Holnap vasárnap! (évközi 25. vas B év)
2021.09.18. 19:03
Istenünk, - Szentlelke által meglátogat bennünket üdvösségünk szempontjából
rendkívül fontos üzenettel, ám mi mégis más dolgokkal foglalkozunk.
Úgy teszünk, mintha nem érnénk rá Istenünkre hallgatni!
Holnap vasárnap! (évközi 25. vas B év)
Az én Jézusom a Krisztus,
átmenve tanítványaival Galileán,
- oktatva őket, - elmondta, mi vár rá.
Emberek kezére adják, azok majd megölik,
de halála után három nappal feltámad a halálból!
A tanítványok azonban
„Nem értették ezeket a szavakat,
de féltek megkérdezni.” (Mk 9, 32)
- A szavak értelmét.
Annál is kevésbé értették,
mert ők egészen mással voltak elfoglalva.
Ahelyett, hogy jobban figyeltek volna Jézusra,
mikor saját szenvedéséről jövendölt,
ők inkább arról tanakodtak,
melyikük a nagyobb.
Hányszor, de hányszor fordul elő
velünk is ugyanez.
Istenünk Szentlelke által meglátogat bennünket
üdvösségünk szempontjából
rendkívül fontos üzenettel,
ám mi mégis más dolgokkal foglalkozunk.
Úgy teszünk,
mintha nem érnénk rá Istenünkre hallgatni.
Számunkra talán nem is az a fontos,
nagyobbak, okosabbak, szebbek vagyunk-e
embertársainknál, - bár sokszor ilyen
jelentéktelen dolgok is lefoglalnak.
Sokkal fontosabbnak tartjuk
a jövőnk tervezgetéseit.
Munkahelyünk, családunk ügyeit,
egy-egy ünnep megszervezését és sok mást.
Ha pedig valami nem úgy alakul,
ahogyan azt terveztük, - képesek vagyunk
Istenen számon kérni eredménytelenségeinket.
Neheztelni rá, hogy elhagyott bennünket,
hogy nem törődik gondjainkkal.
Pedig hát Ő ne törődne velünk?
Aki számon tartja minden hajunk szálát,
gondja van a kismadárra és minden kis virágra?
Ez már a második alkalom, hogy útjaik során
Jézus ilyen fontos dolgot közöl apostolaival.
De ők nem értik szavait.
Árulás, szenvedés, megöletés, feltámadás!?
Mindez érthetetlen, felfoghatatlan számukra.
Olyannyira, hogy még rákérdezni sem mernek.
Gyógyító, halottakat feltámasztó és hatalommal
tanító Mesterük, - ilyen véget nem érhet!
De nemhogy alázattal kérdeznének,
ők teljesen mással törődnek!
Ők is lassan haladtak, mint ahogy mi is
oly lassan haladunk előre hitünk útján.
Jézus teljes megismerése és követése útján.
Pedig nem szabadna
csüggedt reménytelenségben élnünk,
hanem elsősorban Isten országának
lelkes építésével kellene foglalkoznunk.
Ennek ügyét kellene megbeszélnünk,
ennek érdekében fáradoznunk.
Ennek a közös útját keresni szeretetben,
barátságban és bátorságban, - testvérek módján.
Sőt kialakítva magunkban a „Krisztus-más” - t,
mi magunk legyünk a válasz
a Krisztust keresőknek.
Válasz a kérdéseikre, gyógyír a sebeikre.
Reményt felmutatók a reménytelenségeikben.
Kenyér az éhezőknek és friss víz a szomjazóknak.
Ez lenne képes emelni rajtunk is, -
és nem csak az embertársak szemében,
hanem az Isten színe előtt is!
Szeretettel:
Árpád
VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=vikDqA_KDyQ
|