Holnap vasárnap! (évközi 22. vas C év)
2022.08.27. 18:04
Szálljunk le énünk és önzésünk magunk alkotta magaslatáról. Ez a magaslat, ez a középpont egyedül Istent illeti. Arra a tiszteletre, - amit magunknak sóvárgunk, - Ő érdemes elsősorban a mi életünkben! Jézustól kell megtanuljuk az evangéliumi megalázkodás stílusát.
Holnap vasárnap! (évközi 22. vas C év)
Az én Jézusom a Krisztus, betérve egy farizeus házába,
hogy ott a jelenlevőkkel étkezzen, megfigyelte a meghívottak
viselkedését. Látva egyeseket, hogy mily sietséggel foglalták el
az első helyeket, - tanítást adva megjegyezte:
„Aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza
magát, azt felmagasztalják.” (Lk 14,11)
Azóta is, - ránk is, - sugárzik e tanítás fénye.
Le kell szállnunk önzéseink és hivalkodásaink magasából úgy,
hogy éppen a másokat szolgáló szeretetünkkel foglaljuk el az
egykor majd minket illető helyet mennyei Atyánk asztalánál.
Jézus arra biztat minket, hogy szálljunk le énünk és önzésünk
magunk alkotta magaslatáról. Ez a magaslat, ez a középpont
egyedül Istent illeti. Arra a tiszteletre, - amit magunknak
sóvárgunk, - Ő érdemes elsősorban a mi életünkben!
Jézustól kell megtanuljuk az evangéliumi megalázkodás stílusát.
Ha mi szabadon az utolsó helyet választjuk,
akkor ugyanazt tesszük, mint amit Isten tett Jézusban.
Ő Úr létére azt választotta, hogy magára veszi emberi
körülményeinket, hogy így és ezáltal hirdesse
mindenkinek az Atya szeretetét.
Hogyan éljük meg helyesen ezt a lealacsonyodást?
Ha úgy, - mint Jézus, - a másik ember iránti szeretetből
alázkodunk meg. Isten minden másban is úgy tekint ránk,
hogy neki tesszük mindazt, amit embertársainknak teszünk.
A szó helyes értelmében kell tehát megaláznunk magunkat
és szolgálnunk őket! Az érte járó felmagasztalás majd abban az
ígért új világban fog bekövetkezni.
Minden ember szeretetre és értékelésre vágyik.
De mitől válunk szeretetre méltóvá és értékessé?
Amit magunkról gondolunk, az általában különbözik attól,
ahogyan mások vélekednek rólunk. Ugyanakkor egyik sem
egyezik meg teljesen azzal, amilyenek vagyunk.
Hibáinkat természetesen rejtjük mások elől.
Jó tulajdonságainkat, jobbik énünket pedig
kiemelve igyekszünk mutatni.
Ezzel magunkat is becsapjuk, és félrevezetünk másokat.
Istenünket azonban nem lehet becsapni!
Tehát ne bízzuk el magunkat, ha dicsérnek,
és egyáltalán ne keseredjünk el, ha nem értékelnek bennünket!
Önmagunk felmagasztalása helyett válasszuk az alázat
és ami innen csak egy lépés, ezzel együtt, - a bűnbánat útját.
Ezáltal úgy ismerjük meg magunkat, amint Isten lát bennünket!
Ez pedig többet ér minden emberi ítéletnél.
Méltóságunk abból ered, hogy Isten teremtményei vagyunk!
Alázatosságunk (humilitas) alapja az, hogy földből,
- humuszból - teremtettek vagyunk!
Bármilyen nagynak képzeli magát és a tetteit az ember,
ebből még nem formálhat jogot az örök életre.
Az tesz értékessé minket, ha Isten szeretetét elfogadjuk,
és ebben a szeretetben, - ezáltal, - igyekszünk segíteni másokat.
Szeretet nélkül minden értéktelen, és csak a tevékeny és áldozatos
szeretetünk marad meg az örökéletre.
Alázatosak akkor vagyunk, ha elfogadjuk magunkat olyannak,
amilyenek vagyunk. Az alázat, - helyes igazságérzet!
Annak tudata, hogy az örök életet nem lehet kiérdemelni.
Isten az örök életet azoknak adja, akik szeretik Őt és embertársaikat,
vagyis akik szeretetből teszik a jót, és önmagukat alázatosan
Isten irgalmába és szeretetébe helyezik.
Szeretettel:
Árpád
VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Érkezik a nagypapa - 2022. 08. 17.
https://www.youtube.com/watch?v=KT_Xjdsh5B0&t=3s
4. magyar nap a svájci Bázel mellett 2022. 08. 20.
https://www.youtube.com/watch?v=0wdKgXY6GmQ&t=56s
|