Holnap vasárnap! (húsvét 5. vas C év)
2022.05.14. 18:52
Isten azt az embert dicsőíti meg, akinek életében, - szavaiban, tetteiben, - Isten dicsőül meg. Akinek életében az Úr dicsősége és szeretete nyilvánul meg. Ma önmagunk felé kérdést kellene feltennünk: átszik-e rajtunk Isten dicsősége?Látszik-e rajtunk a nekünk ígért menny öröme?
Holnap vasárnap! (húsvét 5. vas C év)
Az én Jézusom a Krisztus, aki az utolsó vacsorán
Júdás távozása után így szólt tanítványaihoz:
„Most dicsőül meg az Emberfia,
s az Isten is megdicsőül benne!” (Jn 13, 31)
Feszült csend volt az áruló Júdás eltávozta után,
és ebben a csendben szólalt meg Üdvözítőnk.
Számára mennyei Atyjának akarata volt
a megdicsőülés. Az isteni akarat teljesedése.
Mi, - sajnos, - egészen másra gondolnánk,
ha saját megdicsőülésünkről beszélnénk.
Az emberek elismerésére vagy csodálatára,
egyéni sikereink elérésére gondolnánk.
Pedig egyértelmű az, hogy mi is igazán
csak abban dicsőülhetünk meg,
ha Isten dicsőségét szolgálják szavaink, tetteink.
Nem pedig a magunk kiemelését, megmutatását.
Sőt, mi valójában képtelenek vagyunk túljutni
önmagunkon. A magunk önös akaratán.
Isten azt az embert dicsőíti meg,
akinek életében, - szavaiban, tetteiben, -
Isten dicsőül meg. Akinek életében
az Úr dicsősége és szeretete nyilvánul meg.
Jézus mondatát olvasva az Evangéliumban
önmagunk felé kérdést kellene feltennünk:
látszik-e rajtunk Isten dicsősége?
Látszik-e rajtunk a nekünk ígért menny öröme?
Isten, - Fiában, Jézus Krisztusban dicsőül meg!
Az Atya dicsőíti meg a Fiát!
A Fiú, - Jézus Krisztus, - megdicsőül
kereszthalálában, feltámadásában
és mennybemenetelében. És megdicsőül
az Őt követők életében, - vagyis bennünk.
A Jézus által övéinek megígért Szentlélek,
- mibennünk, - Őt dicsőíti meg.
Az Atya egyben megdicsőíti a saját nevét is
akkor, amikor kifejezi a közte és a Fiú közötti
örök szeretetkapcsolatot.
A Fiú legfőbb küldetése éppen abban áll,
hogy megváltva bűneiből az embert,
megdicsőítse annak Teremtőjét, a mennyei Atyát.
A hívő emberek azáltal dicsőítik meg
mennyei Atyjukat, hogy Jézus tanítványaivá válnak.
Mi, - emberi gondolkodásunkkal, -
egészen másképpen képzeljük el a dicsőséget.
Számunkra a dicsőség valami nagyon látványos
sikert, - az emberek elismerését, - jelenti.
Szinte képtelenek vagyunk elfogadni, hogy Isten
nem a sikerek sorának útján vezeti életünket.
Sőt sikereink hiánya még az Istenbe vetett
bizalmunkat is megkérdőjelezi.
Pedig Jézus napnál világosabban megmutatja,
hogy éppen a szeretetből vállalt
leg szégyennel telibb és legkeservesebb
halállal, - a Keresztjén, - dicsőíti meg az Istent.
Ez az igazság, - Isten egyik legmélyebb titka!
Isten szemében az, aki igent mond a szeretetre
és azt áldozatosan gyakorolja, - az dicsőül meg!
Az, - aki képes feláldozni magát szeretetből
Istenéért és a másik emberért.
Az biztos, hogy ez nem könnyű!
Ám érte, minden esetben örömet és a lélek békéjét
kapja meg az ember Istentől,
mintegy, - áldozatának ajándékául!
Köszönjük meg Krisztusunknak,
hogy megdicsőítette az Atyát azzal az áldozattal,
melyet értünk hozott meg!
Hálánkat ezért azzal mutatjuk meg,
hogy hűségesen megéljük keresztény hivatásunkat.
Ha kérjük, biztosan megkapjuk
ehhez a feladatunkhoz az erőt.
Mely megerősít bennünket abban,
hogy célul más utat ne keressünk
megdicsőülésünkhöz, mint az alázatban
és a tevékeny szeretetben megélt
keresztény szeretet útját.
Szégyent biztosan nem vallunk akkor, -
sőt megdicsőül az Isten bennünk,
ha ebben élünk, vagy ha ebben halunk meg!
Szeretettel:
Árpád
VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Novák Katalin: A személyes, magyar világnézetemből
következnek majd cselekedeteim
https://www.youtube.com/watch?v=NEX5Hdh5H44&t=19s
Napszentületbe hajló sétám pillanatai - Bátaszék, 2022. 05. 10.
https://www.youtube.com/watch?v=FGpx3AQxOqo
|