Holnap vasárnap! (Húsvétvasárnap B év)

Az én Jézusom a Krisztus, kinek testét, - nagypéntek

délutáni halála után, - levéve a keresztről sziklasírba

temették. Eléje nagy követ hengerítettek.

Harmadnapon kora reggel, mikor még sötét volt, két

tanítványa, - Péter és az eseményt evangéliumában leíró

János, - a sírhoz futottak, ahol a kő el volt hengerítve.

János hamarabb ért oda, de megvárta, hogy Péter

odaérkezve előtte lépjen be a sírboltba. Utána ő maga is

belépett és jól látta az otthagyott halotti leplet és a halott

Krisztus fejét takaró kendőt. Leírásában János

evangélista sokat jelentően és hangsúlyozottan

megjegyzi saját magáról, hogy ő „Látta mindezt és hitt!”

(Jn 20,8)

Ha szeretnénk megismerni és megérteni a tanítványok

húsvéti hitét, - hogy ennek eredményeképpen mi magunk

is eljussunk erre a húsvéti hitre, - szükséges lenne

alaposabban megvizsgálni és átelmélkedni mindezt.

Ennek eredménye lehetne az, hogy tisztán lássuk azt a  

folyamatot, - azt a kapcsolatot és bizalmi viszonyt, -

amiben ez a húsvéti hit formálódik.

Vagy, - mint éppen Jánosnál, - egy pillanat művét,

amiben ez a húsvéti hit létrejött, mert ő látta és hitt!

Az apostoloknak gyönyörű és hitre hangoló élményeik

voltak a Jézussal töltött három év alatt!

Látták, mint élt és tanított, miként tett különös és

csodás dolgokat. Miket mondott többször is,

bekövetkezendő szenvedéseiről, haláláról és

feltámadásáról. Mindez Jánosnak számára ott és abban a

pillanatban vált ragyogóan fénylő és világos hitté, mikor

látta az üres sírt és az összehajtogatott leplet és kendőt.

Ha jobban belegondolunk saját húsvéti hitünkbe,

könnyen rájöhetünk, hogy a keresztény hit valójában

teljesen világos és annyira egyszerű! Csupán

egyetlen döntést kell határozottan meghoznunk.

Vagy hiszünk a kinyilatkoztatott igazságok nyomán, azok

észszerű meghajlással elfogadható igazságában, vagy azt

elvetve, valamilyen felületes véleményt fogadunk el.

A Jézusban megjelent és az Egyház által kimondott

igazság elsősorban azt mondja és állítja, hogy Isten

szeret bennünket! Személyesen és minden szeretetnél

tökéletesebben! Ez akkor is igaz, ha saját érzéseink

mintha ezzel ellenkezőnek tűnnének! Ekkor van

szükségünk arra, hogy észszerű és megalapozott hitünk

elvégezze bennünk azt a döntést, amivel a bennünket

szerető Isten ígéretét fogadjuk el és nem saját

vélekedéseinket. Ezt a döntést pedig életünk folyamán

újra és újra meg kell hozzuk, hogy a tanítvány, - János

apostol, - hitére jussunk, aki „látta és hitt!”

Aki azonnal képes volt eljutni a Feltámadottban való

hitre! Egy pillanat alatt megértette az üres sír Titkát!

Az Úr nincs itt, mert amint Ő előre mondta, feltámadt!

Belátta annak igazát, hogy Jézus, szenvedése és

kereszthalála ellenére Isten Fia, aki egy az Atyával!

Aki küldte Őt és a halálból feltámasztotta Őt!

Számára, - és később a tanítványok és az első jeruzsálemi

keresztények számára is, - a tapasztalható jelek

együttesen megerősítették mindazt, amit Jézus tetteiben

és tanításában megismertek, és mindezek számukra arról

tanúskodtak, hogy Jézusban az Isten van jelen közöttük!

A számunkra is fontos és elfogadható választ János

evangélista mondja ki, amikor megvallja magáról,

hogy „látta mindezt és hitt!”

Hogyan fogadhatjuk mi, mi lehet a válaszunk nekünk a

húsvéti eseményre? Számunkra alapvetően megvan

annak lehetősége, hogy a hívek közösségében átélhetővé

váló liturgia tanúságtevését elfogadjuk!

Az apostoloknak, valamint a századok vértanúinak és

tanúságtevő szentjeinek húsvétba vetett hite, amelyért

akár életüket is feláldozták, meg kell alapozza

a mi húsvéti hitünket! A feltámadt Krisztust a világ

elutasíthatja, templomait lerombolhatja,

de Ő mégsem hagy el minket soha!   

Ő velünk akar lenni a világ végéig!

Bennünk akar tovább élni. De ehhez meg kell halnunk

önmagunknak, önzéseinknek, bűneinknek, hogy Ő

bennünk élhessen! Általunk akar belépni a világba!

Ez az élet lehetséges! Ennek az életnek valóságáról

tesznek tanúságot az apostolok, vértanúk és szentek,

akik nemcsak, hogy találkoztak a Feltámadottal,

de életükbe is befogadták Őt!

A húsvét ünnepének, - húsvét Titkának, - bennünk kell

megtörténnie. Ehhez minden segítséget megkapunk

Feltámadott Urunktól, mennyei Atyánktól és a

Szentlélek Úristentől. János apostollal együtt mi is

higgyük, hogy a Názáreti Jézus, - az Isten Fia, - él!

Ő, - a minden kegyelem Forrása, - beragyogja lelkünket

békéjével és örömével!

A kereszt ugyan számunkra is mindenkor súlyos kereszt

marad, de a Feltámadott Krisztussal viselve

megdicsőülésünk édes reményévé válik!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindnyájunknak

a feltámadás örömével teljes, kegyelmekben gazdag

boldog húsvéti ünnepet, - szeretettel:

Árpád

HÚSVÉTVASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:

Exultet - Húsvéti örömének Gyulafehérvár 2008

https://www.youtube.com/watch?v=d1NfrWsPlKY

Győzelmet vettél! (Győzelmi ének - Händel)

https://www.youtube.com/watch?v=8bmUVZlSMF0

Händel: Messiás oratóriu