Holnap vasárnap! (évközi 26. vas C év)
2022.09.24. 17:40
A gazdagság nem kárhoztatandó! Vagyonát bárki felhasználhatja a nélkülözők támogatására. Ezzel biztosítva az üdvösséget. A szegénység, nem önmagában értékes Isten előtt, hanem annak türelmes elviselése mutatja a szegénynek Istenbe vetett bizalmát.
Holnap vasárnap! (évközi 26. vas C év)
Az én Jézusom a Krisztus, szép és megrázó
példabeszédben szólt a szívtelen gazdagról,
- aki halála után elnyerte méltó büntetését, -
és a szegény Lázárról, - aki megkapta
az égben jutalmát, - üdvözült.
Lukács evangélista elmondva ezt, igaz és kifejező
mondattal jellemezte a szegény Lázár helyzetét.
„Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból,
ami a gazdag ember asztaláról lehullott,
de abból sem adtak neki.” (Lk 16, 21).
Elmélkedve mindezen, rádöbbenhetünk arra,
hogy ez valójában egy óriási freskó, mely az emberi
történelmet ábrázolja egy bizonyos szempontból.
Ebben a hatalmas drámában mindig az egyik legalapvetőbb
kérdés volt a szegénység és gazdagság igazságtalansága.
Amire kielégítő választ egyedül Jézus volt képes adni.
Ő az, Aki képes rámutatni arra, hogy az ember
kimozdulhat mindenét szorító állapotából és küzdhet
a béke és szeretet, - az örökélet, - megszerzéséért.
Gazdagság, - vagy szegénység? Élet, - vagy kárhozat?
A két túlvilági életállapotról szólva az üdvösséget
Ábrahám kebelével, a kárhozatot pedig
a pokolnak égő tüzével ábrázolja.
De, - ebben az értelemben, - ki a gazdag és ki a szegény?
Valaki nagyon bölcsen fogalmazta meg!
Aki nem vágyódik a gazdagságra, az a gazdag!
Aki pedig gazdag, de még több gazdagságra áhítozik,
az a szegény!
Beszédes kép ez arról is, hogy egyesek földi élete
hogyan kapcsolódik a halálukhoz és örök életükhöz.
Bár a zsidók számára nincs külön leírás a Szentírásban
a halál utáni életről és feltámadásról, mégis találunk
olyan kinyilatkoztatásokat, amelyek azután majd
Jézus tanításaiban csúcsosodnak ki.
És amikor majd a fekete drapériák, s a nehéz illatú
krizantémok között, amikor félénken libegő
gyertyalángok vesznek körül, - akkor ott már semmit
nem jelent, hogy életünkben tele volt e a markunk.
Akkor, ha hitünk gazdagságában ragyog a lelkünk,
bizton mondhatjuk, hogy feltámadunk!
De ha a hitetlenség volt egész életünkben a párnánk,
akkor a felismert ürességünkben reszketve borzonghatunk,
és a „vége!” - rabságában lesz szürke vagyonunk.
Melyikünk mondhatja magát igazán gazdagnak?
Példabeszédében Jézus a gazdagság veszélyeiről tanított.
Azt hangsúlyozva, hogy a gazdagság
hogyan hiúsítja meg az életet
és a mások iránti érzékenységet.
Egyáltalán nem a gazdagok és a szegények
világát akarja összeugrasztani.
Annál inkább a szegények iránti gondoskodó
szeretetre akarja felhívni a figyelmet.
Azt láttatja, hogy az üdvösségre jutás nem sikerülhetett
a gazdagnak, mert éppen gazdagsága tette vakká
olyannyira, hogy képtelen volt észrevenni
a háza előtt szenvedő koldust. Azóta is így van ez!
Aki vagyonát teszi Isten elé, ezzel önmagát
zárja ki az üdvösségéből.
Aki pedig Isten szeretetébe kapaszkodva viseli türelemmel
földi élte megpróbáltatásait, - ő számíthat Isten szeretetére.
A gazdagság természetesen önmagában nem kárhoztatandó!
Vagyonát bárki felhasználhatja a másik ember segítésére,
a nélkülözők támogatására.
Éppen ezzel biztosítva számukra
üdvösségüket, - a mennybe jutást.
A szegénység, a nincstelenség nem önmagában értékes
Isten előtt, hanem annak türelmes elviselése
mutatja a szegénynek Istenbe vetett bizalmát.
Legyen gyönyörű szép ez az őszi vasárnapunk,
az öröm és a lelki béke gazdagságában!
Szeretettel:
Árpád
VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=q2LwmmLeRTc
https://www.youtube.com/watch?v=7xwuFBJyJ1Y&t=370s
|