Vasárnap van! (nagyböjt 5. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, kinek talán legjelentősebb

csodájáról olvashatunk János evangéliumában,

annak 11. fejezetében. Sőt, ez a szentírási rész

nem egyszerűen Jézus egy csodáját mondja el,

hanem a feltámadásról, az örök életről szóló

tanítását is megmutatja nekünk.

A feltámadás hitének jézusi megfogalmazását

adja elénk Szent János evangélista ebben az

evangéliumi jelenetben. Lázár feltámasztása előtt

Jézusnak Mártával való beszélgetésében hangzik el

Jézusunknak talán legfontosabb önközlése:

„Én vagyok a feltámadás és az élet.

Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog.

Mindaz, aki úgy él, hogy hisz bennem,

az nem hal meg örökre!” (Jn 11, 25a és 26)

Krisztusunknak ez a kijelentése annak a

reményünknek alapja, hogy a mennyei Atya

minden embert fel fog támasztani az örök életre.

Bármennyire is sok küzdelmet, nehézséget, fájdalmat

és szenvedést hoz számunkra az élet, hinnünk kell azt,

hogy mindezek az örök élet felé vezetnek minket.

Ezek a szentírási szavak, mondatok úgy állítják elénk

Jézus Krisztust, mint az emberek tanítóját, megváltóját

és üdvösségét. Mint urat, aki mindenek felett úr,

- még a halál felett is! Hinnünk kell abban,

hogy Istenünk az örök élet ajándékával átszövi,

- mintegy újjáteremti, - mindennapjainkat.

Ezeket a mostani napjainkat is,

melyeket félelmekben, aggodalmakban élünk.

Napjainkban az élet törékenységét éljük meg,  

de biztos a reményünk, - lesz feltámadás!

A föltámadás reményének ez az ereje képes

tökéletesen átrendezni értékrendünket.

Láttatni velünk, hogy mi fontos, és mi a

kevésbé fontos. Mi az, amihez ragaszkodnunk kell,

és mi az, amit könnyen elengedhetünk,

mert valójában nem kell,

hogy az életünknek része legyen.

„Én vagyok a feltámadás és az élet!”

Jézusnak ez az általunk hittel elfogadott

kijelentése a föltámadásról és az életről,

az, ami képes bátorítani minket.

Jézus hatalmas csodát tett annak érdekében,

hogy az emberek higgyenek benne.

Benne és majd az Ő feltámadásában is!

A két leánytestvér, - Lázár testvérei, Mária és

Márta, - megüzenik Jézusnak, hogy testvérük

halálosan beteg. Jézus, hallva ezt az üzenetet, kijelenti,

hogy ez a betegség Isten dicsőségére fog szolgálni.

Hogy az Isten Fia megdicsőüljön!  

És valóban, - ez a halott-támasztás

Jézus istenségének bizonyítéka.

Még soha sem lehetett hallani, hogy valaki

egy már oszlóban levő, negyednapos holttestet

életre keltett volna.

Ha ezt a megtörtént tényt és az általunk ismert

természeti törvényeket össze akarjuk egyeztetni,

falba ütközünk. Természetes magyarázat nincs rá!

De nem is kell! 

Egyszerűen el kell fogadjuk, hogy ez óriási titok!

Olyan titok, amely előtt csak ámulva állhatunk

és hittel el kell fogadjuk. Valójában nem is a halott

feltámasztásának tényére kell összpontosítanunk.

Sokkal inkább arra kell figyeljünk,

hogy mit üzen nekünk ez a történet.

Ennek nyomán kell feltegyük a kérdést magunknak,

hogy mit is jelentenek számunkra ezek a fogalmak:

halál, feltámadás és élet.

És arra is fel kell hívja figyelmünket, hogy hány

és hány fizikai szempontból élő és eleven ember

vesz körül bennünket, - akik mégis élő holtak.

Olyan emberek, akik nem hallják Jézus hívását,

hogy „jöjj ki!” Jöjj ki hibáid, gyengeségeid,

bűneid sírjából! Jöjj ki a tehetetlenség, a félelem,

a szomorúság gödréből! Jöjj ki, és

megajándékozlak téged a bocsánattal és új életet

adok neked! Erőt a hétköznapjaidhoz!

Tedd le kezembe életedet és mindazokat a

dolgokat, melyeket nem tudsz megváltoztatni!

Jöjj, és én segítek neked életutadon!

Sokszor annyira süketek vagyunk, és

képtelenek vagyunk meghallani Jézus hívását.

Nem halljuk Jézus biztató szavát:

„Én vagyok a feltámadás és az élet!”

Pedig Isten minden embert az életre hív

és mindenkit megajándékoz bocsánatával,

aki őszintén megbánva bűneit, leteszi azokat eléje.

Jézus azt fogalmazta meg itt is, hogy feltámadásunk

biztosítéka, - az ebben való reményünk alapja, -

a Vele való megfelelő, minél tökéletesebb kapcsolat,

a Beléje vetett hit! Ő a feltámadás és az élet!

Mindaz, aki úgy él, hogy hisz benne,

- még ha meg is hal, - élni fog!

„Hiszed ezt?” - kérdezi Jézus Mártától.

És tőlünk is ezt kérdezi!

Nem csak ma! Hanem életünk egész folyamán!

Válaszunktól függ a mi teljes örök életünk!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:

Luterbachi (Svájc) keresztút

https://www.youtube.com/watch?v=VsHIz2RtLr0  

Holnap vasárnap! (nagyböjt 5. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, kinek talán legjelentősebb

csodájáról olvashatunk János evangéliumában,

annak 11. fejezetében. Sőt, ez a szentírási rész

nem egyszerűen Jézus egy csodáját mondja el,

hanem a feltámadásról, az örök életről szóló

tanítását is megmutatja nekünk.

A feltámadás hitének jézusi megfogalmazását

adja elénk Szent János evangélista ebben az

evangéliumi jelenetben. Lázár feltámasztása előtt

Jézusnak Mártával való beszélgetésében hangzik el

Jézusunknak talán legfontosabb önközlése:
„Én vagyok a feltámadás és az élet.

Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog.

Mindaz, aki úgy él, hogy hisz bennem,

az nem hal meg örökre!” (Jn 11, 25a és 26)

Krisztusunknak ez a kijelentése annak a

reményünknek alapja, hogy a mennyei Atya

minden embert fel fog támasztani az örök életre.

Bármennyire is sok küzdelmet, nehézséget, fájdalmat

és szenvedést hoz számunkra az élet, hinnünk kell azt,

hogy mindezek az örök élet felé vezetnek minket.

Ezek a szentírási szavak, mondatok úgy állítják elénk

Jézus Krisztust, mint az emberek tanítóját, megváltóját

és üdvösségét. Mint urat, aki mindenek felett úr,

- még a halál felett is! Hinnünk kell abban,

hogy Istenünk az örök élet ajándékával átszövi,

- mintegy újjáteremti, - mindennapjainkat.

Ezeket a mostani napjainkat is,

melyeket félelmekben, aggodalmakban élünk.

Napjainkban az élet törékenységét éljük meg, 

de biztos a reményünk, - lesz feltámadás!

A föltámadás reményének ez az ereje képes

tökéletesen átrendezni értékrendünket.

Láttatni velünk, hogy mi fontos, és mi a

kevésbé fontos.

Mi az, amihez ragaszkodnunk kell,

és mi az, amit könnyen elengedhetünk,

mert valójában nem kell,

hogy az életünknek része legyen.