Holnap vasárnap!

SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA! (A év)

Az én Jézusom a Krisztus, amikor az Őt éjszaka

felkereső, igazságot kutató jó indulatú Nikodémussal

beszélgetett, Isten végtelen szeretetéről szólva

kihangsúlyozta, hogy Atyja az „Isten, … azért küldte Fiát

a világba, … hogy általa üdvözüljön a világ.”  (Jn 3, 17)

Ezzel egyben azt is megmutatta, hogy Ő nem

magányosság, hanem Ő tökéletes Közösség.

Egy Isten Ő, de nemcsak egy személy, hanem egyben

Három Személy! Ezt a Valóságot nevezi a

kinyilatkoztatás Szentháromságnak. Szent Ágoston ezt

gyönyörűen határozza meg, amikor a Szentháromságról

szól: „Ahol szeretet van, márpedig Isten maga a Szeretet,

ott hármasság van:

aki szeret, akit szeretnek, és a szeretet forrása!”  

Isten ugyanakkor annyira Egy, hogy Róla szólva

nem lehet Őt külön istenekre bontani.

Az Ő esetében Személyekről, - küldésekről, -

beszélhetünk. Ennek megfelelően történik tehát, hogy

Istenben Jézusunk elsősorban az Atyát láttatta meg

velünk. Méghozzá az Irgalmasságnak Atyját!

Jézusban, - a Fiúban, - a Testté lett Igét, a Megváltót,

a második isteni Személyt imádjuk!

Amikor pedig a harmadik Személyről, - a Szentlélekről -

beszélünk, akkor mindig az Erőről, a Világosságról,

a megtisztító Tűzről és Vigasztalóról szólunk.

Aki nekünk békét és örömet képes nyújtani. Aki az első

pünkösd napján felépítette és azóta is élteti Egyházunkat.

Aki embereket szolgálatra hív és nem a hatalomra.

Aki tanít bennünket és segít abban, hogy helyesen tudjunk

szeretni és helyesért tudjunk imádkozni !

Hogy üdvözüljön a világ, ezt Ők hárman,

- az egy Istenben, - cselekszik!

Nem nehéz belátnunk annak igazságát, hogy Jézus

azért jött a világba, hogy megmentse az embert.

Keresztjén Ő minden emberért halt meg.

Hogy Általa tapasztalja meg mindenki

Isten megváltó végtelen szeretetét.

Ő mindent megtett, - utolsó csepp véréig, -

hogy ez a szeretet elérjen minden emberhez.

A keresztény embernek úgy kell élnie, hogy életén

meglátsszon, hogy ezt a Szeretetet befogadta.

Hogy ez a Szeretet boldogítja őt. Benne viszonzásra talál.

Nem kell ennek érdekében különösebben nagy tetteket

végrehajtania. Csupán hittel elfogadni azt a tényt, hogy

megváltott emberek vagyunk. Ez a mi igazi ajándékunk

mennyei Atyánk és megváltó Jézusunk felé,

- a Szentlélekben. Közben meg kell értenünk azt is,

hogy Isten végtelen szeretetének ajándékát

nem lehetséges kiérdemelnünk. Azt csak elfogadhatjuk!

Ez az ajándékozás történt meg a Golgotán és ez válik

jelenvalóvá minden egyes szentmisénkben.

Az Eucharisztia, - az Oltáriszentség, - is,

örök emlékezete ennek a végtelen Szeretetnek!

Mit kell tehát tennünk, ha erre a

végtelen szeretetre gondolunk?

Egyszerűen élő hittel kell elfogadnunk!

És a hitünkből fakadó jócselekedeteinkkel!

Megvan bennünk ez a hit?

Valóban hisszük, hogy Isten bennünket minden

körülményeink között, - bármi is történik velünk, -

így szeret?

Az igaz, hogy nem könnyű ezt ebben az egyre rútabbá

váló, háborúságok által szabdalt és bűneink súlyával

terhelt világunkban, - látva ezt önmagunkban is, -

megélnünk. Az embereknek manapság nagyobb

szükségük van erre, mint bármikor volt, - hogy

megtudják, Isten mennyire szereti őket.

Ezt a jó hírt más nem fogja nekik tudomásukra

hozni, csak Krisztus tanítványai. Hogy az embert megváltó

Jézus Krisztusunk a világmindenség középpontja!

Szívünknek és lelkünknek Feléje kell fordulnia!

Az felettébb bizonyos, hogy az ember képtelen szeretet

nélkül élni. Magára marad és érthetetlenné válik önmaga

számára. Csak az önmagát kinyilatkoztató Istenben

találja meg a számára oly fontos és szükséges szeretetet!

Az embernek, ha szíve mélyéig akarja megérteni

önmagát, nemcsak futó pillantást kell vetnie önmagára,

- gyakran csak felszínesen, - hanem Krisztushoz kell

mérnie önmagát! Félelmeivel, kétségeivel, bűneivel és

gyöngeségeivel Isten felé kell fordulnia!

Bibliai szóhasználattal Krisztusba kell öltöznie.

Erős hittel kell fogadnia a Megtestesülés és

Megváltás tökéletes és teljes igazságát ahhoz,

hogy megtalálhassa végre önmagát.

Ha ezt megteszi, akkor nemcsak Isten imádásában termi

gyümölcseit, hanem önmaga iránt is csodálatra ébred.

Csodálatra aziránt, hogy mennyire fontosnak kell lennie

és milyen értékkel kell bírnia az embernek Teremtőjének

szemében, ha Isten az Ő egyszülött Fiát adta érte,

hogy el ne vesszen, hanem örök élete legyen!

Az ember számára ez a legcsodálatosabb Örömhír!

Ebből a csodából következik feladata is a világban!

Ez a meggyőződése és bizonyossága kell éltesse

és hozzákapcsolja Istenéhez!

Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:

J.S. Bach: Esz-dúr (Szentháromság) Praeludium és fuga

https://www.youtube.com/watch?v=7vTNpWBuHqY     

J.S. Bach Esz-dúr prelúdium és fúgája egyik legjelentősebb és

legmonumentálisabb orgonaműve.

Gyakran a Szentháromság névvel illetik,

mivel Bach ezt a művet a Szentháromság tiszteletére szánta.

Ragyogó és monumentális hangzású mű, amelyben Bach virtuóz

képességei a legteljesebb mértékben mutatkoznak meg.

A prelúdium három témából épül fel.

Az első, francia nyitányszerű, fenséges

és pontozott ritmusával az Atyaistent ábrázolja.

A második téma, amely a Fiúistenről, Jézus Krisztusról szól,

- mintegy válaszként az első témára.

A harmadik téma a Szentlelket mutatja, gyorsan mozgó nyolcad

hangjegyekkel, amelyek mintegy leszállnak, villognak,

úgy mint a pünkösdi lángnyelvek.  

A fúga ötszólamú, hármas fúga, - utalva ismét a Szentháromságra.

A három összefüggő fúgában ugyanaz a téma ismétlődik,

a Szentháromság Személyeiről beszél.

Az első fúga nyugodt és fenséges az Atyáról,

a másodikban a téma szinte rejtett, a Fiúról,

a harmadikban a Szentlélekről, mintha a Lélek

pünkösdi szélként zúgva jönne a mennyből.