Holnap vasárnap! (évközi 19. vas. B év)
2015.08.08. 14:58
Csak a hittől támogatva lehet
egyre magasabbra kapaszkodnunk,
egészen az Isten hegyéig.
Holnap vasárnap! (évközi 19. vas. B év)
Az én Jézusom a Krisztus, aki abban az időben
így szólt az ellene zúgolódó zsidókhoz:
„Bizony, bizony mondom nektek,
aki hisz bennem,
annak örök élete van!” Jn 6, 47)
Elmondhatjuk magunkról,
hogy mi hiszünk
olyan fokban, Jézusban,
ahogyan azt Ő kéri tőlünk?
Az igazi hit teljesen odaajándékozó
hajlandóságot követel meg tőlünk.
Ha ez nincs bennünk, - teljes mértékben, -
annak következménye, hogy nem tudunk
Krisztussal egyesülve
jó illatú áldozattá válni,
felajánlani magunkat,
és ezt a felajánlást valóra is váltani
haragunk, gyűlölködéseink, önzéseink,
szeretetlenségeink leküzdésében.
Lehet, hogy bár „ismerjük” Jézust,
élete történetét, csodáit és tanítását,
- azonban mégsem ismerjük „teljesen” Őt.
A benne való hit nem automatikusan
biztosítja számunkra az örök életet,
hanem úgy, hogy hatalmas erőt ad
az övéhez hasonló önfeláldozó életre.
A magunkat kiüresítő szeretetre.
Ha hasonlítani akarunk a megdicsőült
Jézus Krisztusra, hasonlítanunk kell
arra Krisztusra is, aki értünk áldozattá vált.
Ha osztozni kívánunk a krisztusi örömben,
osztoznunk kell fájdalmában is.
Az értünk szeretetből vállalt
és elviselt fájdalom változott örömre,
- Őbenne is.
Az emberi élet, hosszabb rövidebb,
- vándorút!
Ám nem pusztán az esztendők
egymás utáni vágtája,
jónak és rossznak magunk mögött hagyása,
- némelyek szerint a sírig,
- hitünk szerint Isten boldogító látásáig.
Nem ilyen értelemben vándorút életünk!
Ez pusztán sodródás.
Minden ember „nagy útja” - belső vándorlást,
belső átalakulást kell jelentsen.
A Jézusba vetett hit zarándokútját.
Ezen az úton kell olyanná lennünk,
amilyennek Isten elképzelt bennünket.
Ez az „olyanná levés” - a mi vándorutunk!
Akinél „ahogy esik, úgy puffan” módra
telnek az évek, az nem vándorol,
az leül, hever, az élet árokpartján,
még jó, ha nem gurul, - lefelé.
Csak a hittől támogatva lehet
egyre magasabbra kapaszkodnunk,
egészen az Isten hegyéig.
Első dolgunk, - megkérdezni,
milyen értelemben vándorút az életünk?
A második: elindulni!
Akarattal, elszánással, - Jézusba vetett hittel!
Örök élet, csak ilyen hit erejében lehetséges.
Isten ajándéka ez! Hálásan fogadom!
Teszem ezt, - ezen a szép vasárnapon is!
Szeretettel:
Árpád
VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=HlHwWKtgkFs
|