Holnap vasárnap!

URUNK MENNYBEMENETELÉNEK

FŐÜNNEPE!

Az én Jézusom a Krisztus, a feltámadása utáni

negyvenedik napon feltámadott testével,

apostolai jelenlétében, - akik közül egyesek

még mindig kételkedtek, - felment a mennybe.

A végtelenül alázatos második Isteni Személy teljes

határozottsággal kijelentette „Én kaptam meg minden

hatalmat az égen és a földön!” (Mt 28, 18)

Hol van már az a pillanat, mikor Pilátus egyenes kérdésére,

- „Király vagy Te?” - csak annyit felelt, hogy „Te mondtad!”

Ezt a határozottságot apostolai közül egyik sem felejtette el,

és a Szentlélek eljövetele és megerősítése után mindegyik

életének odaadásával helytállt és eleget tett

az Úr legfontosabb kérésének. Igyekeztek Krisztus

tanítványává tenni a népeket, megkeresztelve őket

az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Az Úr távozása, - úgy, hogy végső soron mégis köztünk

maradt és ígérete szerint köztünk is lesz a világ végezetéig, -

ezen a napon még szomorúsággal töltötte el lelküket.

Sőt el kell ismerjük, fájdalmasan érint bennünket is, mert

bűneink miatt annyiszor kell távol érezzük magunkat Őtőle!

Lelki szárazságainkban, távollétének gyakori átélésében.

Ám ugyanakkor kegyelmének és szeretetének tudatában,

annak vigasztalásában és újra meg újra felcsendülő

reményében kell élnünk, mert a mai napon mennybement

Krisztusunkat, - ígérete szerint, - mi is követni fogjuk!

Elfogadhatjuk ezt Tőle, mert egyértelműen kifejezte,

hogy minden hatalom Neki adatott égen és földön!

Mert ebben, - az Ő hatalmában, - az Ő szeretete ragyog!

Ahogyan az utolsó vacsorán övéi előtt oly szépen

megvallotta, - Atyjához imádkozva, - „Én bennük,

Te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek,

s megtudja a világ, hogy Te küldtél engem,

és szereted őket, amint engem szerettél” (Jn 17,23).

Így ragyog be minket állandóan jelen levő szeretetével!

Ennek ellenére, ha végignézünk magunkon, láthatjuk,

hogy az egész történelem egy sötét káosz!

Saját életünk maga a bukdácsoló sikertelenség!

Látnunk kell a világ, de főleg Európa kereszténységének

erőtlen és gyenge voltát. Hogyan lehet ez?

Elmondhatjuk, hogy Neki adatott minden hatalom,

égen és földön? Elmondhatjuk!

Mert észre kell vegyük a jeleket,

az egyre jobban kibontakozó üdvösségtörténetet,

melyben az Ő országa teremtődik.

Amit csak a szentek és az erős hittel rendelkezők láthatnak!

Az ő szemléletük kell legyen a mi reményünk alapja!

Ez a remény pedig oly távlatokat kell nyisson bennünk,

amely képessé tesz minket arra, hogy Isten országáról,

békéjéről, igazságáról és öröméről az Úr utolsó

parancsának értelmében tanúságot tudjunk tenni!

Nekünk kell életünkkel megvallanunk,

hogy minden hatalom valóban Neki adatott!

A Szentírás más helyén olvashatjuk, hogy az angyalok milyen

gyengédséggel, de határozottan figyelmeztették a Jézus után

néző apostolokat. Mit álltok itt? És küldik őket, induljanak és

vigyék az Örömhírt! Ez a figyelmeztetés nekünk is szól!

Ha részesei és megélői vagyunk a Feltámadott örömének,

akkor azt meg kell osztanunk másokkal!

Hogy örömünk minden ember öröme legyen!

Túl kicsik vagyunk ehhez az óriási feladathoz?

De éppen mi vagyunk azok, akikkel hatalmát megosztja

Krisztus! Hogy mások is meghallják azt az örömhírt,

hogy aki ma mennybe ment, - örökké él, és köztünk marad!

A mai üzenet, - amely egyben meghívás, - ígéret is.

Jézus feltámadt, és megkapott minden hatalmat az égen

és a földön! Ez a hatalom nem olyan, hogy mindent

Ő egyedül akar végrehajtani.

Olyan, amihez szüksége van ránk.

Olyan ez a hatalom, hogy nemcsak az örömhírt

osztja meg velünk, hanem alkalmat is ad arra,

hogy mi is tegyünk érte valamit.

Szelíden kér minket és nem kényszerít!

Kér, hogy elmondjuk másoknak, hogy megéljük örömünket!

Hiszünk a jóban még akkor is, amikor nagyon rossznak

látszik a helyzet. Jót teszünk még akkor is,

amikor körülöttünk oly sokan lopnak, csalnak

és nemtörődöm szemmel néznek embertársaikra.

Krisztus nem csak egyszerűen visszatért a mennybe.

Ő mindig Atyjánál volt, van, és lesz, - mint Fia!

E visszatérésével már a mi emberi természetünk is

fölvétetett a Szentháromságos Isten életközösségébe,

mely Atyától Fiúra, Fiútól Atyára sugárzik

a Szentlélek szeretetizzásában.

A földről nem távozott, mert jelen maradt!

A világban maradt a világért! 

Ő, aki eltávozott, mégis közöttünk van,

az Eucharisztiában, Szavában, Egyházában, Szentségeiben,

és a ránk szoruló embertársainkban!      

Hatalma pedig abban áll, hogy mi erősen hiszünk abban,

hogy Ő eljön másodszor is és felvesz minket oda,

ahol Ő uralkodik. Ott leszünk vele együtt, ahol Ő van,

egy örökléten át! Hisz életünk célja az Ő Országának

megvalósítása, melynek létrejöttén fáradoznunk kell,

és azt nagy reménységben mindig várnunk!

Ettől legyen szép életünk és szép a vasárnapunk!

Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:

J.S Bach: 11. kantáta -  „Lobet Gott in seinen Reichen”

                                       mennybemeneteli oratórium - szövegkönyv

https://drive.google.com/file/d/1unq0dR7nDzImxJPrkuWJFonhE0Fv488L/view

J.S. Bach: Himmelfahrtsoratorium Ascension Oratorio

                 John Eliot Gardiner - English Baroque Soloists

https://www.youtube.com/watch?v=JjNw3cjRLFk