|
Október hónap utolsó vasárnapja. (évk. 31.)
2011.10.29. 18:58
Az én Jézusom a Krisztus,
akinél a legértékesebb ajándék, az Élet van!
Mely után vágyunk, mely nem múlik el soha!
Értünk járta keresztútját, hogy nekünk életünk legyen!
Családok keresztútja 2011 MPEG 2
http://www.youtube.com/watch?v=uBOj0OWoEJk
Bach – János passió - Es ist Vollbracht!
Jézus szava a kereszten: Beteljesedett!
http://www.youtube.com/watch?v=S3CMQFDpaKA
Mozart - Requiem - Lacrimosa
Könnyel árad ama nagy nap,
Hamvukból ha föltámadnak
A bűnösök s számot adnak.
http://www.youtube.com/watch?v=G-kJVmEWWV8
Faure - Pie Jesu – Kegyes Jézus adj nekik nyugodalmat!
http://www.youtube.com/watch?v=s6ePmrZDTfw
Holnap vasárnap!
Október hónap utolsó vasárnapja. (évk. 31.)
Az én Jézusom a Krisztus, akinél a legértékesebb ajándék,
az Élet van! Mely után vágyunk, mely nem múlik el soha:
„Én vagyok a feltámadás és az élet;
aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.
Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.” (Jn 11, 25)
Lassan beérkezünk a november hónapba.
A természetben, - az ősz bevégzi pusztító munkáját.
Úgy tűnik, - csatát veszít az élet, s a halál diadalmaskodik.
A szél vad kegyetlenséggel kergeti a megsárgult, hulló leveleket.
Ezekben a napokban emlékező szeretetünk
fagytól mentet virágokat gyűjt össze,
hogy ellenkezésül, megpróbáljunk tavaszt varázsolni a temetőkbe.
Fellobbantva a gyújtott gyertyák fényét,
bele akarunk világítani a halál sötét éjszakájába.
A szomorúságban is megnyugvást nyújt annak,
aki hittel és teljes reménységgel képes fogadni,
amit a gyertyák fényében magasodó diadalmas Keresztjéről,
Jézus mond nekünk. Elmondja, hogy Ő is tudja,
- a legnagyobb rossz a bűn következménye, - a halál.
Elmondja, hogy Ő azért jött, hogy kifejezze velünk való együttérzését.
Elmondja, hogy a Golgotán, - a halállal vívott küzdelméből,
Ő győztesen került ki.
S ebből a győzelemből hozta számunkra az Életet.
Ígéri, hogy minden igaz követője,
részese lesz ennek a győzelemnek
A temetők keresztjéről ezekben a napokban
még közelebb hajol hozzánk és azt súgja szívünkbe:
„tudom, hogy vigasztaló tanításom ellenére is
fájdalom lakik szívetekben.
De hisz embernek lenni, - annyi, mint sírni, szenvedni.
Ám a hit nyomán, felragyog az örök élet reménye!”
Tövisként sírhat szíveinkbe,
- és ugyanakkor önvizsgálatra is kényszerít, -
annak fájdalma, ha arra gondolunk,
lehetnek sírok, melyek lakói,
sem életükben, sem halálukban nem kapaszkodtak a Keresztbe.
Ez által képesek tanítani bennünket a holtak, - szépen élni.
S imára biztatnak, mert az értük elrebegett,
hitből fakadó imával, - segíthetünk rajtuk.
Gondolhatunk a saját sírunkra kitűzött keresztre.
Igyekezzünk úgy élni, hogy az a kereszt, -
valóban hitünk hirdetője legyen.
Hirdetője annak a Virradatnak,
mely meghozza szeretteinkkel a találkozást,
s melynek soha nem lesz alkonya.
Az élet Ura,
fosszon meg bennünket
a halál fullánkjától!
Szeretettel:
Árpád
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum