AJÁNLOM AZ OLDALT

Tartalom

Bejelentkezés

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

Csukor Árpád-rovata

Sasi Klári rovata

LINKEK

Föld

Csíksomlyó

Búcsújárás

Wass Albert:

Erdély

Valahol van egy furcsa ország,
Bérce templom, völgye szentéj,
Bánatország az az ország,
Neve: Erdély.
Kékebbek ott az esték,
Sárgábbak ott a rónák,
S a falevelek mindig hullanak
Este tájt.
Csöndes faluk fehér harangszavára
Imádkozó bükkerdõk orgonája:
Zsolozsmásan felzúg a patak.
Ott mindig õsz van. Erdély árva lelke:
Az õszi szél kószálgat szüntelen.
És megsúgom: hiába jön a tavasz,
A hóvirág,
A régi hóvirág már nem terem.
Mert ott az erdõk keresztfát teremnek
És Golgota a hegynek a neve.
S ki ott él: valami régi nyárnak
Halálosan beteg szerelmese.
Elátkozott álmok kísérik,
Ha belekábult ott a tájba:
Mert átokország az az ország.
Nagyon ködös és nagyon árva…
Fészkefosztott fiainak,
Széttépett, bús fiainak,
Mégis, mégis, jaj de drága!

Wass Albert

Igyekezz kulturált lenni. A kultúra nem azt jelenti, hogy fogkeféd van és meg tudod indítani a gramofont. A kulturált ember látni és érezni tudja a szépet és a jót. Bennük és általuk fölülemelkedik állati mivoltán és valóban igyekszik azzá lenni, akit Isten a maga képére teremtett. A kulturált ember uralkodik önmaga fölött és úgy bánik indulataival, mint a házõrzõ kutyákkal: idõnként elengedi õket, de csak a kerítésen belül és csakis olyankor, ha tolvaj kerülgeti kertjét.

Nem az a szabadság, hogy úgy élhetsz, mint egy diktátor és kedved szerint érvényesítheted a benned felgyülemlett gyûlöletet. Szabadság az, hogy nincs diktátor fölötted más, csak a Teremtõ Rend. És hogy a gyûlölet ellen megvédelmezheted magadat a szeretettel.

“Elég, ha ebéd után tíz percre ledõlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit elõre szántál magadnak. Mert szépen süt a nap és a szellõnek kellemes, meleg virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz.” (Wass Albert)

Fûben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Õ benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nõtt.
Az csak olyankor látja õt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

(Wass Albert)

“Csak mentem Erzsike mellett, és nézegettem az alacsony házakat az utca két oldalán, és arra gondoltam: nálunk nagyobb házakban laknak az emberek. Meg is mondtam ezt Erzsikének, mire nagyapa hátrafordult, rám nézett, s még ma is hallom a hangját, ahogy mondta: “a szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek.”
(Wass Albert: Magukrahagyatottak)

“A barátság oka nem lehet véletlen, sem az egymásra utaltság. Még kevésbé az azonos világnézeti beállítottság vagy politikai célkitûzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.”

(Wass Albert)

“Megtanultam, hogy mindenki a hegytetõn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.”

(Wass Albert)

Talán

Talán egy könyvben vagyok egy betû.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belõlem valaki,
ha letette a tollat.

Sóhaj

Én Istenem, az idõ hogy szalad!
Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.
Nyomunkat rendre belepi
rõt lombjával az õszi szél.
S hogy kik voltunk:
maholnap az sem tudja,
aki rólunk beszél.
Zölden remeg a nyírfa lombja,
a bajor erdõn szellõ támad.
Lõpor-szagú ködök lepik
a jövendõt és a hazámat.
Fehér itt is a nyírfa kérge,
pillangó jár a gyöngyvirághoz.
S mégis: minden virágharanggal,
illattal, színnel, fénnyel, hanggal
a régi erdõ húz magához.
Bajor erdõkön vándorok haladnak.
A bánathoz már egynek sincs szava.
De sóhajaik ég felé röpülnek,
kendõnyi kis fehér felhõkké gyûlnek
s jó szél szárnyán elszállnak haza.

(Bajorerdõ, 1946) Wass Albert

Dal

Mikor az elsõ csókot adtad:
már az õsz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;

A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;

Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...

Szellõt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.

Süssünk, fõzzünk!

Süssünk, fõzzünk! : A gulyás története...

