Holnap vasárnap! (évközi 26. B év)
2012.09.29. 18:33
Az én Jézusom a Krisztus, aki szól ugyan arról,
hogy aki nincs ellenünk az velünk van,
ugyanakkor hangsúlyozza azt is,
hogy jaj annak, aki egyet is
megbotránkoztat.
Holnap vasárnap! (évközi 26. B év)
Az én Jézusom a Krisztus, aki szól ugyan arról,
hogy aki nincs ellenünk az velünk van,
ugyanakkor hangsúlyozza azt is,
hogy jaj annak, aki egyet is
megbotránkoztat. (Mk 9, 40)
Az életben e látszólagos kettősség egyensúlyba hozására
úgy tűnik, kivételes esetekben nyílik lehetőség.
A Dunát megállítani, - akár, a béke érdekében, -
ehhez az összes gondolkodó bölcsessége sem lenne elég.
Az élet is folyik-folyik, - tovább-tovább.
Az nem mindegy, - hogy honnan, hogyan és hová?
A botrányok okozóit sújtó kemény ítélet
a tiszta keresztény életszemléletet védi.
Fenyegetés ez, mely a végső ítéletről szól.
Csak a jóságos Isten irgalma teszi lehetővé
földi életünkben azt a kemény munkát,
amely az igazság szellemében megszülető
közös keresés útja.
A folyók is megtalálják mindig
a tovább vezető útjuk medrét.
Persze, ha hagyják!
Ehhez hasonlóan a Krisztus-követőknek is,
nagy esélyük van az eredményre vezető
közös út megtalálására.
de csak ha egészen komolyan veszik,
ennek az Istenhez vezető útnak valódi keresését.
A hittartalomban nem szabad válogatni!
Leszavazni a kárhozat lehetőségét,
- félreismerve az isteni irgalmat, - nem szabad!
Lehetetlennek gondolni azt,
hogy Isten bárkit is eltaszítson színe elől.
Helyesebben, hogy ne engedné meg azt,
hogy bárki is, bűneiben való megrögzöttségével,
tagadásaival, - önmagát el ne taszíthatná Istentől.
Krisztus a bűnnel való gyökeres szakításra szólít fel!
Hogy az ember, mindazon kötelékből szakítsa ki magát,
amely visszatartaná a Krisztus-követéstől.
A kárhozat, igenis, - valóságos lehetőség!
Ez az Istentől való elszakítottság! Rémisztő valóság!
Miatta azonban nem Istentől kell félni.
Miatta féljen az ember, - önmagától!
A helyes döntés: Krisztus szerető karjaiba vetni magunkat.
Ő, - éppen ezért jött!
Hogy bennünket kimentsen, - önmagunk poklából.
S széppé tegye, mindannyiunk életét.
Széppé, - vasárnapunkat!
Szeretettel:
Árpád
SZENTÍRÁS VASÁRNAPRA:
Gárdonyi Géza:
ÍRÁS A BIBLIÁBA
– Az Újszövetség Könyve elé –
Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forrás-kútja,
Hol pohárral Krisztus áll.
Ez a könyv az örök törvény,
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang.
Elhagyottnak galambbúgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás:
„Ne félj: fogd a kezemet”
Gyermeknek is: „Mily szép rege”,
Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!”
Fal, – s túl rajta élő hangok,
Köd, s benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom:
Csak megnyitom, s benn vagyok.
Ablakán a Paradicsom
Rózsáira láthatok.
Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne.
http://rakoscsaba.plebania.hu/wp-content/uploads/2012/01/Biblia-3..jpg
|