2015. Adventjének tizenkettedik estéjére
2015.12.09. 17:24
A megváltás öröme mindenkié!
Meggyőződéssel vallom, azoké is,
kik önmagukat, nem éppen a pásztorok
alázatosságával, - ateistának mondják.
Lobbanjon fel
2015. Adventjének minden estéjén
készületünk gyertyája!
TIZENKETTEDIK ESTE:
Szól az Úr:
Mária megszülte elsőszülött fiát,
bepólyálta és jászolba fektette,
mert nem jutott nekik hely
a szálláson. (Lk 2, 7)
Szól az ember:
JÓZSEF ATTILA: BETLEHEM
A gyolcs ködökben puha varjak ülnek,
csüggedt borókán fészkel a homály.
Tömpe szobácska vert földjére dűlnek
két botos pásztor, és három király.
Az asszony leszáll kamrai létrán, -
Mennyből az angyal! - zeng öt atyafi.
Az öreg kapás az ólban ganét hány,
kántálnak sírva lompos tyúkjai.
Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt
borostás állal komorul a zsupp
s fodor leveske szaga áraszt vigaszt,
mely a danával mennyezetre fut.
Jézus, kinek szállása sárga irka,
heverő papírhalmok közt örül
s a tűz fényénél a jámborok mintha
ugrándoznának a jászol körül.
De ez nem igaz. Zsellér-szalmát hajszol
az úri szél és gőzlik a magyar
s a két pásztor fonott kalácsot majszol
s a három király pálinkát nyakal.
Szól a dal, az ének, a muzsika:
Jézuska kiscsizmája - Ghymes
http://www.youtube.com/watch?v=BgARCVK1CnU&feature=related
Dadogok én:
Ezen az estén már alig tudjuk megállni,
hogy ne pillantsunk előre.
(de nem úgy, mint a plázák,
ahol már november eleje óta
szól a karácsonyi ének,
pusztán a nagyobb profit reményében)
Hisz holnaphoz két hétre már Szenteste lesz!
A szól az ember, fenti karácsonyi költeménye,
a 25. éve körül járó,
Isten-kereső József Attila alkotása.
(ateista, proletár költő! Ugyan már kérem!!)
Húszsoros vers, - ötször négysoros,
keresztrímes, művészi darab.
Egyszerűségében nagyszerű.
Üzenete: „igaz, betlehemi üzenet.
Szegényszagú, magyar világ.
A mélységeket
magasságokkal összekötő, - szentkép.”
Lírai rajzolatú, szegény, de boldog világ.
Hisz ilyen, - sőt ennél sokkal szegényebb, -
szó szerint, trágyaszagúbb,
hajlékba érkezett a világ Megváltója!
Az isteni Gyermek,
minden ember megváltására született.!
Azokéra is, akik csak
az éhségüket csillapító kalácsért,
vagy búkat felejtető pálinkáért indulnak
a maguk alkotta, talán csak irkalapokból
összeeszkábált Betlehem felé.
A megváltás öröme az övéké is!
Meggyőződéssel vallom, azoké is,
kik önmagukat, nem éppen a pásztorok
alázatosságával, - ateistának mondják.
Hiszem, hogy Attila tollát,
a Lélek fogta, - mikor ezt a „ritka érzékenységű,
parasztosan idilli képet festette.”
S a Lélek biztat mindnyájunkat,
- különösen így, advent idején,
hogy gondolkodjunk mindezek felett,
és tanuljunk belőle.
|