mint az az Érte ugyan később vártanúságot is elszenvedő Halász, - de megtagadjuk, - s nem háromszor, - de tagadások életen áttartó sorozatával. Elismerjük mi, hogy Útitársunk, - de oly jól esik, akár a pocsolyáig, - botladoznunk. Milyen jó, s megnyugtató, hogy Ő mindig felemel! Megvigasztal, amikor sírunk. Akkor is, amikor sírunk, s nem azért sírunk, hogy Őt elhagytuk, hanem azért sírunk, mert mást, - az egyébként értéktelent,- vesztettük el. Az egyetlen hűséges Barátunk ő, akire mindent rábízhatunk. S Akitől mindent várhatunk.       Felénk jön és elénk áll Ő, - kinyilatkoztatja magát, - minden szegényben, minden szeretetünkre szorulóban, minden betegben, minden megalázottban. Abban, akit nem szeretnek, - abban, aki magányosságra kényszerült. Felismerhetjük, - mert az Ő Arcát hordják, - az ébredő és ránk mosolygó gyermekek, a szerelmük boldogságában, már-már lebegő jegyesek, mindazok, kik megértik szavunkat, s szavunk nyomán, - reménysugár világlik fel arcukon.   Krisztus képes betölteni, - a teljességig tetőzve, - minden vágyunkat.     Kicsinnyé lesz, - hogy hozzánk jöjjön. Kenyérré, - hogy tápláljon.   Gyöngeségünket, szenvedéseinket, nyomorúságunkat, fájdalmainkat, sírásainkat képes megnyugvássá, örömmé és boldogsággá, - hatalommá, - Isten hatalmává alakítani. Olykor kegyetlenül sötét utakon vezet, - de szeretetével vezet, - az igazi Világosság felé.   Ezen a vasárnapon, induljunk el Feléje. Azonosuljunk vele. Tegyünk próbát! Nézzük, mi lesz az eredménye? Megnyugvás, öröm, - és örök béke a szívben!   Kívánom, - Mindnyájunknak! Szeretettel!

2009.08.23. 10:22 Csukor Árpád

Vasárnap van!   Az „én” Jézusom, a Krisztus, - aki mindnyájunk számára - Út, Igazság és Élet.   Út ő, - s ha rá hallgatunk, tudjuk, merre menjünk. Merre menjünk, hogy abból haladás legyen, ne csak céltalan bolyongás. Mondta ő azt valaha is, „ha utánam jöttök, - sima és kényelmes lesz az utatok?” Bizony meredek és göröngyös ez az út. De nem ezt választja a sziklamászó is? És ahogy halad felfelé, számára egyre szebb lesz a kilátás, jobb és egészségesebb a levegő, - fenségesebb az érzés! S mi van, ha az ember vissza-vissza csúszik, az út nehézségein, buktatóin? Ő nyújtja segítő kezét, - Jézus, - aki erőt ad az újrainduláshoz, a mindig újbóli újrakezdéshez.   Igazság ő, - mert nincs egyetlen szava, mely tévesnek bizonyult volna. A történelem minden viharában csak az Ő szavainak igazsága vált be. Embernek még soha semmi baja nem lett abból, ha elfogadta a legfőbb Igazságát: „Szeresd embertársadat, mint tenmagadat!” Igaz, ez sohasem volt könnyű. A bántásokat, szeretetlenségeket nem visszabosszulni, hanem szerető kéznyújtással elfeledetté tenni! Ki ad ehhez erőt? Csak ő, - Jézus, képes erre!   Ha az ő útján haladunk, s az ő igazságában, akkor Élet lesz napjaink sora. Élet, amelyben egyszer békét követel tőlünk, - máskor pedig kardot kiált. Mert az élet pontosan, és mindenben ilyen. Óhajtanuk kell a békét, de mindent meg kell tennünk, legtöbbször önmagunkban kell fegyvert ragadnunk, a béke feldúlói ellen. Az élet vele, nem vagy-vagy, - hanem az is-is, - teljessége. Ez az élet nagypéntekek sorozata, - de a mindig újra feltámadás reménye is.   Az én Jézusom hatása élő és észlelhető. Alakja a hívő embernek sokat jelent, mert hitének Mesterét, Megváltóját látja benne. A nem-hívő pedig el kell ismerje történelem formáló személyiségét, számon kell tartsa benne az egyetemes emberi kultúra kiemelkedő értékét. Talán éppen ezen a vasárnapon kell eldöntsük, - mi, hová tartozunk.   A döntés már maga, öröm a szívben, - képes széppé tenni az ünnepet. Kívánom, - szeretettel.

