Holnap vasárnap! (nagyböjt 2. vas C év)
2022.03.12. 18:23
Érthetetlen számunkra Istennek az a kegyelmi ajándéka, amelyet az embernek nyújt az imádságban. Az ember lelke, mint Jézus arca ott a hegyen, - felragyog!
S a ruha, ami „takarja” az embert, még az is átveszi ezt a ragyogást, hiszen, - mint Jézus ruháján, - rajta is képes fölragyogni Isten jelenléte.
Holnap vasárnap! (nagyböjt 2. vas C év)
Az én Jézusom a Krisztus, aki kiválasztott
apostolaival felment a hegyre imádkozni.
„Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott,
ruhája pedig hófehéren ragyogott.” (Lk 9, 29)
Ezután történt meg Urunk színeváltozásának csodája.
Nem véletlen, hogy a szent negyven nap
készületének elején olvastatja fel Egyházunk
ezt az evangéliumi részt.
Jézus megmutatja néhány tanítványának
azt a dicsőséget, ami az Isten Fiának dicsősége.
Arca ragyog, ruhája hófehér, és a tanítványok
szemlélik és csodálják ezt a titkot, látványt.
Az imádkozó Jézus fénye és ragyogása
olyan Jézust mutat fel apostolainak és nekünk,
akit addig még nem ismertek, nem ismerünk.
Valódi elragadtatásnak szépséges pillanata ez.
Az is ezt mutatja, hogy a hétköznapok sík vidékéről
egy hegyre, az Istennel való találkozás
helyére mennek fel.
Az pedig kifejezetten elgondolkodtató,
hogy e ragyogás közepette
a két ószövetségi alakkal, - Mózessel és Illéssel,
akik a Törvényt és a Prófétákat jelenítik meg, -
e dicsőség, ragyogás és fény közepette
éppen Jézus haláláról beszélgetnek,
amelyet majd Jeruzsálemben kell elszenvednie.
A Tábor-hegyen történt esemény
iránymutató akar lenni az apostolok,
s ezzel együtt a mi számunkra is.
Szimbóluma annak, hogy amikor az életet
szépnek és értelmesnek látjuk,
minden oly könnyűnek tűnik.
Ilyenkor jól megy a sorunk, az imaéletünk.
Szinte szárnyalni tudnánk, s azt szeretnénk,
ezek a pillanatok sohase érjenek véget.
Amikor imádkozunk, Istennel beszélgetünk.
Jézus imája viszont, - ennél sokkal több!
Egyszerűen érthetetlen számunkra
Istennek az a kegyelmi ajándéka,
amelyet az embernek nyújt az imádságban.
Az ember lelke,
mint Jézus arca ott a hegyen, - felragyog!
S a ruha, ami „takarja” az embert,
- a másik elől, - még az is átveszi
ezt a ragyogást, hiszen, - mint Jézus ruháján, -
rajta is képes fölragyogni Isten jelenléte.
Azaz minden, ami (el)fed bennünket is,
egyben belekapcsolódik imádságainkba,
és mind-mind Isten kegyelmének
megjelenítő valósága lesz.
A nagyböjt szent ideje számunkra is az az idő,
amikor fel kell emelkedjünk ahhoz,
hogy Jézusban pontosan meglássuk a Megváltó
halált elszenvedő és feltámadást termő dicsőségét!
Annak az ideje, hogy a kiválasztott apostolokhoz
hasonlóan mi is meglássuk Jézust
a maga dicsőségében!
Így a nagyböjt folyamán ki kell szakadjunk
emberi gondolkodásunk fogságából.
Ezáltal lehetővé téve, hogy Krisztus önmagát
ragyogtassa fel a mi szívünkben is.
Hogy ekkor pontosan meghalljuk a bennünket is
megszólító mennyei Atya szózatát:
„Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!”
Tovább már ne csak önmagunkkal, vágyainkkal,
elvárásainkkal, gondolatainkkal
és reménykedéseinkkel törődjünk,
hanem Ővele, - és csakis Ővele!
Őbenne a halálában megdicsőült Krisztust lássuk!
Az emberi létezés, - szenvedéseink és halálunk, -
legmélyebb sötétségét is Felragyogót!
Lehet, hogy nem fogunk ezáltal azonnal
megszabadulni megrögzött kötelékeinktől,
- amelyektől pedig szabadulni szeretnénk, -
de a legfontosabb, hogy aki Őt hallgatja,
- szava szerint él, - az mindig a többet,
a teljességet nyerje el!
Kívánom mindnyájunknak, szeretettel:
Árpád
VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=VsHIz2RtLr0
|