A gulyás története...

2011.10.31. 00:46

A gulyás hírnevét az utóbbi évszázadban elhomályosította a gulyásleves, amelynek történelmi szerepe, elkészítési módja egészen más, mint az eredeti pásztorételé volt.

Több forrásból is megegyezik abban, hogy az étel születését, elterjedését az alföldi pásztorélethez kapcsolja, amelynek kerete a külterjes állattenyésztés volt.

A pásztorok a településektõl távol élve maguknak fõztek, és ehhez szinte egyetlen fõzõedényük volt, a fémbogrács.

Kenyeret, szalonnát, fûszereket hoztak magukkal, s a hús is adott volt. Az 1790-es évekig valószínûleg a marhahús volt jellemzõ, hiszen a legelõkön fõleg magyar szürke marhát tartottak. Ekkor jelentek meg nagy számban a juhok, s a juhászok természetesen azoknak a húsát fogyasztották. Bármilyen különösnek tûnik, de a gulyás (pörkölt, paprikás) nemzeti étellé válása szoros összefüggésben állt II. József reformtörekvéseivel. Az uralkodó politikájával erõsen veszélyeztette Magyarország jogi különállását, mivel azt Ausztriával és Csehországgal egy egységes birodalomba kívánta olvasztani.

A kiváltságait féltõ nemesség a magyar nyelv védelme és a magyar ruha újbóli divatba hozása mellett egy egyszerû alföldi pásztorételben vélte megtalálni azt az ételt, amely a magyar nép egységét és egyéni jellegét hangsúlyozza. Kiválasztódásának több oka is volt.

Sajátos megjelenése (a paprika szép, egyéni színt adott neki), valamelyes ismertsége, amit az utazók, katonák révén ért el, sokat nyomott a latban, de az elsõdleges ok egészen más volt.

A gulyást színmagyar ételnek tartották, hiszen az Alföldnek olyan részébõl származott (a Nagykunság, a Hortobágy és peremvidékei), amelyet a legkevésbé ért el a Dunántúlon igen jellemzõ „elnémetesedés”. Ilyen ételt a magyar nemesség asztalán nemigen lehetett volna találni, ezért esett egy pásztorételre a választás.

A gulyásfõzés

A gulyás a se nem paprikás, se nem pörkölt ételek közé tartozik, amelyeket rokonít az elkészítési módjuk: a húst és apróra darabolt hagymát zsír nélkül, a szükséges mennyiségû vízzel teszik fel erõs tûzre fõni.

A sót, esetleg egy csõ erõs paprikát és az õrölt paprika felét forrás közben teszik bele, a másik felét közvetlenül a fõzés befejezése elõtt, hogy minél élénkebb színt adjon.

A darabokra vágott krumplit a hús félpuha állapotában kell az ételhez hozzáadni, hogy egyszerre puhuljanak meg. Az így elkészített gulyás közeli rokona a dunai halászlének és a húsleveseknek, nem zsíros, ízletes, leve igen kollagén.

Húsok

Eredetileg a gulyást és rokon ételeit marhahúsból készítették, de szinte bármilyen hús felhasználható hozzá, birkahús, sertéshús éppúgy, mint a tyúkok, kakasok húsa.

Nem ajánlott a bárány- és a borjúhús, valamint más fiatal állatok húsa, mert túl zsengék, ámbár hamarabb fõnek meg és kevesebb a gond velük a hús tisztításakor.

Gulyásváltozatok*Bográcsgulyás, fokhagymával, paradicsommal ízesített változat.
*Alföldi gulyás: zöldségekkel répával, karalábéval, gazdagon dúsított változat.
*Szegedi gulyás: zöldségekkel és csipetkével készített gulyás.
*Kolozsvári gulyás: édeskáposztával készül.
*Szerb gulyás: kelkáposztával dúsított, majorannával ízesített változat.
*Csángó gulyás: savanyúkáposztával készítik.
*Babgulyás: a hosszú idõre beáztatott száraz tarkababot egyszerre teszik fel a hússal fõni, gazdagon kell fûszerezni. * Juhászos birka: a kizsírozott edénybe rétegezve rakják bele a húst, a paprikát és a hagymát. A hús a saját levében fõ meg, s az eredmény nagyon hasonlít a pörköltre.

