Holnap vasárnap! (évközi 15. vas. C év)
2013.07.13. 14:28
A Jerikói-országút, - a történelmem átívelő
kegyetlenségek és szenvedések útja, -
az emberiség leghosszabb útja.
Holnap vasárnap! (évközi 15. vas. C év)
Az én Jézusom a Krisztus, aki választ adott
az írástudó feltett kérdésére:
„Ki az én felebarátom?” (Lk 10, 29)
A Jerikói-országút, - a történelmem átívelő
kegyetlenségek és szenvedések útja, -
az emberiség leghosszabb útja.
Jézus korától napjainkig nemzedékek hosszú sora járja.
Ezernyi jel figyelmeztet az út mentén, - a baj óriási!
Kegyetlenné és irgalmatlanná vált az élet.
Jézus idejében az út porában fekvő kifosztott
és félholtra vert áldozatok nyöszörgése hallatszott.
Ma pedig?
Ma, rozsdás konyhakéssel fejeket vágnak le …
Az egyik lefejezett áldozat, egy ferences szerzetes pap,
aki negyvenkilenc évet élt.
A jelenetet, fent van az interneten.
És sok-sok egyéb borzalom.
Mit jelezne mindez, ha nem azt,
hogy nagyon nagy a baj!
Ennek nyomán persze okosabbnál okosabb
kérdések özönét fogalmazhatjuk meg.
Ki fogja megmenteni
ezt a kegyetlenül szeretetlen világot?
Az ember részéről e kérdést
csak kitérő magyarázkodások követik.
Ezekben pedig könnyen tetten érhetők
önzéseink apró trükkjei.
A „nem tartozik rám,” - a „mással vagyok elfoglalva,”
- és a többi…
Azt gondolnánk, - a 20. századnál kegyetlenebb időszakok
nem következhetnek be.
Ezzel ellentétben, a híradások mindennap
lakásunkba hozzák a kegyetlenebbnél kegyetlenebb
események híreit.
Mi pedig többnyire, - ezen a Jerikói-úton, -
szemünket sem vetjük a szenvedő kifosztottakra.
Legalább mi, - tegyük fel magunknak őszintén a kérdést:
„Ki az én felebarátom?”
Egyértelmű válaszunk pedig, hogy - mindenki!
Akivel csak találkozunk!
De elsősorban azok, akiken mi magunk tudunk segíteni.
Megkeresztelésünk által, mi elsősorban ebbe,
a segítésre kötelezettek körébe léptünk be.
Annak nyomába lép minden megkeresztelt Krisztus-követő,
aki parancsát, új parancsnak nevezi.
Mert ez a parancs kiterjed mindenkire.
Mércéje magának Jézusnak, - irántunk való szeretete.
Motívuma pedig az, hogy életünk Jerikói-országútján,
minden mellettünk haladóban, minden elesettben,
minden ránk bízottban, - magát Jézust kell látnunk.
A keresztény élet alaptörvénye a szeretet.
Aki embertársát nem becsüli, megveti, netán gyűlöli,
az nem nevezheti magát kereszténynek,
- Jézus tanítványának.
Az ezzel a gondolkodásával kizárja magát
Isten országából!
A keresztény ember Isten iránt való szeretete, hűsége
nem csupán a törvények előírás szerint való
teljesítését jelenti.
Ennél sokkal fontosabb, hogy Istennel való kapcsolatát
mindennél többre becsülje és ápolja.
Istene iránti szeretetét pedig csak a felebarát szeretetében,
segítésében tudja kifejezni, megmutatni.
A vasárnap, - alkalmas, mindkettőre!
Szeretettel:
Árpád
VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
http://youtu.be/TQBoFGB8j84
|