Holnap vasárnap! (nagyböjt 4. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki a mennyei Atyának

minden embert üdvözíteni akaró nagy szeretetéről

és saját, apostolainak már kifejezetten elmondott

küldetéséről, - azaz szenvedéséről, haláláról és

feltámadásáról, - is beszélt, mindennek mélységes

értelméről elmondta az Őt éjszaka felkereső

Nikodémusnak: „Úgy szerette Isten a világot,

hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz,

el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 16)

Nem szabadna múlt időben értelmeznünk ez a mondatot.

Az egyszerű múlttal szemben az eredeti szöveg is 

folyamatos múltat használ. Isten a múltban, ma is és a

jövőben is szereti és szeretni fogja ezt a bizony oly

nehezen szerethető világunkat. Amely teli van a

sötétségekkel, bűnökkel, - saját bűneinkkel is!

Mennyei Atyánk elküldte a világba egyszülött Fiát,

megtestesült Igéjét, üdvözítő Határozatát! És elküldte

megszentelő és megvilágosító Szentlelkét.

Ezzel kinyilatkoztatva belső életének csodálatos titkát!

Megrendítő és mélységes Titok ez! Amit csak leborulva,

imádva és mélységes hittel szemlélhetünk.

Jézus feleletre méltatta a tekintélyes jeruzsálemi farizeust,

a főtanács tagját, aki addig is rokonszenvvel figyelte

Jézus működését, és éjszaka kereste fel, hogy tanítása

felől érdeklődjön. Arról beszélt vele, ami számunkra is

a legtöbb az életben, Isten szeretetéről!

Mert elképzelhetetlen az, hogy legyen eszét használó

ember a világon, aki ne tenné fel a kérdést magának,

miért van és honnan a világ. Innen már csak egy lépés,

- amire a tapasztalható világból ésszel következtetni

lehet, - elismerni azt a teremtő Jóságot, Igazságot és

Szépséget, aki nem azt akarta, hogy a semmi legyen,

hanem szeretetből teremtett egy tökéletes világot.

Benne képére és hasonlatosságára az embert.

Akit Ő is szerethet! Akit a gonosz rá tudott venni arra,

hogy hűtlenül elhagyja Teremtőjét. Pedig az ember azért

nyert létet, hogy benne megvalósuljon Istenének szeretete.

Amikor pedig az ember tönkretenni látszott Isten tervét,

maga Isten sietett segítségére. Ezt foglalta össze Jézus,

- gyönyörű mondatának igazságával, - Nikodémusnak

és rajta és az evangélistán keresztül nekünk.

„Úgy szerette Isten a világot!” Nézzünk körül a világban

és nézzünk magunkba! Ezt az hatalmas isteni szeretetet

mi anélkül kapjuk, hogy valamivel is

rászolgálnánk! Nincs ember, aki méltónak érezhetné magát

erre a szeretetre. Aki kiérdemelné azt. Mi megbántjuk,

újra és újra visszautasítjuk Őt. De Ő elküldte Fiát, hogy

aki hisz Benne, el ne vesszen. Ő Fia által mindig és

mindenkor adta és adja és adni fogja végtelen Szeretetét!

Sokan vannak, akik, - okosan, - azt mondják, hogy ez az

egyetlen mondat sűrítette és tartalmazza az egész

evangélium igazságát. Az egész Bibliának leglényegét!

Átlátva ennek igazságát serkentsen bennünket Istennek

ez a nagy szeretete, - megtérésre! Szülessen belőle

tisztulás, új élet! Aki hittel vallja e mondat igazságát,

az legyen képes nemet mondani arra, amire nemet kell

mondania! Isten végtelen szeretetének látása jelentse azt,

hogy meglátunk egy lehetőséget, amit eddig talán nem

láttunk ilyen tisztán, vagy nem akartunk látni.

Isten úgy szerette a világot, - mindnyájunkat, engem, -

hogy megadta ezt a nagyböjti időszakot.

Tegyem magamat egyre alkalmasabbá

Isten szeretetének befogadására!

Ezt a szeretetet Isten senkire sem erőlteti rá. Megadja azt

a méltóságot az embernek, hogy maga döntsön.

Igent vagy nemet mondhat az Általa küldött Jézusra.

Szívbeli döntést kell hozzunk arról, hogy mi vele,

vagy nélküle akarunk élni. (A magyar nyelv kicsúfolása

volt, - az egyébként nagyon értékes rockopera, -

az István, a király, befejező mondata: „Veled Uram, de

nélküled!” Ezzel a „nyelvi ficammal” szinte tönkretéve

a mű teljes mondanivalóját) Ez a döntés értelmünk és

szívünk, a hitünk döntése kell legyen! Az, - „Aki hisz

Őbenne,” - a mi igenünket feltételezi!

Amit nekünk kell kimondani, ami szerint nekünk kell

követni az értünk küldött Fiút, Megváltónkat!

A hívő ember Krisztus nyomdokain jár, a vezetésére

figyel! Őrizkedik olyan útra tévedni, ahol nem Jézus jár

előtte. Kitart a Vele való kapcsolatban, - az imában!

Béke honol a szívében! Szüksége van Krisztusára,

mert tudja, hogy nélküle elveszne! Nélküle az élete csak

testi haláláig tartana. Az ígéret szerint, aki hisz Őbenne,

az el nem veszhet! Annak örök élete van!

Mindezeknek végig gondolása, hittel való elfogadása

hozzon szép örömet szíveinkbe!

Ennek az örömnek birtokában pedig ünnepelhetjük

együtt megélt nagyböjtünknek negyedik, azaz az Örvendezés,

a „Laetare!” vasárnapját!

Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:

Stabat Mater: Áll a gyötrött Istenanya - Szöveg:

https://stabatmater.info/stabat-mater-hungarian-translation/

St. Florianer Sängerknaben - Pergolesi: Stabat Mater

https://www.youtube.com/watch?v=FpxqG5jNuGo&t=65