A gulyásleves A gulyáslevest kifejezetten magyar ételkülönlegességként ismerik világszerte, s közkedveltségnek örvend mind hazájában, mind a külföldi konyhákban. Valóságos nemzeti jelképpé vált, a pulihoz hasonlóan társítják Magyarországhoz.

A gulyásleves a „valódi” gulyás távoli rokona, elkészítési módja inkább a paprikásra, pörköltre hasonlít. Kimondottan a polgári konyha szülötte. Legkorábbi említése 1859-bõl való, de valószínûleg félreértésen alapult: egy Komárom megyei község lakodalmi menüjében fõételként említik, de ez a korabeli lakodalmi szokásokat ismerve lehetetlen. Az akadémiai Nagyszótár szóanyagában 1886-tól fordul elõ állandó jelleggel. Egyre többször volt olvasható különbözõ forrásokban, a századfordulótól használata töretlen, s a gulyás alatt egyre inkább a gulyáslevest értették.

Idõközben ugyanis a gulyás – pörkölt – paprikás elvesztette szimbolikus jelentését, közönséges étellé vált, amelyet általában csak pörköltként ismertek a köznyelvben, s a nagy hagyományú gulyás ételnév csak a gulyásleves elnevezésében maradt fent. Már egy 1935-ben készült idegenforgalmi prospektus „nemzeti ételként” említi, s ez a „hagyomány” fennmaradt mind a mai napig. A sûrû levû gulyás és a gulyásleves közötti különbséggel magyarázható, hogy külföldön máig pörköltös/paprikás ételként ismerik a gulyást, s a gulyásleves szinte ismeretlen számukra.
Gulyásleves készítése

A gulyáslevest nagyon sokféle módon el lehet készíteni, és minden változatnak megvannak a maga rajongói, akik pár dologban mégis egyetértenek. Berántani, tehát a leves sûrítéséhez lisztet használni tilos.

Ha mégis hígnak tûnne a leves, a paradicsompasztát ajánlják, de csak korlátozott mennyiségben adagolva (maximum néhány kanál), különben savanyú ízt kap.

Az alapreceptet felhasználva, nem csak marha, de mindenféle húsból (baromfi-, birka-, vad-, sõt vegyes húsból is) el lehet készíteni a levest, sõt készíthetjük pörköltbõl is. Van, gombás, zöldbabos, zöldséges gulyásleves, sõt hús hozzáadása nélkül készített is, ez a „hamisgulyás”.

Recept

Hozzávalók:

* 50 dkg marhahús (lábszár, vagy lapocka)
* 2 fej hagyma,
* 5-6 darab krumpli,
* 2 szál sárgarépa,
* 1 szál petrezselyem,
* 2 zöldpaprika,
* 1 paradicsom,
* 1/2 zeller,
* 1/2 karalábé,
* 2 gerezd fokhagyma,
* 1-2 kk pirospaprika,
* 1 kk õrölt kömény (aki szereti tegyen bele egészet),
* 1/2 kk bors,
* só, olaj vagy zsír

Elkészítés: Elõször is megélezed a kést, és felvágod kockára a húst. Aztán újra megélezed, ha kiment volna az éle, mert a hagymának csak éles késsel szabad nekiállni. Szóval a hagymát meghámozod, apró kockákra vágod. A fokhagyma gerezdeket is megpucolod.

A zsírt megolvasztod, és üvegesre párolod a hagymát. Közben a fokhagyma gerezdeket is nyomd bele. Aztán rádobod a húst, és megpirítod kicsit.

Mikor szépen kifehéredett megszórod pirospaprikával, kicsit átkevered, de vigyázz a paprika meg ne égjen, aztán felöntöd vízzel. Most jöhet bele a kömény,(mag), bors, só.

Gyorsan felkockázod a paradicsomot, paprikát, sutty az is mehet bele. Ha szereted a csípõset, dobj bele még egy erõs paprikát, de azt egybe.

Ha túl erõs lenne, akkor ki tudd szedni:) A gulyást, mint a többi levest lassú lángon fõzd, az a jó, ha éppen csak forr.

Miközben a hús fõ ideje a zöldségeket meghámozni, feldarabolni (a krumplit hagyd a végére).

A leveszöldségeket rakd a levesbe, de a krumplit csak akkor, mikor a hús már megpuhult. Ha szereted a krumplival együtt csipetkét, vagy nokedlit is rakhatsz bele.