Holnap vasárnap! (évközi 30. vas B év)
2021.10.30. 19:05
A jerikói vak meg volt győződve arról, hogy egyedül csak Jézus tud segíteni nagy baján. Megmutatja nekünk, hogyan kell kitartóan kérjük az isteni segítséget.
Isten jól ismeri bajainkat, problémáinkat, mégis azt akarja, hogy mi magunk is
szavakba foglaljuk kívánságainkat.
Holnap vasárnap! (évközi 30. vas B év)
Az én Jézusom a Krisztus, aki a csendre intett,
de ennek ellenére hozzámenő vak koldustól
megkérdezte: „Mit akarsz,
mit tegyek veled?” (Mk 10,51)
Olvasva az evangéliumi jelenetet rádöbbenhetünk,
hogy ez az ember csak testi vakságban szenvedett.
Lelkében tökéletes világosság volt, mert jól tudta,
hogy betegségére hol kell gyógyulást keresnie.
Meg volt győződve arról,
hogy egyedül csak Jézus tud segíteni nagy baján.
Ez a jerikói vak megmutatja nekünk,
hogyan kell kitartóan kérjük az isteni segítséget.
Isten jól ismeri bajainkat, problémáinkat,
mégis azt akarja, hogy mi magunk is
szavakba foglaljuk kívánságainkat.
Őszinte kéréssel,
tudatos és meggyőződéses hittel kérjünk.
Ehhez nekünk is látásra van szükségünk,
- lelki látásra, - hogy világosan tudjuk,
hogy mit lehet és mit kell kérnünk.
Oly jó lenne, ha végig tudnánk gondolni,
mi a különbség a vak koldus és közöttünk!
A legnagyobb különbség talán az,
hogy ő tudta, hogy koldus és vak.
Mi pedig nem is gondolunk rá,
nem vagyunk annak tudatában, hogy olykor
mi is vakok vagyunk.
Ha nem is testileg, de lelkileg.
A másik különbség, - ő nemcsak tudta,
hogy vak és koldus,
hanem szabadulni is szeretett volna
vakságától és régi életétől.
Ő jól értette, amit hallott a Csodatevőről.
Aki visszaadta a nem látóknak látását.
Vágyott arra, hogy találkozzon a Messiással.
Nekünk is rá kellene döbbennünk a bűnös
és a kegyelmi, a langyos és elkötelezett,
a megszokásból gyakorolt és az öntudatos
keresztény élet közötti különbségre!
Hogy ki kellene szabadulnunk a lelki vakság
rabságából a szabadságra, a világosságra.
Egy harmadik különbség
a vak koldus és köztünk, - az ő hite!
Ő, - bár nélkülözte a testi látást, -
hite segítségével tökéletesen látott.
Jézusban képes volt felismerni a Messiást.
Helyesen hitte, hogy Jézus képes őt
megszabadítani vakságából.
Ezt a hitét az ott levők előtt
bátran meg is vallotta.
Mi pedig, - oly nehezen tudjuk elképzelni
és elfogadni, hogy Isten törődik velünk.
Állandóan hallanunk kellene Isten kérdő szavát:
„Mit akarsz, mit tegyek veled?”
És állandóan készen kellene legyünk a válaszra:
„Azt, Uram, hogy lássak!
Hogy képes legyek felnézni Rád
és mindenben, mindig, - meglátni Téged!
Hogy Te mindent megteszel annak érdekében,
hogy a lelki vakságból tisztánlátásra jussak,
hogy a halálból életre keljek.”
Mit tett Jézus eddig is már a vak koldusokért,
és mit tett értünk?
Elhagyta a mennyei dicsőséget,
vállalta a mi embersorsunkat,
annak minden nyomorúságával.
Meghalt értünk a kereszten.
Feltámadt, felment a mennybe,
ott szüntelenül közbenjár értünk.
Mi pedig várjuk azt a napot, amikor dicsőségben
és hatalomban újra megjelenik.
Ő mindent megtett a mi érdekünkben!
Nekünk csak ezt lehet és kell komolyan vennünk,
és komolyan venni azt is,
hogy ez személyesen reánk is érvényes!
Szeretettel:
Árpád
VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.magyarkurir.hu/hirek/latin-muforditast-kapott-az-egyik-legismertebb-magyar-oltariszentseg-himnusz
https://www.youtube.com/watch?v=12paNCdU5Ik&t=38s
|