Holnap vasárnap! (évközi 2. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, akiről Keresztelő Szent

János, - Isten elközelgő országát hirdetve, - ezt mondta,

amikor közeledni látta: „Nézzétek, az Isten Báránya!

János evangélista, ki e jelenetet Örömhírében megírta,

ezekkel a szavakkal folytatta beszámolóját:

(Jánosnak), „Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt

mondta, és követni kezdte Jézust.” (Jn 1, 36-37)

Ezután a két tanítvány elment Jézussal,

hogy megnézzék hol lakik. Azaz, hogy megismerjék,

hogy minél többet megtudva Róla,

tanúságot is tudjanak tenni a megismert Jézusról.

Ez a két János-tanítvány már sokat hallott Jánostól

Jézusról. János tanúságtételét Róla el is fogadták.

Velünk is számtalanszor ugyanez történik!

Ha már megismertük Jézust, akkor nekünk is tanúságot

kell tennünk Róla! Mindezt végiggondolva könnyen

megérthetjük, miért oly kevés a Jézusról igazán

tanúságot tevő hívő ember. Mert kevesen mennek

Jézushoz! Ha pedig vannak, akik odamennek Jézushoz,

meg is hallgatják Őt, de csak bátortalanul tesznek

tanúságot Róla, akkor eredményt nem is lehet várni.

Az embereknek pedig be kellene látniuk, hogy a saját

és a rájuk bízottak lelki üdve szempontjából ragaszkodniuk

kellene Jézushoz, és erről a ragaszkodásukról kellene

tanúságot tenniük életük folyamán, mindennapjaikban!

Mit mond Jézusról a Keresztelő, amivel tisztázza

mindenki előtt, hogy ki az, Akire rámutat? Ki is az,

Akiről azt állítja, hogy Isten Báránya? Kiről is kell

utána tanúságot tenni mindenkinek, kik őt hallgatták? 

„Íme, az Isten Báránya!” - János ezekkel a szavakkal

mutatja be Jézust. Ezeknek a szavaknak, ennek a

névnek igen nagy és összetett jelentése van!

A végső idők Báránya elnevezés Jézus egészen

különleges küldetését jelzi. Jelzi azt a hatalmat,

mely a gonosznak hatalmát megtöri e világban.

Pontosan erről és pontosan így beszél a Jelenések

könyve: „Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem

lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből

és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába

öltözve, kezükben pálmaág. Nagy szóval kiáltották és

mondták: „Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a

Báránynak!” (Jel 7, 9-10) Izajás próféta pedig a

Szenvedő Szolgáról szól, akit ő is bárányhoz hasonlít,

akit leölésre visznek és győzelmes szenvedése hozza

meg az embereknek a megváltást, üdvösséget.

Továbbra is megmarad a Bárány képénél!

Azt mondja róla, hogy megkínozzák és ő alázatos.

Nem nyitja ki száját, mint a bárány, melyet leölésre

visznek. A legfőbb szentírási utalás pedig amikor

Isten bárányának, - húsvéti Báránynak, - nevezi Jézust,

Kinek drága vére menti meg Isten népét a romlástól.”

(Kiv 12.)

Továbbá az evangéliumnak ezen mondatai felett

gondolkodva az is előttünk kell álljon, hogy a

tanítványok meghívását az evangélium olyan szavakkal

írja le, amelyeknek mélységes jelentései vannak.

Őt követni, Vele maradni, Őt látni: ezeknek a szavaknak

Jézussal kapcsolatban mélyen hívő és szoros értelme van.

Jézust követni sokkal többet jelent, mint egyszerűen

utána menni. Amikor pedig Jézus arról beszél, hogy

valaki követi a másikat, akkor egyben azt is akarja

megértetni velünk, hogy ez a bizonyos tanítványi

elkötelezettség egyben teljes odaadást jelent.

Mikor Jézus a tanítványoktól megkérdezi, hogy

mit akarnak, ezzel nemcsak egy egyszerű érdeklődést

fejez ki. Ez sokkal inkább határozott felszólítás

azokhoz, akikről Ő már tudja, hogy tanítványai

akarnak lenni. És nem csak feléjük hangzik e kérdés,

hanem mindenki felé, akik a századok, sőt már

évezredek során az igazság, a világosság tanítványai,

követői akarnak lenni, és erről bizonyságot is akarnak

tenni! A kérdés tehát hozzánk is elérkezett!

Ennek érdekében alaposan fontolják meg, hogy mit is

kívánnak Jézustól akkor, amikor tanítványai,

Jézus-követők akarnak lenni. Egyben arra is

törekedjenek, hogy lássák be, ez az elhatározásuk nincs

tetszésükre bízva. Azaz nem csupán formális.

Elfogadása is, tulajdonképpen szükségszerű!

Jézusnak későbbi szavai teszik ezt sokkal világosabbá:

„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak

titeket, arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt

hozzatok: maradandó gyümölcsöt." (Jn 15, 16)

Nincs tetszésünkre bízva tehát, hogy akarunk-e Jézus

tanítványai lenni vagy sem!

Jézus mindenkit határozottan meghív!

Erre a határozott meghívásra határozott

választ kell adjunk! Az eredményt illetően pedig

nagyon biztató számunkra, hogy a meghívással együtt

megkapjuk azt a kegyelmi segítséget is, amely nélkül

az erre a meghívásra adott válaszunk

nem lenne teljesíthető.

Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:

Bach - Wachet auf, ruft uns die Stimme BWV 645 - Zerer | Netherlands

https://www.youtube.com/watch?v=IiUyz4HG-Kc&list=RDIiUyz4HG-Kc&start_radio=1

J.S. Bach: Wachet auf, ruft uns die stimme

https://www.youtube.com/watch?v=TeBoIlB8EOU