Holnap vasárnap! (évközi 6. vas B év)
2024.02.10. 16:51
„Megesett rajta a szíve!” Jézust, mint együttérző istenembert szemléljük. Az evangéliumok gyógyítás-történetei azonban nem Jézus hatalmára és isteni erejére helyezik a hangsúlyt, hanem emberi, - érző, - Szent Szívére, aki részvéttel van a szenvedők, betegek iránt, elszomorodik az emberi nyomorúságok láttán.
Holnap vasárnap! (évközi 6. vas B év)
Az én Jézusom a Krisztus, aki, amikor a hitével
gyógyulást remélő és eléje járuló, tőle gyógyulást
kérő leprást látta, az evangélium szerint:
„Megesett rajta a szíve.” (Mk 1, 41)
Ez az egyszerű mondat, - egyszerűségénél fogva is, -
ráirányítja a figyelmünket a Szeretet-Istenre,
hitünk egyik központi titkára, Akit Jézus
lándzsával átszúrt Szíve nyilatkoztatott ki nekünk.
Látva ezt az evangéliumi jelenetet, - amelyhez
hasonló még legalább tíz van leírva az
Újszövetségi Szentírásban, - képes bennünket
elvezetni arra, hogy imádó tekintetüket
Krisztus Szent Szívére szegezzük. Az Istenember
egyik nagyon jelentős és Őt jellemző misztériumára.
Jézus töviskoronás szív-ábrázolásaiban sok
el nem fogadható is volt az idők folyamán.
Egy azonban teljes bizonyossággal állítható.
Az, hogy Jézusnak értünk vérző, - még halálában is
lándzsával átszúrt, - de tekintetét mindig rajtunk tartó,
érző és bajainkkal együttérző szíve volt és van.
Ábrázolni csak úgy szabadna, hogy ez az értünk
dobogó Szent Szív egyszerűen, de szeretetét teljes
mértékben jelző megjelenítése legyen.
Mert Jézusnak rajtunk megesett Szíve „Szimbóluma
mindannak, amit az Úr Jézus nekünk jelent,
és orgánuma mindannak, amit nekünk és amit
értünk tett.… Ha tudni akarod, hogy kicsoda Krisztus,
nézd a Szívét; ha tudni akarod, hogy micsoda az ő
műve, nézd a művet inspiráló Szívet; ha föl akarod
fogni tanát és példáját, ereszkedjél Szívén át a
fogalmakba és intézményeibe!” (Prohászka Ottokár)
Ez az emberek iránti részvét vezeti Jézust akkor is,
amikor apostolainak küldetést ad. Ez a cselekvő és
segítésre biztató részvét a szeretet megnyilvánulásának
egyik legtökéletesebb formája. Jézus Titokzatos Teste,
- az Egyház, - erről sohasem mondott le történelme
folyamán. Mindig szívügye volt a szegényeknek,
betegeknek, a testi-lelki-szellemi rászorulóknak,
fogyatékosoknak ápolása, megsegítése.
Sok szerzetesrend kifejezetten ezzel a szándékkal és
céllal alakult. Amennyiben az Egyház, benne a helyi
egyházak erről lemondanának, abban a pillanatban
méltatlanná válnának krisztusi küldetésükhöz.
Krisztust ugyanakkor nemcsak a Szívében élő részvét
vezette abban, hogy ilyen küldetést adjon apostolainak,
- Egyházának, - hanem elsősorban az, hogy üdvözítse
az emberiséget. Jézus szándéka szerint ez a küldetés,
- tehát a mai Egyház küldetése is, - nemcsak a választott
néphez vagy az újszövetség keresztényeihez szól.
E jézusi szándéknak megfelelően az egész világ
üdvösségén kell nekünk is munkálkodnunk, aminek
természetszerűen csak egy kis részletében működhetünk.
A közelünkben élőket, - saját népünket és családjainkat,
a családjainkban élőket, - kell szolgáljuk elsősorban!
„Megesett rajta a szíve,” - Jézust ebben, mint együttérző
istenembert szemléljük. Az evangéliumok gyógyítás-
történetei azonban nem Jézus hatalmára és isteni erejére
|