Holnap vasárnap! (évközi 6. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki így szólt

tanítványaihoz: „Ha igaz voltotok nem múlja felül

az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be

a mennyek országába!” (Mt 5, 20)

Ebben az evangéliumi részben

Jézus olyan vádaskodó véleményekre ad választ,

amelyek szerint Ő nem tartja be teljesen az

ószövetségi törvényt. A Jézus működését kritikus

szemmel néző személyektől máskor is hallani lehetett

ilyen hangokat. Jézus válasza azonban egyértelmű.

Isten törvénye sérthetetlen!

Ő semmiképpen sem törli el a törvényt,

hanem Isten eredeti szándéka szerint értelmezi azt.

Jézus szavaiból azonnal megérthető, hogy mennyire

nem kedves előtte a farizeusok és írástudók

vallásossága, magatartása és viselkedése.

Azoké, akiknek élete példa kellene legyen a nép előtt.

Ők azonban az emberek előtti tetszést hajszolják,

és nem az Istennek való megfelelést.

Ezért vallásosságuk nem is lesz hiteles

az emberek előtt.

Köztudott, hogy Jézus korában a leginkább vallásos

csoportnak a farizeusok és az írástudók közösségei

számítottak. Akikről az volt a vélemény, hogy

leginkább ők tartják meg a vallási törvényeket.

Annak ellenére, hogy az emberek tisztelték őket,

azt is tudták róluk, hogy vallásosságuk

csak puszta külsőség. Jézus határozottan ki is

jelentette, hogy a parancsoknak csak

külsődleges megtartására törekszenek.

Szívüktől nagyon távol áll azoknak belső tartalma.

Jézus az Ő tanításában, - mondhatnánk, programjában, -

ennek lényegi felülmúlását követeli követőitől.

Az Őt követők ne pusztán

külső cselekedeteikre figyeljenek,

hanem szívük és gondolataik szándéka elsősorban

az Isten és az embertárs iránti szeretet legyen!

Azt tegyék, ami bennük képes felülmúlni a farizeusi

törvénytiszteletet és azt a többletet éljék,

ami Isten előtt teszi igazzá őket.

Olyan lelkületet alakítsanak ki magukban,

ami az Isten- és emberszeretetre irányítja figyelmüket.

Az evangéliumok több helyen is tudatják velünk,

hogy Jézusnak kifejezett akarata az,

hogy mi tökéletesek legyünk. Legyünk szentek!

Ez a felszólítása szinte félelmetesnek tűnik.

S ahogyan mi magunkat ismerjük, lehetetlennek is.

Ugyanakkor abban is biztosak lehetünk,

hogy Jézus nem kérne tőlünk olyat, amit

- segítségével, - ne tudnánk megvalósítani!

Nem emberfeletti erőfeszítést kíván tőlünk,

hanem azt, hogy éljünk Isten törvényei szerint.

Mindig előbbre haladva tudjuk  

szentté tenni életünket.

Világos kell legyen előttünk, hogy létezik

számunkra a Krisztusi Törvény!

És ez a törvény új!

De nem abban az értelemben, hogy a régit

felfüggeszti, hanem azt beteljesíteni igyekszik.

Vagyis azt teljessé téve megvalósítani úgy,

hogy mindenen, - ami csupán külső és formális,

tehát farizeusi, - túllép!

Haladjunk túl a betűn, és igaz emberként

törekedjünk arra, hogy igaz hitből éljünk!

Az tény, hogy lelki élet hiányában,

nem felelhetünk meg Jézus elvárásának.

A pusztán csak külső vallásosság nem elég!

Személyes lényünknek kell kapcsolatban lenni

Krisztussal! Őáltala, Ővele és Őbenne,

- az Ő szeretetét hordozva magunkban, -

mindez lehetséges! Életük minden helyzetében

megfontolva, hogy Ő, - itt és most, -

miként cselekedne.

Nem nehéz belátnunk, hogy szükségünk van

a törvények bensőleg irányított megtartására.

Hogy amit előírnak, azokat szükséges

megtartanunk. Ennek ellenére is sokan úgy élnek,

hogy megsértik és nem tartják be a törvényt.

Pedig a jó törvény egyben az emberi jogok,

az igazi szabadság és az emberhez méltó élet

védelmezője. Isten törvényeiben pedig az élet

legnagyobb bölcsességét kell lássuk!

Ennek gyönyörű összefoglalása a Tízparancsolat!

Az evangéliumokban sokszor rácsodálkozhatunk

arra, hogy Jézus nem elégszik meg a középszerű

vallásossággal, hanem ennél többet vár tanítványaitól

és mindazoktól, akik követni akarják őt.

A mostani evangéliumi részben a vallásosságnak

egy, a hagyományosnál magasabb szintű megéléséről

olvashatunk. Konkrétan az Úr azt kéri,

hogy ne tápláljunk haragot szívünkben, - senki iránt!

Ne ítélkezzünk mások felett,

mert egyedül Istennek van joga ahhoz,

hogy megítélje az ember szándékait, cselekedeteit

és egész életét. Bocsássunk meg felebarátainknak,

mert különben áldozataink, imádságaink

és istentiszteletünk, - képmutatóvá válnak.

Így pedig nem leszünk méltóvá a mennyek országára!

Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:

https://www.youtube.com/watch?v=1DCN5AmWHWE&t=254s