Holnap vasárnap! (nagyböjt 3. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, akinek nevében, - mint azt

János az ő evangéliumában leírja, - sokan hittek, mert

látták csodáit, melyeket tett. Ugyanakkor Jézus nem

bízott bennük, mert jól ismerte őket. Nem volt szüksége

arra, hogy az emberről neki bárki is tanúskodjék, mert

ahogyan azt János megjegyzi Róla:

„Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.” (Jn 2, 25)

Tudta! Ma is tudja? S mi tudjuk, bennünk mi lakik?

Jézus, - ezt a hívő ember élete folyamán állandóan

tapasztalhatja, - tudja mi lakik benne!

De én tudom-e, hogy mi lakik bennem?

Ezt az egyszerűnek látszó megjegyzést Szent János

azután teszi, hogy Jézus megtisztította Isten házát.

Kiűzte a kereskedőket a templomból. Ennek kapcsán

arra kell gondoljunk, hogy nemcsak a templomépület

tartandó tisztán, hanem tisztán kell tartanunk magunkat is,

- testünket-lelkünket, - mint a Szentlélek Isten templomát.

Az ember a test és lélek tökéletes egysége. Mint ilyen

egység, fontos, hogy milyenek a gondolatai, milyenek az

érzései. A szakemberek és a közmeggyőződés mostanában

mintha jobban hangsúlyoznák, hogy az ember nem felelős

azért, hogy milyen érzések vannak benne. Ez igaz.

De azért határozottan felelős, - és erről hallgatnak, -

hogy ezekkel az érzésekkel mit kezd.

Mivel egyértelmű, hogy az ember a Teremtő Isten

tulajdona, ezért ki kell dobnia magából,

- mint Isten templomából, - mindent, ami nem oda való.

Jézus tudta, - és ma is tudja pontosan, - hogy mi lakik az

emberben. Azt szeretné, ha mi is nagyobb hangsúlyt

fektetnénk arra, hogy tudjuk, pontosan mi lakik bennünk.

Hogy erre nagyobb figyelmet szenteljünk. Számára nem

az az elsődleges fontosságú, hogy milyen a külsőnk,

- bár természetesen ez sem teljesen lényegtelen, -

és nem is az a fontos, hogy pontos és igazi énünket

elrejtsük mások elől. Ő a szívünknek legmélyére néz,

és jól tudja azt, hogy mi van a lelkünk mélyén.

Van olyan elképzelés az emberről, mely szerint benne

a változások, fejlődés külső hatásokra mennek végbe.

Olyan külső körülmények alakítják az embert,

melyeket befolyásolni nem lehet. Legalábbis mintha

mindent úgy kellene magunkban felépítenünk,

ahogyan azt a külső dolgok lehetővé teszik.

Sokkal emberibb feltételezés az, hogy az ember

rendelkezik lehetőségekkel, melyeket belső

képességeinek segítségével kell kibontakoztatnia.

Ugyanakkor fennáll annak lehetősége is, hogy ebben

az embert különféle külső dolgok megakadályozzák.

Fejlődnünk kellene, de sok minden gátolja ezt a

fejlődést. Jézus pontosan tudja, hogy mi van bennünk.

Pontosan ismeri lehetőségeinket. Számára ismert,

hogy e lehetőségek kihasználása, vagy ki nem

használása, mennyiben a mi saját felelősségünk.

Jézusnak rólunk alkotott képe azzal teljes, hogy mi

Isten képmásai vagyunk. Ennek köszönhetően nagyon

sok jó tulajdonság van bennünk! Mivel pedig Isten

képmása ragyog rajtunk, ezért van bennünk nagyon sok

jó tulajdonság. Ebből következik az, hogy mi nem

önmagunkért, hanem Istenért élünk! Bűnösökké akkor

válunk, amikor nem gondolunk eredeti célunkra,

azaz nem Istenért élünk, hanem önmagunkért.

Bennünket semmi nem kényszeríthet arra,

hogy életünkben bűnösökké váljunk!

Nagyböjtünk folyamán különösen üdvös gondolat,

hogy adva van a másik lehetőség!

A szívünk, lelkünk megtérésének üdvös lehetősége.

Ez a lehetőség kell elindítson bennünket afelé, hogy

olyanná váljunk, ami megfelel annak a képnek,

amit Isten eltervezett rólunk. Ebből következik,

- egyértelműen, - hogy Istenünk a bennünk levő jót nézi.

Beszélhetünk ugyan a fejlődésünkben végbemenő

önmegvalósításunkról, de ez nem más, mint az Isten

bennünket segítő kegyelme által történő újjászületés.

Így ember voltunkhoz méltó szerénységgel kell

elmondanunk, hogy valójában nincs is bennünk semmi,

- vagy talán csak alig van valami, - a többi mind Isten

ajándéka. Ő tesz bennünket azzá, akik vagyunk,

akikké leszünk és válhatunk.

Ebből is az következik, hogy életünket Isten és

az embertárs szolgálatára kell szenteljük!

Bűneink akadályozhatnak ebben minket!

Szakítanunk kell tehát a bűneinkkel!

Átadni magunkat Istennek, hogy alakítson és formáljon

bennünket! Bármi, amit e téren elérünk ebben a

nagyböjti időszakban, bennünket tesz teljesebbé,

és már a nagyböjt napjaiban felragyogtatja számunkra

a közelgő húsvét és a Feltámadás ünnepi fényét!

Adja az Úr, - aki jól ismeri mi van bennünk, -

hogy így legyen!

Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:

Stabat Mater: Áll a gyötrött Istenanya - Szöveg:

https://stabatmater.info/stabat-mater-hungarian-translation/

Tartini, Giuseppe (1692 - 1770) Stabat Mater - kottával:

https://www.youtube.com/watch?v=bsUt6BnK73M

Zoltán Kodály - Stabat Mater

https://www.youtube.com/watch?v=llV5Yay6F34