|
Holnapután vasárnap! (nagyböjt 4. vas C év)
2022.03.25. 19:40
Nem nehéz felfedeznünk a tékozló fiúban önmagunkat és a szeretetét reánk tékozló apában, a nekünk megbocsátó mennyei Atyánkat. Istenünk keresi a bűnös embert, várja, meg is találja, és sohasem hagyja magára. Mindent megtesz érte, hogy szabaddá tegye.
Holnapután vasárnap! (nagyböjt 4. vas C év)
Az én Jézusom a Krisztus, akinek gyönyörű,
talán legismertebb példabeszédében,
- amit csak Lukács evangélista írt le, -
a tékozló fiúról szólóban,
- melynek azt a címet is adhatnánk,
hogy példabeszéd a szeretetét tékozló édesapáról, -
találjuk ezt a szép mondatot:
„Apja már messziről meglátta,
és megesett rajta a szíve.
Eléje sietett, nyakába borult,
és megcsókolta.” (Lk 15,20)
Amit a kisebbik fiú tett, az egyenlő
a legcsúnyább árulással. Az viszont,
ahogyan az apa reagál a bűnét megbánó fiú
visszaérkezésekor, - az igazán rendhagyó.
Irgalmas szeretetével fogadja tékozló fiát.
Teljes fokban visszaadja fiának korábbi méltóságát.
Gyűrűt húz az ujjára,
és ezzel nemcsak visszaállítja fiúságát,
hanem régi rangját is visszaadja neki.
Nem nehéz felfedeznünk a tékozló fiúban
önmagunkat és a szeretetét reánk tékozló apában,
a nekünk megbocsátó mennyei Atyánkat.
Istenünk keresi a bűnös embert, várja, meg is találja,
és sohasem hagyja magára.
Mindent megtesz érte, hogy szabaddá tegye.
Istennek ez a megrendítő irgalmassága
Jézus Krisztusban ragyog fel a legtökéletesebben.
A megtérés és bűnbánat csodálatos folyamatát
mondja el Jézus ebben a példabeszédében.
Középpontjába az irgalmas,
a szeretetét ránk tékozló Atyát állítva.
Ez az atya, - amikor meglátta a szülői házhoz közeledő
tékozló fiát, - eléje sietett
és nyakába borulva megcsókolta.
Nagy megindultságában tette ezt.
Mert fia ugyan az örökséget eltékozolta,
de alapvető embersége mégis győzedelmeskedett.
Fel tudott állni és el tudott indulni a hazafelé vezető úton.
Ez a magyarázata annak az igen nagy örömnek,
melyet a fiú, - hazaérkezésével szerzett apjának.
Mindnyájunknak szüksége van
mennyei Atyánk irgalmas szeretetére.
Az Istenhez való visszatérés abban áll,
- és ez elengedhetetlen a kezdetéhez is, -
hogy saját bűnösségünket elismerve,
- magunkba mélyedve, -
önmagunkat bűnösnek valljuk.
Be kell látnunk, hogy bűnre hajlók vagyunk
és képesek vagyunk vétkezni.
Nekünk is meg kell vallanunk a tékozló fiúval:
Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened!
Az Istennel való kiengesztelődés azzal kell kezdődjék
és végződjék, hogy világosan és egyértelműen
el kell forduljunk elkövetett bűneinktől, hibáinktól.
Ez feltételezi és magában foglalja a bűnbánatot
a szó szoros értelmében.
Megbánni kell, s a megbánás külső jelét adni.
A bűnét bánó konkrét magatartását felvenni, annak,
aki az Atyához visszavezető útra indul.
Szakítani kell a bűnökkel
és megújulni az Istennel való barátságban.
Helyreállítva a belső rendet,
visszatérni az Egyházhoz!
A megtérésre szóló felhívás és a bűnbánatra való
segítség minden embernek szól, mert mindenki
rászorul a megtérésre és a kiengesztelődésre.
A tékozló fiú gesztusa, ki visszatért atyjához,
aki őt békecsókkal fogadja, a hűség és erősség tette.
Egy olyan hősies tett, melyben az ember
bűneitől elfordulva a Megbocsátó Irgalomra
bízza magát.
A nagyböjti szent időszak
különösen alkalmas erre a tettre!
Szeretettel:
Árpád
VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=BBEUBELowEc
https://www.youtube.com/watch?v=ZwwukQ0FFG8
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum