Holnap vasárnap! (húsvét 4. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki magáról mondja

a vasárnapi evangélium Örömhírében,

hogy Ő az övéinek kapuja,

hogy Ő a jó Pásztor, kinek hangját övéi ismerik.

Ő az, aki övéit nevükön szólítja.

Mindezeket Jézus szépséges példabeszédében

Önmagáról és övéiről kijelenti, de ugyanakkor

az evangélista, - János apostol, - megjegyzi:

„Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők

nem értették meg, hogy miről beszél.” (Jn 10, 6)

Ennek nyomán feltehetjük a kérdést magunknak,

mi, - értjük-e?

A pásztor és a nyáj sokatmondó és gyönyörű képe

már az Ószövetségben Isten és Isten-népe

kapcsolatáról beszélt.

Krisztus is ezt fejti tovább, és ennek megvilágosítására

itt több párhuzamos hasonlatot használ.

Jelzi benne először is, hogy Ő nyíltan és jogosan

közelíti meg az embereket, és egyáltalán nem

leszólóan. Sőt felemelő képben őket, - mint nyájat, -

sajátjának vallja.

Akiket nyilvánosan, - mint övéit, - tanít.

Akik, - mint övéi, - megismerik az Ő hangját.

Felismerik Benne a mennyei Atya által kijelölt

hiteles és igazi Pásztort.

Ugyanakkor kifejezi tanításában azt is, hogy

Őmellette szüksége van nyájának más pásztorokra is.

Ezek a pásztorok csak akkor igaziak,

ha Őrajta keresztül és az Ő megbízásából

közelednek feléjük.

Ezzel valójában arról beszél, hogy az Ő Egyházában

minden hivatal és minden kegyelem,

- Istentől számukra adott ajándék, -

Őtőle jön és Őreá megy vissza!

Egyházunk mostani vasárnapján,

- melynek neve Jópásztor vasárnap, -

félreérthetetlenül hangzik el ez a tanítás,

hogy csak egyedül Jézus a megfelelő Kapu,

csak Rajta át juthatunk a teljes és igaz életre!

Határozottan és ugyancsak félreérthetetlenül

mondja, hogy akik nem ezen a kapun mennek be,

azok tolvajok és rablók!

Ez a jó és főpásztor Krisztus az, aki hordozza az

övéiért való felelősség minden terhét, és akitől

egész népének jóléte és üdvössége függ.

Ő fordít gondot arra, hogy övéi még a legszárazabb

és legbarátságtalan vidéken is táplálékhoz és italhoz

jussanak. A fiatal, a pünkösd utáni ősegyház hívei

nagyon hamar megértették ennek a képnek jelentését,

és ezzel a képpel ábrázolták a Feltámadt Krisztust,

- mint jó Pásztort.

Aki életét Keresztjén odaadta, hogy igazi

és eredeti Forrása legyen övéi életének.

Ő lett az Ajtó, Aki megvédi nyáját

a viszontagságoktól és Ő lett a Pásztor maga,

aki minden rossztól megóvja övéit.

Jézus ma is jó Pásztorként hoz igaz szabadulást,

mert Benne nem valami száraz ideológiához,

hanem Személyhez,

- személyében Isten egyszülött Fiához, -

kötődünk és ragaszkodunk.

Aki a valódi megismerés és a tökéletes és

valódi szabadság egyedüli Forrása!

Jézus mint a mi Pásztorunk kínálja fel nekünk

Önmagát, hogy Atyjához vezessen bennünket.

Ajtónak, - Kapunak, - nevezi önmagát Jézusunk!

Ahhoz, hogy könnyen megértsük ennek a képnek

jelentőségét, tudnunk kell a hasonlat hátterét.

A pásztorok éjjel az akol bejáratánál feküdtek le.

Csak a testükön át tudott bárki behatolni az akolba,

illetve kimenni onnan.

Jézus kapu, - az Egyház közössége felé!

Aki nemcsak az aklon belüli nyájról gondoskodik,

hanem azokról is, akik még nem jutottak el

a krisztusi élet közösségéhez.

Az ők és a mi befogadásunk az Egyházba

Krisztus által történik!

Ő az első, aki hív és övéihez kapcsol bennünket.

Jó Pásztor Ő,

- aki számára minden tagja a közösségnek, -

egyformán fontos.

Mindegyiknek ismeri a nevét és életproblémáit.

Ez a törődés és kapcsolat kölcsönös.

A Jó Pásztor ismeri juhait,

ugyanakkor ők is ismerik a Pásztor hangját.

Ezért azután meg tudják különböztetni hangját

a betolakodó hangjától. Azokra nem hallgatnak,

mert nincs és nem is lehet bizalmuk irántuk.

Ennek kapcsán különösen is fájó Isten hívő népének

arra gondolni, hogy évről évre csökken

a papság létszáma, annak ellenére is, hogy úgy tűnik,

egyre többen imádkoznak rendszeresen

papi hivatásokért. Miért indulnak mégis egyre

kevesebben a papi élet útján?

Mert sok fiatal, akikben megvannak azok a képességek,

amelyek szükségesek a papi élethez, talán bátorságot is

éreznek magukban ahhoz, hogy Istent és az Egyházat

szolgálják, egyszerűen nem hallják meg Jézus hívását.

Az Úr megbízatást, küldetést adott apostolainak,

- pásztorokká tette őket.

Az évszázadok során pedig küldetést ad az apostolok

utódainak, a püspököknek és a papoknak,

hogy folytassák az üdvösség művét,

terjesszék az Örömhírt és jó pásztorként vezessék

a Krisztusban hívőket. Minden korban hív,

megszólít embereket, akiknek hasonlóvá kell

válniuk Krisztushoz, - a Jó Pásztorhoz.

Szüntelenül gondoskodik arról, hogy meghívottjai

által állandóan elhangozzék az Örömhír.

Nekünk pedig meg kell hallanunk és értenünk kell!

Mi, - értjük-e?

Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:

- Szent István-bazilika – 2023.04.28.

Ferenc pápa püspökökkel, papokkal, diakónusokkal,

szerzetesekkel, papnövendékekkel és

lelkipásztori munkatársakkal találkozott

https://www.youtube.com/watch?v=NrQXjsTsI2g