2009.08.20. 08:01 Csukor Árpád

SZENT ISTVÁN FÉNYES NAPJA   - ma rád ragyog, magyar nép, s téged ünnepi dalra hív: hirdesse első szent királyod nagyszerű tetteit hangos ének. A trónra lépve nagy hivatásra lel: Krisztushoz vinni Hunnia nemzetét. Egyetlen célja, vágya ez lesz: tetteit egyre csak ez vezérli. Isten kegyelme áldja erős kezét: az ős pogányság mindenütt eltűnik, s az Üdvözítő szent keresztje szép ragyogással a hont bevonja. (zsolozsma himnusz sorok)   Dicső és igaz király Ő, - ki népének sorsát jó alapokra rakta. Eltöltötte öröm és remény. Az ég sugallatára lángoló szívvel, és örökjogon ajánlott fel minket Máriának, éppen azon a napon, melyen Pátrónánk menybevételét ünnepelte a keresztény világ. Népének áldott reménye volt, hitének tanítója, - apostola. Általa kaptuk a krisztusi hitet, hogy általa nyerjünk Krisztusban üdvösséget. S most odafent könyörög népéért, miközben századokon át, áldó Jobbját felettünk tartja.   Bárcsak ebből a ránk hagyományozott hitből, - végre új világ teremne!   Hitt az Úrnak szíve mélyén, s tett volt ennek záloga. Mindeneknek mindenévé vágyott lenni egymaga. Ami Isten dicsősége, nagy volt abban és serény, de legnagyobb ékessége mégis egy volt: az erény. (zsolozsma himnusz sorok)   Árnyékot von ünnepünk egére, - a kétkedő gondolat: mikor lesz végre nemzetünknek, - újra ily vezére? De félre a kishitűséggel! Aki erényekben gazdaggá tette Szent István királyt, Isten és ember előtt méltóvá tette a tiszteletre, ne tudna, - ha kérjük, - ily vezetőt küldeni, - nékünk? Őseink régi buzgóságával forduljunk Hozzá, - egy szívvel, lélekkel: Isten, áldd meg a magyart! Segítsd a magyar családokat, hogy a szent élet útján járjanak! Segítsd a szülőket és nevelőket, hogy az ifjúságnak az élet minden területén jó példát mutassanak! Adj mindnyájunknak, elsősorban édes Hazánk választott vezetőinek, készséges lelkületet, az isten- és emberszeretet megvalósítására!   ÜNNEPELJETEK! Reménykedve, - s szép örömmel!   SZEBB JÖVŐRE VÁRVA!

2009.08.16. 07:49 Csukor Árpád

Ma vasárnap van!   Az „én” Jézusom, a Krisztus, aki Édesanyját felvette a mennybe. A közénk érkezett Fiú pedig, - értünk való szeretetből, - vállalta embersorsunk teljességét, összességét. Hogy „asszonytól születetett,” (Gal 4, 4) az természetszerűleg hozzá tartozott érkezéséhez.   Isten létére isteni, csodálatos kapcsolatban állt Anyjával. Olyan csodálatos kapcsolatban, amelyen a kereszténység már két évezrede csak ámuldozni tud. Ez az ámulat jelenik meg a költészetben, a zeneirodalomban, a szobrászatban, a festészetben és az építészetben is... A maga teljes valóságában, - csak odaát fogjuk ezt meglátni és megérteni. S Mária, - az Istenszülő anya, - aki kezdetben talán csak épp sejtette szerepének teljes horderejét, - alázatosan, teljes odaadással, hittel hagyta magát vezettetni Attól, Akit Ő vezetett be ebbe a földi létbe. Mária hitét is talán, ugyanaz az áttetsző sötétség boríthatta be, mint a miénket, - és mégis a teljes odaadás hősi áldozatával haladt Szent Fiának oldalán. Feltételezhetjük, hogy Jézusa, - akinek élete az emberek és az Atyjának szolgálat volt, - a földi anyaság e hallatlan kiteljesedését ne hálálta volna meg azzal, hogy nem hagyja romlásba dőlni Édesanyjának, - testét sem? Jézusnak Édesanyjához való viszonya nem lehet kevesebb a földi anyaságnál. Éppen az isteni anyaság teljes kiteljesedése. Ebből következik, hogy Mária „Felvétetett, magas mennyországba, angyali szép örvendetes házba” (népének) Mert aki édesanyát mond, - életet mond! Étbe hívó, életadó, nevelő és tápláló, kifogyhatlan szeretet. Mária áldott emberi és anyai szeretetén nevelkedett Jézus, és teljesedett ki az Istennek embersége. Ezt köszönte meg Anyjának, amikor felemelte az égbe.   Lehet valaki is, aki ne szeretné és tisztelné ezt a ma már égi, - Édesanyát? Akin keresztül Isten, - Krisztus által, Krisztusban és Krisztussal, -  árasztja felénk javait és áldását?   A mai vasárnapon, - Mindnyájunkra!

2009.08.15. 10:52 Csukor Árpád

az igazi, igazi Mária, akinek Krisztus-simogató tenyerére letette az Isten mind, ami jót szánt a világnak, hogy hintse, öntse, ontsa ránk, a vízözönnél özönebb özönnel édesanyai szíve szerint, – az igazi, igazi, igazi Mária, akinek az élő Krisztus, ülvén az Atyának jobbja felől, szentsebeinek bíborában, amikor nagyon elnehezedik a szíve teméntelen bűneink láttán, ölébe hajtsa szent fejét s megengesztelődve ülhessen vissza a mennyei trónra és irgalommal nézzen újra ránk, most és halálunk óráján. Ámen.   LEGYEN, - SZÉP ÖRÖMÖKBEN GAZDAG,   E MAI ÜNNEPETEK!

