végső nyugalomba helyezték P. VÉGVÁRI VAZUL ATYA testét
2011.09.21. 20:49
Tegnapi napon Esztergomban, a ferencesek kriptájában,
végső nyugalomba helyezték
P. VÉGVÁRI VAZUL ATYA,
szeretett prefektusunk megfáradt testét.
Az osztálytársak nevében a következő mondatokkal
vettem búcsút:
Szeretett osztályod,
- a forradalom évében érettségire készülő,
IV. humán nevében szeretnék köszönetet mondani
Neked, Vazul atya,
és a feltámadás biztos reményében elköszönni.
- most, amikor Te már elérkeztél az örök Mába!
Mi vagyunk azok, - akik pontosan tudjuk,
mint jelent életrajzodban ez a mondat:
„Pappá szenteltek 1953 augusztusában,
és prefektus- nevelőként,
esztergomi fiúgimnáziumunk internátusában kezdtem meg szolgálatomat.”
S azt is tudjuk, - valóban nem tudtad elképzelni,
hogy szeretett osztályodat felcseréld a következőre.
Te, aki a család és a nő szerelmétől, - a papságért,
oly bátran meg tudtad tenni azt a néhány lépést,
Te, a nagycsalád szerelmese, -
féltél attól, hogy meg kell válnod tőlünk.
Mi mindvégig,
és azóta is, - éreztük ezt a nagy-nagy szeretetedet irántunk.
A Gondviselés megoldotta problémádat, -
és e látszólagos gyengeséged is segített,
hogy bátran dönts azokban a napokban, hogy tudd,
- hol a helyed.
Nekünk pedig szívünkbe égtek, azok az együtt töltött évek.
Évek, - amelyekben 24 órás jelenléttel szolgáltad
a feladatod. Élted jelmondatodat, - ezt igyekeztél átültetni belénk is:
„Nagyobb boldogság adni, mint kapni!” (Ap Csel 20, 35)
Izgalmas, program dús, vidám, -
sziporkázóan gazdag ötletekkel teli évek voltak azok
Most itt, csak a kollégiumi esték költői hangulatú prefektusi negyedóráira gondolok,
amikor szent hagyatékot bíztál ránk.
Hogy kialakítsuk magunkban az Isten szeretetébe simuló keresztényt,
- az irodalom, a művészetek és a természet csodálatába merülő
és hazáját szerető magyar embert.
Biztonságos támaszt nyújtottál nekünk.
Azóta már sokszor végig gondoltuk,
hogy sokkal többet köszönhetünk Neked,
- mint amennyit szavakkal ki lehetne fejezni.
Hála Érted az Úrnak,
hogy azokban a férfit termő években veled lehettünk.
Három nappal halálod előtt,
minden osztálytársunkat a körbe vonva,
egymás kezét fogva, - együtt imádkoztunk Veled,
és megrendülten fogadtuk,
ahogyan egész szabályos nagy keresztet rajtolva,
- ránk adtad utolsó áldásodat.
Ez az áldás kísér bennünket,
- életünk előforduló sötétségeibe,
és amíg élünk,
bevilágítnak szavaid és életpéldádnak sugarai,
amit igaz ferencesekre jellemzően,
finom lelked alázatával nyújtottál nekünk.
A Boldogságos Szent Szűz mosolya
és Assisi Szentjének barátsága legyen jutalmad, -
a boldog Isten-látás örökkévalóságán keresztül.
Vazul atya! - Mi biztosak vagyunk abban, hogy találkozunk! –
Isten veled!
|