Úgy, mint az apostolok korában élő keresztények?

Akik, - „kitartottak az apostolok tanításában.”(ApCsel 2,42)

E szavakkal, - az Apostolok Cselekedeteiből vett jellemzéssel, - mely idén, az ökumenikus hét mottója, -

jellemezhető az az összetartozás, melynek alapja,

eszköze és célja, - a Krisztus ajándékaiban való részesedés.

Keresztény hitelességünkhöz szükséges, hogy mi is az apostolok által megőrzött és megosztott tanításban, -

s ez alapján, - egy anyagi és szellemi,

valamint érték és imaközösségben kell, hogy éljünk.

Mert ez az Egyház lényege, - küldetése, - és nagy ajándéka is.

Akkor lennénk hitelesen és értelmesen jelen ebben a világban,

ha mindannyiunk gondolkodás és érzületvilágát átjárná az egyetemesség.  Az, ha látnák rólunk, -

igenis közünk van egymáshoz.

A keresztények tragédiájává válik, ha fontosabb lesz gyakorlati életünkben az, - ahogyan beszélünk, - mint az, Akiről beszélünk. Ha egymás megnyilatkozásait boncolgatjuk, s közben megfeledkezünk arról,

- Akiről beszélnünk kellene.

Mi tehát a teendőnk?

Életünkkel, szavainkkal és tetteinkkel, - rámutatni Jézusra! Egyre közelebb kerülni Hozzá.

Egyre jobban megismerni Őt. Tőle soha, el nem szakadni.

Ha ezt teszzük, mi keresztények, - tartozzunk bár a széttöredezett egyház bármelyik részéhez, -

hitelesen fogjuk megjeleníteni Őt az emberek között.

S ha fontosabb lesz számunkra Jézus, maga, -

az Ő megváltó élete, szenvedése, halála és föltámadása, -

mint a tanításbeli és történelmi különbözőségeink,

- közelebb kerülünk, - Jézus által, - egymáshoz is.

Kiknek templomai, - ugyanazon ég felé mutatnak!

El kell gondolkodnunk ezen a szép, - mai estén, - tulajdonképpen, - hányadán is állunk az egység ügyével?

Néha támadhat olyan érzése az embernek, - mintha az egységre való törekvésünk, - amolyan hobby szinten mozogna? Van ugyanis, aki lelkesen próbál tevékenykedni, annyira, hogy mások már sokallják is, - és megjegyzésekkel vagy éppenséggel figyelmeztetéssel fékezni, sőt leállítani kívánják.  Van, aki nem is törődik vele.

Talán nem tekinti feladatának, vagy nem találja időszerűnek.

Számunkra nem lehet elfogadható ez utóbbiak véleménye.

Lehet ez egyáltalán kérdés? Hogy mennyire kell komolyan vennünk, Krisztusnak Utolsó Vacsorán mondott, aggódó imádságát? - Hogy a benne hívők, - egyek legyenek?

Ennyire szabadon lehet bánni, - Krisztus óhajával?

Azt gondoljuk, eleget lehet tenni óhajának, -

ezzel az évenkénti egyszeri, közös imádsággal?

Ha egyáltalán elvégezzük ezt?

Ha pedig valaki nem aggódik az egységért, nem beszél róla,

és nem imádkozik érte, - az nyugodt lélekkel élhet tovább? Olyan tudattal, hogy nem követ el semmiféle mulasztást?

Mindenki, - aki igent mond Krisztusra, - annak nemet kell mondania a felekezeti megosztottságra!

Az nem nézheti belső fájdalom nélkül,

hogy ugyanannak az utcának, vagy térnek két oldalán,

két különböző felekezet temploma álljon!

Nem azért kell az egységre törekednünk, mert ezt ajánlják egyházaink vezetői, - hanem azért.

mert ez az igazság van összhangban az Ige tanításával!

