Holnap vasárnap! (Évközi 21. vas. B év)
2015.08.22. 10:11
Istenbe vetett hitünk, nem is igen más,
mint szembenézésünk az Istennel.
Ez válik, a hitünkből kinőve,
ékes valóssággá, - halálunk pillanatában.
Holnap vasárnap! (Évközi 21. vas. B év)
Az én Jézusom a Krisztus, kinek kérdésére
a Tizenkettő nevében Péter válaszol:
„Uram, kihez menjünk? Az örökélet igéi
nálad vannak.” (Jn 6, 6 )
Ezt a teljes értékű meghódolást kívánja tőlünk is.
Naponta, újra és újra megújított hűségünket.
Az ember természetes vágya, hogy megtalálja
azokat az igazságokat, melyek képesek
célt és tartalmat, - hitet, - adni életének.
Ennek megszerzése, megtalálása
és átadása, - nem könnyű feladat.
Mert a hit nem ismeretek felhalmozása.
Meggyőződés, látásmód,
életszemlélet, - életmód.
Alakoskodásnélküli, természetes,
nagyon komoly, belső átélés.
Amennyire igaz, hogy csak élőből lesz élő,
(gyermekkoromban még
„tudományos” állítás volt,
hogy a szovjet tudósok
ezt már megdöntötték)
ugyanúgy igaz az is,
hogy hittel teli élet, csak élő hitből fakad.
Vallásos családok gyermekei, -
egészségesen vallásos családi körben,
természetszerűen belenőnek a hitbe
és rendszerint át is veszik a család hitét.
Ebből azonban egyáltalán nem következik az,
hogy felnőtté válva is
megmaradnak vallásosnak.
Oly könnyen elveszíthetik hitüket.
Ha elveszítik, az elsősorban
magán a gyermeken és szülein múlik,
nem pedig külső körülményeken.
(Pedig hányan és hányan, erre hivatkoznak.)
A gyermekkorban kapott hit nem elég.
Azt felnőttként újra kell érlelni magunkban.
Hitünknek is felnőtté kell válnia!
Hitünk, előbb utóbb szembekerül a valósággal,
a közben szerzett ismeretekkel,
s a felnőtt ember, - önmagával.
Ez a szembenézés nem egyszerű.
Olykor kegyetlenül viharos.
Főleg az ember ifjú éveiben.
De viharba kerülhet hitünk
évgyűrűink szaporodtával is.
Így van ez rendjén, így erősödik, és mélyül.
Így válik egyre bensőségesebbé, tudatosabbá.
Istenbe vetett hitünk, nem is igen más,
mint szembenézésünk az Istennel.
Ez válik, a hitünkből kinőve,
ékes valóssággá, - halálunk pillanatában.
De addig? „Uram, kihez menjünk?”
Kihez? CSAKIS ŐHOZZÁ!
Boldog ember az lehet, kinek életében,
- ahogy múlnak az évek, évtizedek, -
egyre világosabbá válik mindez.
Hogy valójában nem is Istennel,
Jézus Krisztussal való ellenkezésről van szó,
hanem az én és Isten, az én és Jézus Krisztus,
az én és a körülöttem élők, egymásra találásáról.
Egyre világosabbá kell váljék,
hogy hinni és hit szerint élni,
annyit jelent, mint rátalálni Istenre,
megtalálni az Ő Fiát,
Aki számomra Élet, Út, Igazság!
És ebben a hitben szeretni az embertársat!
Tegyük széppé e találkozásban,
- hitünkben megélt vasárnapunkat!
Szeretettel:
Árpád
VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM: (visszapillantás)
https://www.youtube.com/watch?v=ne8RS3hU7Fk
|