Holnap vasárnap! (Húsvét 5. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, akinek mindenkire kiáradó

és szeretettel hívogató felszólítása nem csak a Jézus

korabeli emberekhez, hanem hozzánk is szól:

„Maradjatok bennem, akkor én is bennetek

maradok.” (Jn 15, 4) E felszólítást Jézus a

szőlővesszőkről és a szőlőtőről mondott példabeszéd-

ben, annak kifejtése után mondja.

A Szentírás mélyértelmű ószövetségi irataiban nagyon sokszor

szerepel a hasonlat, hogy Istennek szőlőskertje a

választott nép. Istennek úgy tulajdona, mint ahogyan

gazdájának tulajdona a szőlőskert. Jelképezi ezzel az

Isten és népe közötti szövetséget. Istennek újszövetségi

választott népéhez mindazon emberek tartoznak,

akik úgy kapcsolódnak Jézushoz, mint szőlőtőhöz

a szőlővesszők.

Mi valamennyien benne élünk a világunkban.

Napi elfoglaltságaink, feladataink vesznek körül

bennünket. Megkeresztelt voltunk, hitünk és

reményünk, valamint szeretetünk nem óvnak meg

bennünket az emberek bántásaitól, félelmeinktől és

aggodalmainktól. Sőt mindezek ellenére el kell jutnunk

egy minél mélyebb istenkapcsolatra. Ebből a szoros

kapcsolatból kell szert tennünk olyan örömre, melyből

erőnket nyerhetjük. Akkor már nem pusztán

kötelességeinknek teszünk eleget, hanem a teljes életre

törekszünk, melyben minden feladatunk és fájdalmaink

megváltoznak. Minderre a Jézussal való szoros

kapcsolatunk képesít bennünket. Erre hív Krisztus!

A Vele való életközösség boldogságára,

isteni természetében való részesedésre.

Egyesíteni akar önmagával, - a szeretetben.

Arra hív bennünket Jézus, hogy vele legyünk.

Ne önmagunkba zárkózva és ne a világgal, hanem

Ővele éljünk! Természetesen ezzel nem valami

életidegen zárkózottságot kíván tőlünk, hanem meg

akar ajándékozni egy magasabb életszinttel. Hogy az

Ő tekintetével nézzük életünknek minden gondját és

örömét, alakulását és történéseit. Éljünk Vele együtt!

A Vele való kapcsolatunk határozza meg rokonainkkal

és ismerőseinkkel, - sőt, minden emberrel, - való

kapcsolatunkat. Hitünket és életünket a Belőle és Általa

nyert kegyelmek erejében éljük meg. Szívünkre

figyelve, melyben a Szentlélek által Isten lakozik.

Ehhez természetesen tökéletessé kell tegyük napi

imaéletünket. Enélkül és a gyakori Szentírás-olvasás

nélkül aligha képzelhető el komoly és eredményes

előrehaladás. Ugyanígy fontos, hogy akarjunk

önzetlenül szeretni! Isten, aki oly sok

gyönyörűséget alkotott a világban, - minden rossz,

háború és szenvedés a gonosz és az ember műve, -

belőlünk is a legszebbet szeretné kihozni!

Tehát szükséges, hogy a hanyagságot, hajszoltságot és

tehetetlenséget állítsuk le magunkban és egyre jobban

Rá figyeljünk, Vele éljünk! Fedezzük fel, mit akar elérni

velünk, és hogyan szeretne átformálni minket!

Maradjatok bennem és akkor bennetek maradok én is!

Krisztusnak ezen szavai határozottan és pontosan

megvilágítják közösségét a megkeresztelt emberrel.

Azt az élő és elevenítő kapcsolatot, amely által

a keresztény emberek belépnek Jézus Krisztus életébe.

Ezt az egységet pedig Isten Szent Lelke,

- a Szentlélek Úristen, -

hozza létre a Szentháromság életének mintájára.  

Jézusban kell maradjunk és Vele kell tanúságot tegyünk

Isten szeretetéről! A Jézusban való maradás nem passzív

cselekedet, hanem teljes értékű és aktív tanúságtétel.

Kereszténynek csak az mondhatja magát, aki azon van,

hogy teljes egységben maradjon Jézussal, és erről az

egységről életével tanúságot is tegyen a szeretetben!

Mi, - mint szőlővesszők, - nem maradhatunk életben,

ha nem vagyunk egységben Krisztussal, - a Fővel, -

akárcsak a szőlővesszők a szőlőtővel. A szőlővesszők

soha nem lehetnek termést hozók a tővel való

kapcsolatuk nélkül! A szőlőtőtől függnek, ami életük,

létezésük és gyümölcsöt hozó lényük forrása.

A megmaradás és a gyümölcshozás összefügg

egymással. Aki Krisztusban marad, az bő termést hoz.

De milyen gyümölcsöt kell a hívőknek teremniük?

A termés itt az eleven, tanúságtevő hitet és az

áldozatos szeretetet jelenti.  

Ti énbennem és én tibennetek!

Ezek az egyszerű szavak fejezik ki nekünk azt a

titokzatos közösséget, mely Jézust és övéit,

a megkeresztelteket egységbe fogja. Ez a közösség élő

és eleven. Erejéből már nem önmagunkhoz tartozunk

hanem, mint beoltott szőlővesszők, Krisztuséi vagyunk.

A keresztények Krisztussal való közösségének őstípusa,

célja és forrása az a Közösség, amiben maga a Fiú van

a Szentlélek ajándékában együtt az Atyával!

A keresztények, amikor ugyanazon Szentléleknek

szeretetkötelékében egyesülnek a Fiúval,

akkor mennyei Atyjukkal egyesülnek!

Áldása legyen rajtunk, és szép vasárnapunkon!

Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:

Johann Sebastian Bach, Missa BWV 232,

chorus: Gloria / Et in terra pax

https://www.youtube.com/watch?v=9jc-F5hxLGA

C. P. E. Bach: Magnificat Wq 215 (1779) |

CPE-Bach-Academy Hamburg | Hansjörg Albrecht

https://www.youtube.com/watch?v=0RXunTTVheo