- És Jézus, főpapi imájában mondott szavaival:

„Legyenek mindnyájan egy! Amint Te Atyám bennem vagy és én Tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk,

és így elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem.” (Jn 17, 21)

Az egységre törekvés tehát nem emberi találmány.

Nem pusztán arról van szó, hogy mi hívő emberek,

- különböző keresztény egyházhoz tartozók, -

ebben az elvallástalanodott világban össze akarunk fogni

a hit jövője érdekében. Nem emberi szempontok, hanem maga a Szentlélek, az egység, a Jótanács Lelke az,

aki bátorít bennünket, hogy sokféle módon,

- imádsággal, szóval és tettekkel, -

tegyünk valamit, a Krisztusban hívők egységéért.

Az egységre törekvés igazán, - a 20. század első évtizedeiben, a protestáns egyházakban indult el történelmi útjára.

A katolikus egyház, - éppen az idők jeleire figyelve, -

a II. vatikáni zsinat után kapcsolódott be hivatalosan

ebbe a munkába. 

A zsinat elismerte, hogy értékek vannak, -

a római katolikus egyházon kívül is. És kérte híveitől, értékeljék mindazokat az igazán keresztény javakat,

amelyek a közös örökségből erednek,

és különvált testvéreinknél megtalálhatók.

Sőt még tovább megy, amikor hangsúlyozza:

„azt sem szabad szem elől téveszteni,

hogy a mi épülésünkre is szolgálhat mindaz, amit a Szentlélek kegyelme, - különvált testvéreinkben megvalósít.”

Hála a jó Istennek, - kétségtelen, -

vannak nagyon szép jelei már a közeledésnek.

Ilyen például az igeliturgiákban való közös részvétel. Gyakorlatias és látható jele a közös együttműködésnek,

az ökumenikus házasságkötés liturgiája.

Korábban ez tilos volt.

Most a lelkészek, papok megoszthatják a szolgálatokat

és az ilyen szertartással kötött házasságot,

akár protestáns templomban, akár katolikusban tartják az esküvőt, - a katolikus Egyház is elfogadja érvényesnek.

Egyelőre úgy tűnik, - a közös Úrvacsora vételnek akadályai vannak. Bár várható, - egyesek szerint talán éppen a reformáció 500 éves jubileumán, - 2017 - ben várható, -

hogy ezen a téren, - történik valami áttörés a megoldásra.

Olyan formulát kidolgozandó,

mely minkét fél teológiai álláspontjának megfelel.

A jövőre nézve mindenki elfogadja Istenszolgája,

II. János Pál pápa találó kifejezését,

- necessitas, illetve irreverzibilitas, - mely szavak,

a folyamat szükségszerűségére és visszafordíthatatlanságára utalnak. A jövőtől tehát, - egyre nagyobb összefogást remélhetünk, mert ez mindnyájunk számára kölcsönös érdek.

Az Úr Jézus, - aki értünk vállalt halálának előestéjén

azért imádkozott, hogy minden tanítványa teljesen egy legyen, mint Ő él az Atyában és az Atya Őbenne, -

segítsen bennünket, hogy érezzük,

hogy fájdalommal éljük át hitetlenségünket,

a széthúzásunkban.

Adjon nekünk nyílt szívet, hogy felismerjünk,

bátorságot, hogy elvessünk, -

minden bennünk rejtőző közönyt, bizalmatlanságot

és kölcsönös ellenségeskedést.

Hangoljon össze minket, hogy mindnyájan találkozzunk Benne, - azért, hogy lelkünkből és ajkunkról

szüntelenül a Ő imája fakadjon fel, a keresztények egységéért.

Úgy, - ahogyan azt Ő akarja,

olyan eszközökkel, - amelyekkel Ő akarja.

Őbenne, - aki a tökéletes szeretet.

Segítsen bennünket,

hogy megtaláljuk az egységhez vezető Utat,

engedelmeskedve szeretetének és igazságának. Ámen.