Holnap vasárnap! (nagyböjt 2. vas A év)
2023.03.11. 17:14
Jézus bemutatja a három kiválasztott tanítványnak és nekünk is, - sőt a mennyei Atya égből jövő szózatával vall is róla, - hogy valóban Ő Jézus, a mi Krisztusunk.
Holnap vasárnap! (nagyböjt 2. vas A év)
Az én Jézusom a Krisztus, aki a színeváltozásról
írt evangéliumi jelenetben a kiválasztott
három apostollal felment a hegyre.
Kissé félrevonulva tőlük imádkozni kezdett.
Egyszer csak „Az arca ragyogni kezdett,
mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett,
mint a fény.” (Mt 17,2)
A költő tollával leírva a jelenetet, - ez történt:
„Elváltozék... Köntöse mint a hó.
Olyan szép, hogy már-már félelmetes, -
Mégis: a hegyen lakni Vele jó.
Maradni: örök fészket rakni volna jó.
De nem lehet. Már sápad a csoda,
Az út megint a völgybe lehalad,
Jézus a völgyben is Jézus marad,
De jaj, nekünk!
Akik a völgybe Vele lemegyünk,
Megszabadított szemű hegy-lakók
Csak egy-egy csoda-percig lehetünk.
Elfelejtjük az elsápadt csodát,
És lenn, a gomolygó völgyi borúban,
Az emberben, a szürke-szomorúban,
Nem látjuk többé az Isten fiát.
Pedig nekünk látnunk kell!”
(Reményik Sándor: Lefelé menet c. vers 1. vsz)
És képesek is vagyunk látni!
Mert a színeváltozás jelenete határozottan előre mutat!
Ugyanakkor bátran mondhatjuk, hogy a mi keresztény
életünk végéről is beszél.
És életünket követő megdicsőültségünkről is.
Amikor majd irgalmas szeretetéből végnélkül
örvendhetünk Isten szerető jelenlétének,
amiről Péter szavaival mi is mondhatjuk majd:
„Uram, jó nekünk itt lennünk!”
Ebben a jelenetben Jézus bemutatja a három
kiválasztott tanítványnak és nekünk is,
- sőt a mennyei Atya égből jövő szózatával vall is róla, -
hogy valóban Ő Jézus, a mi Krisztusunk.
Ő az, aki egyedül képes értelmet adni életünknek.
Ő az, aki majd halálával és feltámadásával
meg fogja nyitni nekünk az örök élet kapuját.
Ő az, aki egyedül képes biztosítani számunkra,
hogy földi szenvedéseink nem értelmetlenek,
hanem érdemszerzőek!
Halálunk pedig nem a semmibe hullás,
hanem a feltámadás kapuja.
Jézus színeváltozásakor az Ő emberségén
istensége ragyog át. Amelyben a tanítványok előtt
nyilvánvalóvá válik, hogy Ő Isten.
Isten dicsőségének és lényegének Képmása!
Amint azt majd szent Pál megfogalmazza.
Igazi Fény és Világosság, - aki mindnyájunkat képes
megvilágítani, - ha csak nem zárjuk el magunk elől
ezt a megvilágosodást.
Ha egészen közel engedjük Őt magunkhoz,
- szívünkhöz, lelkünkhöz, - hogy dicsőségének
ragyogása fényessé tegyen minket.
Hitünket és reményünket!
Hogy fénye átjárjon bennünket!
Ha ezt hagyjuk, ha ezzel a fénnyel együttműködünk,
akkor képesek leszünk úgy élni,
mint a világosság gyermekei.
Akkor ez a fény átalakít minket és mi magunk is
világítani fogunk. Ha pedig ez megtörténik,
akkor a magunk szerény fényével is, - Jézus erejében, -
képesek leszünk beragyogni környezetünket,
s közvetve ezt a sötét világot.
Ha ezt hagyjuk, - hogy bennünk így hasson, -
akkor a már idézett költemény szavaival:
„Testvérem, társam, embernek fia,
Igaz: a hegyen nem maradhatunk.
Igaz: a völgyben más az alakunk,
Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk.
Botránkozásul vagyok neked én,
És botránkozásul vagy te nekem,
Mégis: legyen nekünk vigasztalás,
Legyen nekünk elég a kegyelem:
Hogy láttuk egymás fényes arculatát,
Hogy láttuk egymást Vele - a Hegyen!”
Ebben a világosságban, ebben a fényben
élesebbé válnak böjtünk körvonalai is.
A böjt célja nem az üres lemondás,
hanem a Jézussal való aktívabb együttlét ideje.
Jézus megvilágító fényében kell böjtölnünk!
Lemondásokkal és több imádkozással segíthetünk
magunkon abban, hogy rájöjjünk,
- kicsit jobban megtapasztaljuk, - ki is a mi Jézusunk?
Hogy ő valóban az Isten Fia, aki nem csupán
mellékszereplője akar lenni az életünknek,
hanem életünk középpontja!
Szeretettel:
Árpád
VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Riederalpi (Svájc) kápolna keresztútja
https://www.youtube.com/watch?v=jmB6o5vQpSU
|