2009.08.15. 10:49 Csukor Árpád

NAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPE VAN MA!   Föld vigadása, ég új ragyogása, Nap hajnalfénye, Alkotód szülője, ments meg a mélytől, védelmezz a vésztől, Mária, kérünk!   Istennek égből Te lettél a lépcső, melyen Fölsége alászáll a mélybe, nyújtsd karod nékünk, hogy a csúcsra érjünk, légy te vezérünk!   Szentháromságnak örökös imádat, ő Néked, Szent Szűz, mennyben koronát ad, és megtesz Téged a mi királynénkká, s Édesanyánkká. Ámen. (Zsolozsma himnusza)   SEGÍTSEN BENNÜNKET, ELMÉLYEDNI AZ ÜNNEPBEN, SZÉPSÉGES SORAIVAL, SÍK SÁNDOR, - A PAP-KÖLTŐ:   Ó Máriák, Besnyőn és Somlyóban és Pócson és Cellben, Lorettóban, Lourdesban, Fatimában, a Kármelen és Athoson, Guadalupén és Nagasakiban, akiknek arca elé ezerével özönlik az emberiség, … … Ó Máriák, míg ti a tömjén lengő magasában a fogadalmi táblácskák aranyos koszorúja között, … … megértőn mosolyogtok, ti fakuló fekete Máriák, tudjátok-e, mik vagytok az emberiségnek?   Ti vagytok a Dallam, a Szín, a Szabadság, a ritmus eloldó lebegése, elengedés, magafeledés, az Ünnep.   Mert bennetek,  … elfátyolozva, elemberesítve otthonosan, nekünk valón lakozik közöttünk Örömünknek Oka: az igazi Mária, akit a művész Isten festett a teremtés vásznára öröktől, emberek örömének, áhítatul az angyaloknak, önnön magának gyönyörűségül, akin az Örök Atya szeme elmosolyodjék, … … az igazi, igazi Mária, akinek Krisztus-simogató tenyerére letette az Isten mind, ami jót szánt a világnak, hogy hintse, öntse, ontsa ránk,

2009.08.14. 17:04 Magyar Revízió

2009.08.09. 07:42 Csukor Árpád

Vasárnap van!   Az „én” Jézusom, - a Krisztus, aki megmutatta nekem, az egy, igaz, - Istent.   A néven nem nevezhető, de szívem legmélyén is jelenlevőt. Aki oly közel van, - hogy jelen van önmagam legtitkosabb mélyén is. Jézusban van közelségben hozzánk a végtelenül szent Isten.   Jézus egész életével, tanításával, - Atyjának megismerésére vezet minket. Kéri tőlünk, hogy Atyja országáért imádkozzunk. Szentségét ismerjük el, - megvalósítva akaratát. Azt a kenyeret kérjük, amit Ő, oly szívesen nyújt gyermekeinek. Sajnos ezt a kenyeret veszi el a Gonosz, amikor az emberiség 2% -át arra bírja, hogy ragadja el azokat a javakat, - melyeket pedig Isten mindnyájunknak akar juttatni. Jézusunk biztatására kérjük Istent, - szabadítson meg minket a Gonosztól.   Jézus bemutatta nekünk, - megragadó módon rávezetett bennünket, - milyen az az ember, aki Istenért él, - aki Istennek él. Szemléljük Jézust, és megláthatjuk Benne, - Isten szeretetének földi arcát. Isten anélkül szeret bennünket, hogy lealacsonyodnék. Döbbenetes vonása ez a végtelenül szent Arcnak! Szemléljük csak! Az Utolsó vacsorán: „fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát.” (Jn 13.4 – 5.) S azóta, ha bárki is tudni akarja, ki is az a felhőkben rejtőző, végtelenül szent és hatalmas Isten, - nézze a tanítványai lábát mosó Krisztust! Az Isten van ott, - egész nagyságában! A szabadulást hozó Igazság, egyedüli Útja. Ez minden dolgok igazi arca, ez az Isten igazi Arca! Az Igazság mélységes Lényege: szolgává lenni szeretetből, - s ettől fog megszűnni minden szolgaság! Ez az a szeretet, mely képes a végsőkig menni. A Kereszt titkáig! Mindnyájan ezt tegyük,  s akkor eljön az ő országa. Akkor lesz mindennapi Kenyér, mindenki asztalán.   A keresztény embernek éreznie kell a sürgetést: hogy „elveszítse önmagát” - a szeretetben! Ennek az akár mindennapi, akár olykor-olykor rendkívüli szeretet mozdulatnak a forrása, a Krisztusra vetett tekintet, - aki azt mondta: „aki engem látott, látta az Atyát.” Ez a Rá tekintés képes szebbé tenni vasárnapotokat!

[223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1] [Archívum]