|
Holnap vasárnap! (évközi 27. vas B év)
2021.10.02. 12:30
Közvetlenséget, bizalmat vár tőlünk az Úr. Ezt keresi bennünk, - a gyermeket!
A gyermeki lelkületet és nem a gyerekest. Azt, hogy úgy engedelmeskedjünk Istennek, olyan gyermeki rajongással, ahogyan csak egy gyermek tud szerető szüleinek.
Holnap vasárnap! (évközi 27. vas B év)
Az én Jézusom a Krisztus, aki tiltakozott,
sőt nagyon megneheztelt, amikor látta,
hogy a tanítványok
elküldenék előle a gyermekeket.
Megdorgálva őket kijelentette:
„Aki nem úgy fogadja
az Isten országát, mint egy gyermek,
nem megy be oda.” (Mk 10, 15)
Tettének hátterében az áll, hogy Isten országába
minden ember meghívást kap, és hogy a
gyermek különösen nincs kizárva ebből.
Döbbenetességében is annyira bájos maga a jelenet.
Az Úr maga köré gyűjti a gyerekeket,
ölébe veszi és megáldja őket.
Nagy szeretetével azt kifejezi ki,
hogy éppen a gyermekség nem akadálya annak,
hogy valaki Jézusé lehessen.
A gyermekeké, a gyermeki lelkületű embereké
a Mennyek országa!
Pilinszky János így szól: „A gyermeket
még nem lepi az élet sűrűje, az öregeket már nem.
Ami a kettő között van, az az élet erdeje.
Nagyon nehéz fiatalnak maradni,
talán a legnehezebb a világon.”
Miért éppen a gyermekeké az Isten országa?
Biztosan nem azért,
mivel a gyermekek ártatlanok.
Minden szülő megállapíthatja, hogy gyermekei
bármilyen kedvesek és drágák is neki,
hajlamosak a rosszra, és ha nem nevelnénk őket,
még talán emberi mivoltukból is kivetkőznének.
Akkor miért a gyermekeké az Istennek országa?
Mert a gyermeki kor nagyon különleges állapot.
Ők nem félnek, - ha csak nem ijesztgetjük őket.
Nem azért, mert ne lenne félelemérzetük,
hanem mert ők alapvetően
biztonságban érzik magukat.
Ezt a közvetlenséget, bizalmat várja tőlünk az Úr.
Ezt keresi bennünk, - a gyermeket!
A gyermeki lelkületet és nem a gyerekest.
Azt, hogy úgy engedelmeskedjünk Istennek,
olyan gyermeki rajongással, ahogyan
csak egy gyermek tud szerető szüleinek.
Gyermeknek lenni annyi, mint bízni az életben.
Aki nincs mitől és nincs miért féljen.
Oly szomorú, hogy gyermekkorunkban ezt
mindnyájan tudjuk és így éljük meg,
de később szinte kivétel nélkül elfelejtjük!
Erről az evangéliumi gyermekségről beszél az Úr.
Ami a jelen pillanat megszentelése, sőt örökös jelen.
A mennynek, az örökkévalóságnak földi előképe.
A felnőtt ember viszont örökös várakozásban él.
A múltnak és a jövőnek szakadékában.
Egyre vár valamit, - hol ezt, hol azt, -
és egyszer csak elérkezik halálának órája.
De nem így a gyermek! Ő szabad óráiba,
akár egyetlen percébe, - képes életének egészét
beleömleszteni. Elveszítenie önmagát,
mert valahol nagyon erősen érzi,
hogy ezzel és ekkor szerez meg mindent.
Az ilyen lelkületű gyermekkel szemben
a felnőttnek szükségszerűen éreznie kell,
hogy mindenféle szempontból mennyire szegény!
Mindebből következik a krisztusi ember számára,
úgy felnevelni gyermekeit,
hogy megismertesse velük Isten útjait,
Krisztus tanítását,
legfőképpen példamutatása által!
Szeretettel:
Árpád
VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Kodály: Jézus és a gyermekek
https://www.youtube.com/watch?v=Y89IoOdZbvY
A Péceli Gyermek- és Ifjúsági Kórus előadása:
https://www.youtube.com/watch?v=U62bcG9xx-Y
A Halászi Szent Márton Általános Iskola kórusa:
https://www.youtube.com/watch?v=rDfVeawR9oY
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum