Holnap vasárnap! (évközi 27. vas C év)
2022.10.01. 17:38
A tanítványoknak Jézus felé intézett kérése: „Növeld bennünk a hitet!” - valójában
egy gyönyörűségesen szép imádság. Melyet sokszor el kellene mondogatnunk
életünk napjaink folyamán. A mustármaghoz hasonlítható hit nem öntelt és nem magabiztos.
Holnap vasárnap! (évközi 27. vas C év)
Az én Jézusom a Krisztus, akihez abban az időben
apostolai ezzel a nagyon is emberi,
sőt mondhatnánk, - vallásos kéréssel fordultak:
„Növeld bennünk a hitet!” (Lk 17, 5)
Ha az apostoloknak szükségük volt erre a sürgető kérésre,
mennyivel inkább van szükségünk nekünk arra,
hogy ezt kérjük az Úrtól.
Valójában a hit Isten egyik legnagyobb ajándéka számunkra.
De ezt kérnünk kell! Kitartóan, egész életünk folyamán!
A hit erénye kegyelem, - Istennek ingyenes ajándéka, -
Jézus Krisztusból forrásozik.
Ajándék, de nekünk is keresnünk kell,
kérnünk kell és gyakorolnunk kell a hitet.
Hitünknek, - élnie kell!
Élővé akkor válik az ember hite, amikor teljes bizalommal
kitárja szívét és karjait az Úr felé.
Akkor az Úr, - isteni szeretetével válaszol imájára,
betölti tüzével, éltető világosságával a szívét és lelkét.
Az ember ekkor lelki erőt, békét és örömet tapasztal meg.
Az élő hittel rendelkező ember
folyamatos párbeszédben van Urával, Istenével.
Folyamatosan az Úr dolgaira gondol.
Életét, szívét-lelkét betölti az Úr Jézus tanítása, Isten szava.
Miközben mindennapi teendőit végzi,
Istenének dolgait forgatja szívében.
Valóban elgondolkodtató, hogy mi, emberek
kérhetünk-e Istenünktől többet és értékesebbet, mint a hitet?
A hit különös valami, - nem mérhető, nem méricskélhető.
Nem is összehasonlítható, - mint szinte bármi más a világon.
Hanem vagy van, vagy nincs.
Ha van, akkor mindent felülmúló ereje és hatalma van.
Ugyanakkor van valami nyugtalanító abban, hogy feltétele van.
Feltétele az engedelmesség.
Amit a mai ember nagyon nem szeret.
A hit tehát nem érdem. Az érdem pedig még nem hit.
Így tehát az engedelmesség előfeltétel,
de nem elégséges, hanem szükséges.
Ami mindebben a többletet adja, - az a hit.
A tanítványoknak Jézus felé intézett kérése:
„Növeld bennünk a hitet!” - valójában
egy gyönyörűségesen szép imádság.
Szép ima, melyet sokszor el kellene mondogatnunk
életünk napjaink folyamán.
A mustármaghoz hasonlítható hit
nem öntelt és nem magabiztos.
Olyan hit ez, mely alázatában érzi,
hogy nagy szüksége van Istenre.
Olyan hit ez, amely kicsinységében is
teljes bizalommal Őrá hagyatkozik.
Ez a hit ad képességet arra, hogy a hívő ember
reménnyel tekintsen életének viszontagságaira.
Segít, hogy a bűnnel szembeni vereségeit is el tudja fogadni,
annak tudatában, hogy az utolsó szó sohasem a gonoszé!
Ahelyett, hogy panaszkodnánk, milyen kevés a hitünk
vagy mennyire töredékes a szeretetünk,
merjünk bátran ráhagyatkozni Krisztus erejére!
Hitünk legyen valamiféle tökéletes belső látás!
Felismerése az isteni jelenlétnek és annak elfogadása,
hogy abba kapaszkodunk, ami első látásra nem kézzelfogható.
Ehhez nagy merészség kell.
Szembemenni a világ mérhető bizonyítékaival.
|